AZ ÉS 2021/35. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2021.09.03.

F E U I L L E T O N

Bazsányi Sándor: Haynau, Jókai, Mészöly
Egy szójáték margójára

I N T E R J Ú

Várkonyi Benedek: „Háború a kormányzattal”
Beszélgetés Nagy Péter Tiborral, a Wesley János Lelkészképző Főiskola tanárával

K R I T I K A 

György Péter: Móra-rengeteg
(A zöld Móra)

(Móra Ferenc Múzeum, Szeged)

Sinkó István: Bernini és a pormaszk

(Orbán Előd kiállítása a Viltin Galériá­ban szeptember 11-ig látható.)Tovább

Stőhr Lóránt: Rettenetes csoda

(Valdimar Jóhannsson: Bárány)

Mi végre ez a példázat? A házaspár gyászáról szól, amit halott gyermekük képzeletbeli feltámasztásával oszlatnak el? A természet és civilizáció közti szakadék feloldhatatlanságáról, arról, hogy az ember és állat közti határhúzás ősi tilalmát megszegő, a rámért sorssal dacoló házaspárnak bűnhődnie kell az általuk elkövetett hübrisz miatt? Az ősibb animisztikus rétegekre azonban rárakódik a bárány keresztény szimbolikája: a bárányember vigaszt nyújt a szenvedőknek, és szemébe nézve még a gyilkos indulatok is lecsillapodnak. Így talán arról szól a történet, hogy a megtestesült ártatlanságot és jóságot kisajátítani csak bűn árán lehet? Akármi is volt a fő szerzői gondolat, számomra egyetlen mozzanat maradt a befejezés után igazán meggyőző: a lelkük mélyéig meggyötört szenvedők kételyek nélkül képesek hinni a csodában.Tovább

Csengery Kristóf: Remake

(Gustav Mahler, Xiaogang Ye: The Song of the Earth. Deutsche Grammophon)

Egy kínai karmester, a Sanghaji Szimfonikusok vezetője, Long Yu fejébe vette, hogy felkéri honfitársát, Xiaogang Ye-t (1955), az egyik legtermékenyebb és legsikeresebb kínai zeneszerzőt, írjon egy új Dal a Földrőlt. Legyen ez is hattételes, és persze dalciklus, akárcsak a Mahleré. A tételek pedig zenésítsék meg az eredeti kínai verseket, amelyek, tegyük hozzá, tartalmukban és megfogalmazásaikban eltérnek a Die Chinesische Flöte darabjaitól, mivel azok fordítások fordításai. A tervben nem nehéz felfedezni a szenzációkeltés szándékát, s ha hozzátesszük, hogy az ötletet felkarolta egy nemzetközi hírű lemezcég, a Deutsche Grammophon, nyilvánvaló, hogy a projekt valamennyi résztvevője erősen marketingorientált gondolkodással viszonyult feladatához.Tovább

Molnár Zsófia: Amerika börtön

(West Side Story, Szegedi Szabadtéri Játékok, augusztus 21.)

Feudalizmus XXI. századi formában – üdv a szabad világban! Erős, minimum elgondolkodtató üzenet ez abban a kontextusban, hogy nem is olyan régen még naponta jelentek meg azok a ki tudja, honnan származó hírek, hogy a migránsok nőket erőszakolnak. Megnyugtató meg- vagy feloldást persze a darab sem kínál: a rendőrség (államilag fenntartott szerv!) széttárja a karját, és a világért sem avatkozna közbe, csak nézi, ahogy a felhergelt férfiak felfalják egymást – ezt az oldalt Stohl András nagyszerűen hozza, minden szava keményen visszapattan a Dóm tér falairól, miközben az öltönye meg sem ráncolódik –, csupán egyetlen ember avatkozik közbe, a kocsma megfáradt tulaja, aki – Bezerédi Zoltán szintén nagyszerű alakításában – afféle rezonőrként lép fel: „Miért kell gyűlöletben élni? Miért kell mindig ölni egymást?”Tovább

Fáy Miklós: Miért utáljuk, akit szeretünk?

(Puccini: Tosca – Müpa, augusztus 29.)

