Szerző: ÉS
2021.09.24.
Jancsó Miklós 100
I N T E R J Ú
Beszélgetés Guy Verhofstadt belga politikussal
K R I T I K A
Zelei Dávid: Az örökkévalóság lexikona
Jorge Luis Borges: A végtelen életrajza. Összegyűjtött esszék. Összeállította és a szöveget gondozta Scholz László. Fordította Boglár Lajos et al. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 644 oldal, 5999 Ft
Mindezzel talán már sejttettem, miért is olyan lenyűgöző a borgesi esszéisztika: mert nem ragad bele az „itt és most”-ba, hanem a téridő teljességében ugrálva ostromol örök, el nem évülő kérdéseket, s fedez fel mások számára láthatatlan párhuzamokat vagy épp ellentmondásokat a középkori Kína, Coleridge Angliája és kora Argentínája közt. Ennek eredményeképp, bár írásai szinte végig tüntetőleg távol maradnak az aktualitástól (egészen fura érzés, mikor korabeli filmeket kritizál vagy Párizs felszabadításáról beszél), őket olvasva mégsem érezzük a könyvtárak és letűnt századok dohszagát – pedig kedvenc szerzői közül sokat (De Quinceyt, Chestertont, Groussac-ot, Swedenborgot) ma már csak azért ismerünk, mert ő visszatérően és elismerősen szól róluk.Tovább
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon Tovább
Galántai Zoltán: Ex libris
Tim Harford: Adatdetektív
Abhijit V. Banderjee–Esther Duflo: Jó közgazdaságtan a nehéz időkre
Ian Morris: Háború!
Lewis Dartnell: Eredetünk
Kálmán C. György: Háború előtt, közben, után
Petőcz András: Idegenek. Trilógia. Egy évszázad története. Napkút Kiadó, Budapest, 2020, 736 oldal, 4990 Ft
Végre alkalmunk van egyben rátekinteni egy nagy vállalkozásra, egy jelentős szövegfolyamra; amely már csak mennyiségi okokból is kiérdemli az olvasó figyelmét. Igen, ez rosszul hangzik, gyanakvást kelt, de gondoljuk meg: oka van annak, ha egy költő-prózaíró ekkora energiát fektet egy műbe, sok-sok éven át dolgozik azon, hogy három regényben, több mint 700 lapon alakokat, helyszíneket, szituációkat, történeteket teremtsen. S ha mindezt így egyben látjuk, talán jobb rálátásunk van, mint amit a részletekből sejtünk. Tovább
Mayer Zsófia: Gyermekszemmel ’56-ról
Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben. Pagony Kiadó, Budapest, 2021, 296 oldal, 3990 Ft
A téma a szépirodalomban azóta is csak elvétve van jelen: sem a felnőtt-, sem pedig az ifjúsági irodalomban nem született meg „az ötvenhatos nagyregény”. Kiss Judit Ágnes nem ezt az űrt szeretné pótolni: lendületes írói stílusával, izgalmas történetvezetésével inkább az egyéni életutakra helyezi a hangsúlyt, életképszerű történetet alkot az ifjú olvasók számára. Arra keresi a választ, a múltban bekövetkezett eseményeknek, egyéni döntéseknek milyen kihatása van a családok későbbi sorsára. Tovább
Isztray Simon: „Rejtőzésben megformált feltárulás”
Nagy András: Az inkognitó lovagja. Kierkegaard-tanulmányok. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2021, 196 oldal, 2490 Fta
A könyv nagyon izgalmas kérdést közelít meg a dráma felől: Kierkegaard szerzői álneveinek kérdését. Ez kétségkívül Kierkegaard életművének kulcsa. Mint ismeretes, Kierkegaard műveinek többségét szerzői álnévvel jelentette meg (általában saját nevét ilyenkor mint kiadót tüntette fel). Nagy András szerint ez nem pusztán valamiféle írói fogás, hanem komolyan kell venni, hogy az adott mű szerzője nem Kierkegaard, hanem minden mű a fiktív szerző szemszögéből íródott, így nyer érvényességet. Tovább
Szilágyi Zsófia: A szerencsés olvasó
Ketten egy új könyvről – Spiró György: Mikor szabad ölni? Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 168 oldal, 3299 Ft
Az első esszéből aztán az is kiderül, hogy Spiró nemcsak a születési dátuma miatt szerencsés: „szerencsefia” ugyanis az az ember is, aki sokat betegeskedik gyerekként, feküdni és olvasni kénytelen, így megtanulja elviselni az egyhangúságot, fejlődik a fantáziája, ezzel az indulással pedig szinte elkerülhetetlenül alkotó vagy tudós lesz belőle (esetleg mindkettő). (...) Nincs itt öreges dohogás, semmi bezzegazénidőmben, egyszerű helyzetjelentést kapunk egy nem focizó, tévét nem néző, olvasóvá nevelkedő kisfiúról.
