AZ ALBÁN TATÁRJÁRÁS

JÓREGGELT EURÓPA
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2021.09.06.

„Ami megtörtént, az megtörtént. Ez nem a világ vége, hiszen további öt mérkőzés vár ránk. Remélem, ezeken szerencsésebbek tudunk lenni… A világbajnokságra való kijutással kapcsolatban a tréner elmondta, a pótselejtezőt érő helyezés elérése eddig is egy álom volt, és továbbra is az, csak most már nehezebben elérhető.”

Ezt a magyar futballválogatott szövetségi kapitánya mondta, miután kikaptak az albánoktól. Mely csapat nemcsak soha nem nyert a magyarok ellen, még gólt sem tudott rúgni. Viszont ez nem a világ vége. Hogy miért nem? Mert az nem is volt cél, hogy ez a magyar „válogatott” valamit elérjen, hiszen még a pótselejtező is egy álom, akkor meg mi a fenét akartok? Ez van. A futball nevű cirkuszba beleölt sokszázmilliók eredményeként.

Dehát nem is ez a baj. Még csak az sem, hogy az egész társaság lényegében egy fasiszta banda, hogy a magyar futball „válogatott” odaáll a náci csürhe elé himnuszt énekelni. Egy lényegében náci rendszert működtető, egyszemélyes uralmat érvényesítő fióknáci rezsimben ez szinte természetes. Hanem hogy a sajtó és vele a szánalmas butaságban tartott „közvélemény” is alapjában véve természetesnek tartja, ez most ilyen, a hülye ellenfél hadd higgye, hogy győzött, pedig mi tudjuk, hogy az igazán nagyszerűek mi vagyunk. Hogy hát istenem, ez most így sikerült, pedig „mi voltunk” a jobbak. Csak hát pechünk volt. De van nekünk egy himnuszunk, olyan, amilyen, egy förtelmesen kártékony, ostoba klapancia leöntve égre törő szekvenciákkal harsogó sémazenével, ami segít fenntartani az évezredes hazug vegetálást, ami elhiteti például ezekkel a plasztiknáci futballistákkal, hogy ők már megbűnhődték. Pedig ha rajtam állna, az még csak most következne: súlyos bűnsegédi bűnrészességért sok év fegyház...

ITT OLVASHATÓ