A FIDESZ ALKONYA

NÉPSZAVA
Szerző: ÁGH ATTILA
2021.09.28.

A Fidesznek már bealkonyult, fiatalos liberális pártként indult és vezérpárttá öregedett, már rettegni kezdett a következő választástól, jóllehet választási autokráciaként töltötte az elmúlt évtizedet. Közismert, hogy Orbán a centrális pártrendszer megalakítására törekedett, amelyben a Fidesz az egyetlen nagypártként a központban foglal helyet, jobb- és baloldalon körülvéve a kisebb pártokkal. Ez voltaképpen egypártrendszer, amelyben a kisebb pártok csak díszletként szolgálnak az egyetlen nagypárt uralmához, vagyis az állampárt működéséhez. Valójában azonban a Fidesz már régóta nem párt, hanem egy hatalmi gépezet, mivel a Fideszt nem a közös politikai értékek, hanem a hatalom, a pénzcsapok birtoklása és a pénzpumpa működtetése, vagyis az erőforrások szétosztása tartja össze. A pénzforrások bőségét eddig nemcsak a hazai, hanem főleg az EU támogatások biztosították, de ez a bőséges forrás most mindkét irányból elapadni látszik. A pénz hazai forrásai már régóta nem elegendőek a nagy étvágyú oligarcháknak, ráadásul a hatalom működtetéséhez a politikai piramis középső és alsó rétegeit is táplálni kell, ettől lesz a viselkedésük lojális és „pártszerű”. De ha az EU megelégeli a fideszes dáridót, vagy a hatalom elvész, akkor az erőforrások áramlása megáll, s ezzel megszűnik az a kohéziós erő is, ami összetartja az állampártot. Az ellenzékben sokan aggódnak azon, hogy mit tesz a Fidesz, ha elveszíti a választásokat, és a jelenlegi tobzódását tekintve hosszú és makacs - netán erőszakos - ellenállást vizionálnak. Ez jogosan feltételezhető lenne egy olyan párt részéről, amelynek közös értékei vannak, de meglehetősen alaptalan feltételezés a Fidesz esetében, ami már régóta nem párt, hanem egy olyan korrupciós hatalmi szervezet, amelynek már csak érdekei vannak. Ezek pedig csak addig maradnak közös érdekek, amíg a pénzpumpa a politikai piramist működteti, ám ha a pénzpumpa leáll, akkor a Fidesznek végleg bealkonyodik. Igaz, sokszor feltámadt már idehaza az az illúzió, hogy az EU nem tűri tovább a demokratikus rend megtaposását az Orbán rendszerben, de most talán jogosult az a feltételezés, hogy az uniós forrásokat leállítják: mert egyfelől a helyreállítási alapok új helyzetet teremtettek, másfelől Orbán agresszivitása az Unióval szemben már minden korábbi mértéket meghaladott. Így az európai vezetőknek már az a benyomásuk, hogy Orbán kifejezetten keresi, sőt látványosan élvezi a nyílt konfrontációt az EU-val, például a hírhedt autokrata rendszerek elleni uniós határozatok gyakori, szinte rutinos vétózásával. A választások után bizonyosan megváltozik az egész magyar pártrendszer. A kormányváltással összeomlik a tényleges egypártrendszer, mivel a hatalomváltással szétesik a Fidesz. Hamis látszat ugyanis az, hogy a felhalmozott vagyonok még sokáig eltartanak, mert a Fidesz világban létrehozott cégek sem valódi vállalkozások, nem verseny- vagy piacképesek, nem képesek működni állami preferencia, politikai támogatás és informális hálózatok nélkül, ezért egy rövid idő után látványos jelenetek közepette összeomlanak majd. Míg a túlkoncentrált politikai rendszerekben, a hagyományos vagy modernizált diktatúrákban az erőforrások elosztásának rendjét és mértékét az „alfahím” megszabja és betartatja, addig a központi hatalom összeomlásával, annak erőszakos kényszere híján a párttársak/bűntársak a létért való küzdelemben vetélytársakká válnak, és egymás rovására próbálnak fennmaradni. Az Orbán-rezsim egyrészt egy formális hatalom erős központi állammal, másrészt egy szélesen kiépített informális hatalommal, ami a hazai politikai nyelv háttérhatalomként szokott becézni, avagy párhuzamos államként prezentálni. Az ilyen informális gazdasági-politikai rendszerek csak ideig-óráig fenntarthatóak, mert életképtelenek állandó input nélkül. Számos nemzetközi példa mutatja, hogy a hatalom örökkévalóságára építő politikai rendszerek éppen sajátos jellegük, felépítésük miatt rendkívül sebezhetőek, mert nem képesek egy autokratikus hatalom támogatása nélkül működni. A leggyengébb pontjuk éppen a rendszer jellegük, ami a legnagyobb előnyük, míg a hatalom zárt rendszere fennáll, de ez egyben a legnagyobb hátrányukká fordul, mihelyt a mennybéli áldás megszűnik. De a Fidesz alkonya akkor is bekövetkezik, ha netán megnyernék a választást. Sok olyan sötét forgatókönyv van, ami ezt elősegítheti a már jól beépített választási jogtalanságokon, a Fidesznek lejtő pálya előnyein túl is. Ezek a horror szcenáriók időnként felbukkannak a médiában, a digitális rendszer leállásának puha megoldásától - aminek már megvolt a főpróbája, és lehetővé teszi a valóságos eredmények „korrigálását” - a nagyméretű és tartós utcai zavargások kemény megoldásáig, amit a focimeccseken már „főpróbálgattak”. Ám a lehetőségek skálája még sokkal szélesebb egy megvadult, hatalmát féltő korrupt politikai elit előtt...

ITT OLVASHATÓ