Aki aztán a magyar irodalom egyik leginspiratívabb olvasójává vált, számomra mindenképp (hogy egyéb érdemeit most ne is emlegessem): ennek a könyvének egyes szövegei is továbbíródtak bennem azonnal. Az Olvasni jó című szöveg fölött azon töprengtem, milyen izgalmas lenne akár egy egész kötetet összeállítani róla, melyik írónk milyen családi könyvtárból indult el: Takáts József egy tanyán felnövekvő kisfiúról, vagyis önmagáról szóló esszéjét tudnám mellétenni, a Könyvek és ifjúság iróniája címűt, 1999-ből. Az Albina című írást olvasva meg azon gondolkodtam, hogy nem kell minden nagy témának regénnyé, minden izgalmas alaknak regényhőssé válni: ez a Kertész Imre első feleségéről szóló esszé ugyan kétségtelenül egy soha létre nem jött mű helyén áll („Többször kértem Imrét, írja meg, de hát őt sem írta meg, mint annyi minden egyebet, amire pedig ő lett volna hivatva.”), mégis jó, hogy ebben a műfajban és épp Spiró írta meg egy különös sorsú, XX. századi asszony történetét. Tovább
Bazsányi Sándor: Bármennyire fáj is
Ketten egy új könyvről – Spiró György: Mikor szabad ölni? Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 168 oldal, 3299 Ft
Az ironikusan megszólaltatott etikai-esztétikai igényesség volna tehát a fedezete az antropológiai-történelmi léptékvételnek. Még akkor is, amikor olyan alkalmi jellegű írásokról van szó, mint amilyenekkel Spiró új könyvében találkozhatunk.
Ugyanakkor a kötetcímhez tartozó esszé nem akar többről szólni, de arról minél komolyabban, hogy mi volna a Hamlet dramaturgiai lényege, hogy tehát miért nem öl vagy éppen öl a jobb sorsra érdemes dán trónörökös. És hát a könyv első harmada, a szerző olvasóvá és íróvá nevelődéséről szóló két kisesszé (Olvasni jó; Juhász Ferenc epigonja) felütése nyomán, színházi tárgyú írásokat tartalmaz, amelyeket követ a három Kertész-tárgyú szöveg, csak hogy azután, pontosabban a Göncz Árpáddal való három találkozás rövidke felelevenítése után, Heltai Jenő 1944–45-ös naplójának méltatásával elinduljon a kötet történelmi és közéleti tárgyú esszévonulata, amelyben látványosan felerősödik a már említett antropológiai-történelmi szkepszis. A színpadi íróként is közismert Spiró a „színház az egész világ” mélyen igaz közhelyének értelmében hasznosítja dramaturgiai és antropológiai tudását a színház világán túli világban, az országos vagy világszínpadon zajló események leírása és értelmezése során. Tovább
Takáts Fábián: „Festészetemet a szenvedés inspirálta...”
(Joseph Szabó Víziók című életműkiállítása október 2-ig tekinthető meg a Virág Judit Galériában.)
Ruff Borbála: Ki megleli
(Kertész Edina: A rejtélyes kulcs. Előadja Szinetár Dóra. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2021)
Ebben a mesében (is) – vigyázat, lelövöm a poént – a felnőttek irányítják a gyerekeket, így jelenlétük hangsúlyos, ők szervezik meg a varázslat megtörésének módját, és bocsátják rendelkezésükre a „nyomokat”, amelyek az útjukat segítik. Van, amiről többet tudnak Pötyinél és Pepitánál, de van, amiről kevesebbet: a varázslat számukra már megtörhetetlen..Tovább
Báron György: Zűrös kettyintések
(Cinefest, Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál, szeptember 10–18.)