Az idei nyár operailag a Toscák nyara volt, Salzburgban Netrebko, vele szemben indították Grazban Kristīne Opolaist Jonas Kaufmann-nal fölerősítve. Még toltak volna egyet rajta Bryn Terfellel, de ő beteg lett, így aztán a salzburgi Scarpia, Ludovic Tézier leutazott Grazba, hogy ott is teljesítse a kötelességét, és mindenki halálát okozza. Beindult vagy inkább egyre erősödik a világban az anti-Netrebko, aki tizenöt éve a csoda volt, a semmiből jött szépség és szép hang, azt most megpróbáljuk lepofozni arról a trónról, amit mi állítottunk neki. De miért? Min állunk bosszút?Tovább

Grecsó Krisztián: Extra sajtos

(„I love meki”, reddit.com, augusztus 28.)

Édesmindegy, hogy igaz-e, amit a felvételen látható srácok állítanak, hogy a videó csak hecc, és az örömmel bemocskolt ételt nem adták ki vevőnek – csak a szemétbe került. Nem is merném felhozni, hogy nekem, ha gyerekkoromban leejtettem a földre a kenyeret, meg kellett csókolni, ezt igazán nem szeretném ide kavarni, mert nyilván nem is lehet értelmezni. De a bennük tomboló indulatról talán el lehetne ezekkel a srácokkal beszélgetni. Hogy miért és mióta érzik úgy, hogy az ott feltálalt, ilyen-olyan minőségű étellel meg kell alázni az embereket, azt földre kell dobni, röhögve meg kell taposni. Hogy ez mitől és miért vicces, és kire vagy mire kell gondolni akkor, amikor az ember ezt véghez viszi. Tovább

Torma Tamás: Aranyeset

(A Bánáti + Hartvig Építész Iroda új központja a budai Fehérvári úton)

Amikor tehát az iroda kinőtte a Vaskapu utcai lakásirodáját, nem egyszerűen csak egy jobb és tágasabb helyet kerestek, hanem olyat, ami a körforgásos építészet jegyében a lehetőségekhez képest a legkisebb környezeti terheléssel is jár. Azaz nem egy vadiúj épületet akartak építeni – amilyeneket egyébként terveznek –, hanem egy régi épületet hasznosítani.Tovább

Károlyi Csaba: Könyvheti antológiák

Körkép 2020–2021. Negy­ven­nyolc mai magyar író kisprózája. Válogatta Turi Tímea. Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2021, 391 oldal, 3999 Ft

Szép versek 2020–2021. Össze­ál­lí­totta Szegő János. Mag­ve­tő Könyvkiadó, Budapest, 2021, 343 oldal, 3999 Ft

Igazából arra számítottam, a pandémia látványosabban megmutatkozik majd a versekben, mint a kisprózákban. De nem. Ugyan a verssorok közé rejtve több helyen jelen van, mint direkt módon, de úgy tűnik, az írók mintha mégis gyorsabban elkezdték volna földolgozni a járványt, mint a költők. Lehet, hogy azért, mert a narratív téma, a történés hamarabb megfogható? A költői lényeg azonban sokkal súlyosabb, minthogy máris lecsapódjon? Mindenesetre a vírushelyzetre reagáló legérzékenyebb három sort mégis pont Turi Tímea versében találtam: „Félek. / Ebben nincsen semmi meglepő, / de hogy más is fél: az rettenet” (Budapest, 2020. ősz).Tovább

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább

Csehy Zoltán: Ex libris

Michel Houellebecq: Intervenciók 2020
Nádas Péter: Rokon lelkek
Schein Gábor: Ó, rinocérosz
Mesterházi Mónika: Nem félek

Visy Beatrix: „egy kert szófajtana”

Závada Péter: Gondoskodás. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 82 oldal, 1999 Ft

A Gondoskodás versanyaga erősen intellektuális, helyenként kifejezetten teoretikus, nem kínál könnyed kapaszkodókat, a hétköznapi élethez köthető jeleneteket, hangulatokat. A lírai én, bár a hagyományos első személyű megszólalást és az ismert, egy odaértett „te”-hez forduló beszédmódot nem adja fel teljesen, gondosan visszaszorított, a kötetet nem igazán jellemzi az alanyiság, a személyes kitárulkozás. Ráadásul az életen, létezésen való töprengések, kulturális, mitológiai, művészeti utalások becsomagolva, erős plaszticitásban állnak előttünk, elsősorban a táj, a természet archaikus, mintha-érintetlen elemeiben, felszíni formáiban, illetve az emberiség „egyetemes” épített tereiben: utca, pálya, töltés, továbbá rendkívül hangsúlyosak a templom, a kastély és az erőd terei.Tovább

