Szerző: Susan
2021.09.14.
Noha sokáig kérdéses volt (és még így sem lett egyszerű), de azért idén nyáron csak sikerült Susanéknak ellátogatni Magyarországra. És megérte, mert nagyon kellemes emlékekkel gazdagodtak és még az is kiderült, hogy (mint írja), „amikor már nem „lebegünk” két világ között, amikor már el tudjuk engedni a múltat, akkor tudjuk igazán értékelni és élvezni azt, amit a régi otthonunk (Magyarország) tud nyújtani”.
„Amikor ennek a posztnak az ötlete megszületett, még nem tudtam, hogy a Határátkelő blog életében nagy változás lesz. A hir, hogy ezentúl megszűnnek a napi rendszerességű posztok, sokunkat elszomoritott, hiszen szinte része lett az életünknek, hogy időnként benéztünk ide, többünk személyes barátságokat is kötött a blognak köszönhetően, és olvashattunk sok-sok érdekes történetet.
Szerencsére azért nem kell végleg búcsút mondanunk, hiszen a blog platformja most is lehetőséget ad, hogy a gondolatainkat megosszuk egymással. Így most következzen egy élményekkel teli magyarországi nyaralás története egy amerikai-magyar vegyespáros szemüvegén keresztül.
Az idei vakációnk sok szempontból rendhagyó volt. Nemcsak a COVID-helyzet miatt, hanem azért is, mert ezúttal a férjem is utazott velünk (általában ő marad otthon „házőrzőnek”, amiért végtelenül hálás vagyok neki). Idén viszont úgy gondoltuk, ő is megérdemli a pihenést velünk együtt. :)
Az út logisztikai előkészitése és a programok megtervezése – mint mindig – most is az én feladatom volt. Optimista számitásaim alapján arra jutottam, hogy a járványhelyzet augusztusra már biztos javulni fog, és egyébként is szeretnénk látni az aug. 20-i tüzijátékot, igy a nyaralás idejét ehhez igazitottam.
Az élet – és a politika - úgy hozta, hogy a korlátozások csak részben szűntek meg, és a különböző rendelkezések szinte az utazásunk előtti hónapig többször is változtak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.