A miskolci zsűri, ellentétben a berlinivel, Jude remekművét díj nélkül hagyta, míg a hagyományosabb, szelídebb japán munkának adta a nagydíjat. Talán a fentiekből is nyilvánvaló, hogy magunk a berlini zsűrorokkal értünk egyet. Tovább
Végső Zoltán: Utazás gamelániába
(JÜ: III – Rare Noise Records, 2021)
A kiindulási pont a jazz, ám mára a kilencéves formáció zenéjében ennek jelei fedezhetők fel legkevésbé. Ehhez az is hozzájárul, hogy maga a jazz is alakul, így hát megnyugvással konstatálhatjuk, hogy van egy magyar csapat, amelynek munkáiban egyértelműen megjelenik, hol tart ma a progresszív jazz. Majdnem leírtam, hogy „íme, a jövőbe vezető út”, de a hozzáépítmények több száz, ezer éves hagyományokra tekintenek vissza, ezért a JÜ munkássága sajátos dilemma elé állítja a hallgatót: képezhet-e modernitást az ősiség?
Tovább
Gergics Enikő: Színészsimogató
(Térey János: Káli holtak. Rendező: Dömötör András. Katona, Kamra, szeptember 17.)
A Bíró Bence dramaturggal közös szövegadaptációban és Dömötör András rendezésében egyaránt lenyűgöző ez az intarziahatás, ahogy a valóság és a különféle produkciók történetszálai, párbeszédei, illetve a környezettel való interakció, a „valóság” és a főszereplő belső világa illesztődik össze. Hol párhuzamosan fut két sík, hol éles a váltás, hol szinte áttűnéseffektet használ a rendezés a szerepösszevonások, végszavak, párhuzamok, technikai megoldások és látványelemek révén. Tovább
Fáy Miklós: Tölgy vagy bükk?
(A Fesztiválzenekar Liszt-hangversenye – Müpa, szeptember 19.)
Még szerencse, hogy voltaképpen egyáltalán nem tetszett, ahogy a vendégművész Dejan Lazič az Esz-dúr zongoraversenyt játszotta. Mintha épp a lényeg tűnt volna el, az, amitől Liszt más, a formátum, a szélsőségek, hogy a legcsöndesebb, legintimebb pillanatokban is azt érzi az ember: Liszt nagy. Akkor is nagy, ha kicsi akar lenni, ahogy Chopin akkor is kicsi, ha nagy akar lenni. És ez nem jelent semmi továbbit, mélységet vagy szépséget, csak hogy dobbal nem lehet verebet fogni, meg verébbel sem lehet dobolni. Itt meg mintha épp erre tettek volna kísérletet, úgy játszani Lisztet, mintha Chopin volna, amitől szétzilálódik kissé a zongoraverseny. Tovább
Fuchs Lívia: Veszprém reloaded
(Tánc – XXIII. Nemzetközi Kortárs Fesztivál. Legjobb előadás: Szólók, Agora, Work, Mestermunka; legjobb szólóelőadás: Tofu P. Potter, Reptében; különdíj: Molnár Csaba, Méhes Csaba)
A fesztivál számára ugyanis majdnem végzetes volt, amikor kiszorult a Petőfi Színház két játszóhelyéről, és elvesztette teljes infrastruktúráját. És a támogatások is egyre gyérültek, már-már ellehetetlenítve a találkozó lebonyolítását: a szakmai függetlenséget és a kortársi fókuszt ugyanis mindig kevesebbre értékelték a pénzosztó kurátorok, mint a Magyar Táncművészek Szövetsége által ugyancsak 1998-ben elindított győri Magyar Táncfesztivált, ezért Veszprémnek csak épp annyi jutott, hogy ne szűnjön meg. Az alapítók fanatizmusa és heroizmusa azonban életben tartotta a rendezvényt, így újabban már a csodásan felújított-újjáépített Hangvilla különböző tereiben, a város utcáin, hatalmas Arénájában és az ugyancsak megújult Agorában zajlanak az események. Tovább
Siba Antal: Indokolt esetben fellebbeznek
(Rasszizmus a hazai pályákon)
Ami televíziós szempontból komoly kérdés: mit tehet ilyen meccseken a magyar riporter – már a szégyenkezésen kívül? Megteheti-e, hogy nem vesz tudomást arról, ami a pályán, de főképp a nézőtéren történik? Mondhatja-e, hogy a közönség csodálatos, még akkor is, ha a nyolcvan százaléka valóban csodálatos?
