A MAGYAR INFLÁCIÓ ÚGY IS GYORS MARADHAT, HA A NÖVEKEDÉS LEÁLL

G7.HU
Szerző: TÖRÖK ZOLTÁN
2021.09.13.

Az idei év egyik nagy meglepetése a korábban vártnál gyorsabb helyreállás a világgazdaság nagy centrumaiban, a másik pedig az előrejelzéseket jócskán meghaladó infláció – a kettő között erős kapcsolat van. De vajon mit hozhat 2022? Valóban csak átmeneti jelenség az árak meglódulása, vagy tartósan magas marad az infláció? Ezt a kérdést sokan teszik fel maguknak Amerikában és Európában egyaránt, és közülük egyre többen gondolják úgy, hogy a gyors áremelkedés velünk marad. Ha igen, akkor miért történhet így, és ez milyen következményekkel járhat? Van-e reális esélye a stagflációnak, annak, hogy a növekedés leáll, de a magas infláció megmarad?

A tavalyi nagy lezárásokat követően a gazdaságok újraindulásával az árak is meglódultak, és ez a folyamat idén vált igazán látványossá. Az USA-ban hónapról hónapra újabb rekordra ugró inflációs adatokat látunk, immáron 4 százalék fölé kúszó inflációs számokat. Az euróövezetben augusztusban 3 százalékra szökött a fogyasztói árak éves emelkedési üteme. Magyarországon a nyár eleji 5 százalék fölötti után augusztusban 4,9 százalék volt az infláció, de az őszi hónapokban ismét 5 százalék fölé lendülő inflációs számokra kell számítanunk.

A miértekről számos elemzés látott napvilágot: az árak elszabadulásáért alapvetően a gazdaságok gyors helyreállása miatti keresletbővülés, illetve a kínálati oldalon tapasztalható beszállítói problémák, a különböző területeken jelentkező kapacitásszűke (például szállítás, alkatrészek, munkaerő) okozza. Természetesen a háttérben ott munkálkodnak a válságkezelést szolgáló és elképesztő méretű jegybanki és kormányzati csomagok, amelyek egyébként a több mint egy évtizede tartó pénznyomtatási programokat követték. Az idei magasabb inflációs számokat részben a bázishatásnak is köszönhetjük, vagyis annak, hogy a válság kirobbanásakor a kereslet összeroppanása számos esetben hirtelen gyors árzuhanást okozott – gondoljunk csak az olajár összeomlására 2020 tavaszán. Az infláció kapcsán sokan megemlítik a szaporodó természeti katasztrófák és általában a klímaváltozás árfelhajtó hatásait is. A magyarázó tényezők egy részét előre lehetett látni, egy másik része azonban váratlan volt, legalábbis a közgazdászok többsége számára.

Hogy mennyire nem számítottak a gazdaságpolitikai döntéshozók az infláció ilyen jelentős megugrására, azt jól szemléltetik a jegybanki inflációs várakozások döbbenetes és konzisztens eltérése a valóságtól. Tavaly márciusban az Európai Központi Bank (EKB) idénre 1,4 százalékos inflációt jelzett előre, júniusban 1,2-t, szeptemberben már csak 1-et, decemberben pedig 0,9-et. Ehhez képest augusztusban az euróövezeti infláció 3 százalék volt, az év egészében az átlagos inflációs ráta pedig alighanem 2 százalék fölötti lesz majd. Az amerikai Fed tavaly név végén 1,8 százalékos inflációt jelzett előre idénre, a valóságban ez jóval 3 százalék fölött lesz. A Magyar Nemzeti Bank nagyjából 3,5 százalékos inflációs előrejelzése (márciusban 3,4-3,5, júniusban 3,2-3,3, szeptemberben 3,4-3,6, decemberben pedig 3,5-3,6 százalék szerepelt az 2021-es inflációs várakozás rubrikában) helyett közel 5 százalékos lehet az átlagos infláció idén. Jó egy százalékpontos tévedéssel becsülték meg tehát a jegybankok az idei inflációt...

ITT OLVASHATÓ