Deczki Sarolta: A nyelv hatalma

Baráth Katalin: Afázia. Agave Könyvek Kiadó, Budapest, 2021, 336 oldal, 3480 Ft

Az új könyv pedig ismét a kísérletezés jegyében született: az Afázia sci-fi, mely a Föld elpusztulása utáni évszázadokban játszódik. Az emberiség maradéka két nagy ellenséges tömbben él: a Háló Birodalomban és a Demokráciában. Az előbbi a kínai államszerveződés örököse, az utóbbi a nyugati világé; ezt tükrözi társadalmi berendezkedésük és technológiájuk is. Kettejük közé szorulva próbál életben maradni egy kicsi mesterséges bolygó, Pandonhya, melynek lakói a moyerek. Csak lassan derül ki, hogy ez az egyetlen hely az egész galaxisban, ahol nyelvet használnak még, ahol ápolják a nyelvet, sőt, szentnek tartják, szakrális jelentőséget tulajdonítanak neki.Tovább

Takáts József: Politikai történetírás

Gyurgyák János: Elveszett il­lú­ziók – megtalált történelem. Vá­lo­gatott írások. Osiris Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 618 oldal, 4980 Ft

Gyurgyák vehemens, olykor érdes stílusú szerző, akinek a legjobb bekezdései felidézik Ady vagy Szabó Dezső egykori elit- és nemzetkorholásait. Az ő ismétlődő bírálatainak fő címzettjei a kétféle (jobb- és baloldali) magyar értelmiség, az autokrata rezsimet építő Fidesz, és a nép, amely e rezsimet elfogadja. Kevés olyan dinamikus bírálatot írtak az Orbán-rendszerről, mint A reménytelen reményről című írás.Tovább

Darida Veronika: Beszélgetésregény

Az ÉS könyve szeptemberben – Tolnai Ottó: Szeméremékszerek 2. Az úr pantallója. Kávézások Czipriánnal. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 176 oldal, 3499 Ft

„Holnap kávézunk, kérdezte Cziprián. Kávézunk, bólintottam” – hangzik el a Szeméremékszerek első kötetében, a második kötet pedig ezt az ígéretet valóra váltja. „Megyek kávézni. Szinte énekelve mondom, megyek kávézni Czipriánnal, Czipriánnal, Czipriánnal...”(16.). Így lesz a folytatás a kávézások könyve, mivel a déli kávézások (vagy néha teázások) szabályos ismétlődése adja a szöveg ritmusát. Mindeközben az elbeszélő végig kézben tartja a szöveg fonalát, mely lassan és pontosan gombolyodik, mint az élet vörös fonala, vagy úgy is mondhatnánk, hogy az elbeszélés ideje olyan szabályosan és szépen pereg le, mint homokórában a szemek. Nem véletlenül, hiszen ez az időnek vagy az emlékezetnek a regénye. Beckett egyszer Proustról azt írta, hogy Az eltűnt idő nyomában regényfolyamát csak azért tudta megírni, mert rossz volt az emlékezete. Mégis, állandóan módosuló emléktöredékekből összeálló nagy művében elénk tárta az emlékezet szerkezetét és valódi működésmódját. Beckett és Proust Tolnai számára is örök minták. Azonban ebben a regényben két emlékezőnk vagy narrátorunk is van – az író és vegyész barátja, Cziprián –, így két egymáshoz kapcsolódó emlékfolyamból bontakozik ki élettörténetük és a hely története.

I R O D A L O M

Szív Ernő: Nem történik semmi

Éjszaka éppen végeztek, amikor észrevették, hogy a küszöbön áll a kisebb, fehéren lobogó szellem a sötétben. Mostanában átjár. Nem minden éjjel, de elég gyakran. Beszélt a klinikai pszichológussal, el fog múlni. Biztos? Beszéljenek többet az óvodáról, mi történt vele, ki a barátja, fél-e valakitől. Az első éve, nem? Ő kísérte vissza, betakargatta, suttogott hozzá, voltak három-négy mondatos meséi, amikbe mindig belealudt a kicsi, de most máshogy történt.Tovább