I R O D A L O M
Benedek Szabolcs: Az olvasóilevél-író
Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon. Anikó nem volt bolond, annak ellenére sem, hogy páran lökött csajként emlegették a háta mögött. De hát az ilyet mindig könnyebb valakire rásütni, mint megindokolni. Ha nem is kimondottan költőnek készült, Anikó írással akart foglalkozni gimnazista kora óta. Amikor megkérdezték, mi szeretne lenni, azt felelte, újságíró. Nem árulta el, hogy ennek az összetett szónak az első tagját az ő esetében akár el is lehetne hagyni. Ezt – gondolta Anikó – mások úgyse értenék. Egy kamasz nem deklarálhatja csak úgy, jószerivel a semmiből, hogy írónak készül. A felnőttek értetlenkedéssel és okoskodva fogadnák. Író? Aki könyveket ír? Jó, jó, de legyen egy rendes állásod is. És az mi lesz?Tovább
Tóth Erzsébet: Ahogy a csillag megy
(képzeld anyuka) Kivirágzott a karácsonyi kaktusz! Tudjuk, hogy ez egy bolond növény, akkor nyílik, amikor neki tetszik, de melyik növény nem? Csak ez a neve, elvárnánk, hogy karácsonykor nyíljon, de fütyül ő ránk. Szerintem érezte, hogy már pár hete menni készülsz, és így búcsúzik tőled. Én csak gyertyát gyújtok, és ülök báván, felfoghatatlan, hogy soha nem érinthetlek már meg. Van egy csomó a torkom alatt, az emlékeztet a hiányodra. De itt vagy, jobban, mint mikor még éltél. Különös, hogy az élő tested már nincs velünk, de mintha a lelked körülfogná az életünket. Amikor még Klárikáéknál feküdtél az ágyon, és a mentősök megállapították a halált, megfogtam a kezed, nagyon hideg volt, de jó volt fogni, és jó volt puszilni a homlokodat, bár te már ezt nem érezted. Nem voltunk puszilgatósok életünkben, de az utolsó években örökké csókoltunk, ölelgettünk Klárival, még azt is gyakran mondtam, hogy szeretlek. Előtte alig mondtuk ezt ki, azt hittük, úgyis tudod, de mégis jó volt kimondani.
Legutóbb, mikor nálam voltál két hónapig, már nagyon sokat aludtál, éjjel is, nappal is, ez furcsa volt, ez a lenyugvás.
Sokszor éjjel, amikor felébredtem és benyitottam hozzád, ültél az ágyon, elfelejtettél lefeküdni. Akkor lefektettelek.Tovább
Bódis Kriszta: Istenhegy
(Kákó tettenérése; Tüdős Klára életéről)
Ifj. Tüdős János jogtanácsos rajongva szerette a feleségét, akár egy magas rangú kitüntetést. Legszívesebben a mellére tűzte volna, vagy mint egy hervadhatatlan virágot, a gomblyukába. Vitte volna mindenhová dicsekedve. Kirakatba tette volna a legforgalmasabb főutcán. Megsokszorozta volna egy végtelen tükörben. Lekicsinyítette volna, hogy elférjen a szivarzsebében. Aranylánccal lakatolta volna magához, hogy mindenhol vele legyen, városházán, sportpályán, irodában, még a szabadkőművesklubban vagy a mulatóban is. Legyen minden pillanatban karnyújtásnyira a bőre, a nyaka, a fűzőbe gyötört dereka. A hallgatagsága. A tiltakozása. Az idegensége.
Ezen a feszült délelőttön ifj. Tüdős Jánosné Kálmánchey Irén két lépésre ült tőle, egyenes derékkal, ugrásra, vagy inkább ájulásra készen, Dóczy Gedeon igazgatóval szemközt a debreceni református leányiskola egyik irodai karosszékének szélén, és amíg üde arcszíne az „orgona-krém arczkenő” jótékony hatásának volt köszönhető, homloka sápadtsága inkább a riadalomnak.Tovább
Egressy Zoltán: A hideg miatt
Egressy Zoltán: Meleg szemek
Győri László: A templomépítő
Egressy Zoltán: Meleg szemek
Győri László: A templomépítő
Győri László: Sorminta
Győri László: A fekete lyuk
Győri László: A hivalkodó
Győri László: A helyrehozhatatlan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.