Szerző: BOD PÉTER ÁKOS
2021.09.13.
Nincs minden országban törvényesen megállapított alsó bértarifa, de ahol van, ott az infláció és az üzleti konjunktúra alakulása alapján, a szociális partnerek szempontjait figyelembe véve évente indexálják az értékét. Ez elvileg rutindöntés; nálunk az ilyen is rendre átpolitizálódik, különösen választási év előtt.
Lám a legutóbbi, a „járvány utáni életről” meghirdetett nemzeti konzultáció kérdései közé betették a minimálbér ügyét; ezzel végleg kikerült a szokásos éves érdekegyeztetési keretből, a gazdasági kalkuláció világából. A kérdőív felvezeti a véleményt, mely szerint „a minimálbért 200 000 forintra kell emelni, mert ez is biztosítja, hogy a gazdasági növekedésből ne csak a vállalatok, hanem a magyar emberek is részesüljenek”, és ajánl két válaszlehetőséget. Az első: „a lehető leggyorsabban meg kell emelni a minimálbért”, míg a második: „most nincs szükség a minimálbér emelésére”. További választási lehetőség nem szerepel.
Sugalmazó a felvezetés, hiszen az egyik serpenyőbe azt tették, hogy a magyar emberek részesedjenek-e a gazdasági növekedésből (ki gondolná másképpen?), a második opciót viszont akkor választja valaki, ha szerinte az idén februártól érvényes tarifa pont jó, infláció nincs és jövőre sem lesz, a konjunkturális viszonyok változatlanok maradnak, a minimálbér indexálásra tehát nincs ok. Nem hoztak meglepetést a beküldött válaszok, a kormány azt kapta, amit sugallt és várt. Az érdekképviseletek még kifejthetik álláspontjukat, az érdekegyeztető tárgyalások folytatódnak, de feltehetjük: causa finita...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.