VÁLSÁGBAN VAN A TANÁRI SZAKMA, A PÁLYÁN CSAK A MEGSZÁLLOTTAK MARADNAK - FÁBIÁN ISTVÁN ÚGY VÉLI, A KORMÁNY EZZEL MEGINT EGY KOMOLY PROBLÉMÁT PRÓBÁL ELFEDNI. INTERJÚ.

NÉPSZAVA
Szerző: VAS ANDRÁS
2021.08.09.

Segítsen megoldani a következő kormányzati matematikapéldát: ha egy kémiatanár három település öt iskolájának hét osztályában tanít, akkor mekkora az esélye, hogy napi nyolcvan kilométer utazás mellett normálisan le tudja adni a tananyagot?

A Klebelsberg Központ elnökének, Hajnal Gabriellának a kijelentése, hogy nem kell minden iskolába kémiatanár, akár logikus is lehetne, ha az érintett, jellemzően kistelepülések között létezne normális közlekedés, infrastruktúra. A gond ezzel a kémiatanárokra kihegyezett állítással a leginkább az, hogy ezzel megint megpróbálnak elfedni egy komoly problémát: válságban a tanári szakma. A KK elnöke nemcsak a kémiaoktatásról beszélhetne így, sajnos számos más tantárgyat is felhozhatott volna példaként a természettudományiakon felül, ugyanis egyre kevesebben jelentkeznek a tanári szakokra, hiába kommunikálja ennek az ellenkezőjét a kormányzat. A „haknizás” – ahogyan egy tanár ismerősöm nevezi azt, hogy több iskolában kell tanítania –, nem jövőbeli dolog, hanem már ma is létező jelenség. És az ő esete jól mutatja, hogy nagy a baj, ugyanis nyugdíjasként hívták vissza, mert nincs elegendő pedagógus.

Esetenként jelenthet mégis megoldást a „haknizás”?

Annak idején a döntéshozók kirohantak a több egyetemen oktató, általuk csak IC-professzoroknak nevezett tanárokkal szemben. Jogosan. Ami a felsőoktatásban elítélendő volt, az most miért jó a közoktatásban? Ráadásul a kistelepülési iskolákban már nemcsak egy-egy tanár haknizik, hanem több szakon is csak utazó pedagógusokat tudnak foglalkoztatni, akkora a szakemberhiány. Három éve a Magyar Kémikusok Lapjában megjelent egy grafikon, amelyből kiderült, az elkövetkező tíz évben több, mint 1200 kémiatanár áll nyugdíj előtt, ugyanakkor a pályájuk első tíz évét taposók száma ennek csak tizede.

A természettudományos tantárgyaknál több évtizedes gond, hogy egyre kevesebben választják a tanári pályát.

Népszerűsíteni kellene a tárgyakat, s ehhez meg kell reformálni az oktatást. Vissza kell állítani az iskolai laborokat, hogy a gyerekeknek szemléltetni lehessen, amiről tanulnak. Én is úgy lettem vegyész, hogy hetedikes koromban a tanárom rábeszélt a kémiaszakkörre, ahol rácsodálkoztam a kísérletekre.

Megoldás-e a természettudományos tantárgyak – így a kémia, fizika, biológia – összevonása. A szakgimnáziumokban már a gyakorlatban is működik, az általános iskolákban és a középiskolákban elvileg jövőre tervezik elindítani.

Az egyik probléma, hogy nincs ilyen jellegű tanárképzés, vagyis valamilyen szakos pedagógus tanítja az összevont tárgyat. Ami értelemszerűen azzal jár, hogy elbillen a képzés: ha fizikás, akkor a fizika, ha biológiás, akkor a biológia irányába. Másrészt az alapokat azért csak meg kellene tanítani minden tantárgyból a gyerekeknek, hogy szintetizálni tudják az ismereteket. Ehhez pedig megfelelően képzett tanárok kellenének...

ITT OLVASHATÓ