Gurubi Ágnes: Másik isten

Rájössz, hogy ez a fázis kimaradt, ez a szerep betöltetlen maradt, ez a szakasz üres, pótlék van a helyén, helyettesítő tanár, akinek gőze nincs arról, melyik osztályba küldték be, milyen órát kell tartania, ezért csak annyit mond, szabad foglalkozás, nézel ki a fejedből, nem figyelsz az órákon, semmire nem figyelsz, mást sem csinálsz, csak vágyakozol, fantáziálsz, valakiről, valakiről, akibe szerelmes vagy, egy napja, egy hete, hat hónapja, de nem több, mint másfél éve, próbálod betömködni a hiányt, szétfeszíted a bordáid, nyitva a mellkasod, tenyered felfelé, várod, hogy a közepébe szálljon egy pillangó, a levegőbe markolsz, összeszorítod az öklöd, hátha beletuszkolhatsz a szíved közepébe egy pillangót, egy katicabogarat, valamit, aminek szárnya van és repül, valamit a szerelem érzéséből, valakit, hátha bezárhatod, hogy ott maradjon örökre, hogy ne legyél magányos, ne érezd magad magányosnak, mert születésed óta az vagy, kibaszottul magányos, de csak az üres levegőt markolod, a másfél év hamar elszáll, és te nem Csingiling vagy, és a többiek, a beteljesületlen és a beteljesült szerelmek nem Pán Péterek, fekszel a padlón, mint egy hernyó lárvája, begubózva, tátogsz a levegő után, nem látsz, csak nézel, nem hallasz, nem érzékelsz, a tenyered felfelé tartod, matatsz magad körül, beleakad a kezed egy szék lábába, erőt gyűjtesz a semmiből, lentről, a mélyről, lassan feltápászkodsz, összeszeded az emberséged utolsó morzsáit, centiről centire húzod fel magad, hogy felülhess arra a kurva kanapéra, mintha vallatnának, ülsz, meztelen vagy és csontsovány, görnyedt a hátad, lógnak a végtagjaid, a fejedet sem bírod tartani, nemhogy felnézz, várod a pofont, a vallatótiszttől, bárkitől, aki arra jár, várod, hogy valaki beléd rúgjon, hogy egy ujjal hozzád érjen, hogy eldőlj és újra a padlón feküdj, ahol otthon érzed magad, ahol nincs senki veled, ahol nem érzel semmit. Megéri szerelmesnek lenni, megérte egy hétig, hat hónapig, másfél évig, megérte?Tovább

Burns Katalin: Születésnapi muzsika

Bélához Berci miatt kezdtem el járni. Nem kérdés, hogy nagyon tudnak a romák; ha igazán bele akarsz csöppenni a sűrűjébe, ahol az egyszerű kottafejeknél több is rád ragadhat, akkor olyasvalaki közelébe kell férkőznöd, aki már-már a családjába fogad. Berci ezt könnyen megoldotta: koncert után megkörnyékezte az egyik jazzbanda gitárosát, és azóta is hetente jár hozzá, valahová a Klinikákhoz. Mesélte, hogy amikor sokadjára rontotta el az akkordváltást, a fazon felpofozta, akár a saját fiát. Ezt azért nem vettem be még a Bercitől sem, de az tény, hogy soha nem ismerem meg a Bélát, ha Berci nem hoz össze vele.Tovább

Nagy Zsuka: (nem), (mindent), anyámról

(album egy: anyám, meseország) Fekszem anya mellett a nagy zöld franciaágyon. Ég a falra szerelt kislámpa, kellemes, látó fény, bújás, anyameleg, a legbiztonságosabb és legérzelmesebb érzés a világon. Anyához bújni a friss, vetett ágyban este. Azt hittem, ezt a legmélyebb, ősi idillt semmi és senki nem fogja és nem is képes feldúlni. Aztán én lettem a legerősebb dúlása. Vagy mások bennem. Nők, férfiak, ideák, jellemhibák, döntések, kölcsönhatások, részecskefizikák, hormonáliák és miegymás.

Nem tudom, hol van az apám, nem tudom, hol van a testvérem, csak arra emlékszem, hogy anyámat és engem körbeölel valami narancsszínű szferikus gömb. Abban vagyunk. És ő mesél. Most éppen a fogantatásról egy képeskönyvből. Rajzokon mutatják, mi és miből lesz, vagyis ki és ki(k)ből. Szerelem, család, gyerek, férfi, nő. Anyám mindent elmond, azon a szépséges anyahangján. Értem. Mindent értek. Kislány vagyok. De értem. Bár ekkor már egy ideje ismerem a saját testem örömforrását. Mégis szemérmes vagyok. Ahogy azóta is. (Persze van, amikor meg nem.)Tovább

Gömöri György: Arctalan élet

Gömöri György: Levél a mai költőkhöz

Gömöri György: Tavasz előtt

Vörös István: A tartalékok

Vörös István: Mersz-e olvasni?

ITT OLVASHATÓ