2021. augusztus 9., hétfő

SZABAD SZEMMEL - MAGYARORSZÁG AZ ISKOLAPÉLDÁJA ANNAK, MIKÉNT BONTHATJÁK LE A DEMOKRÁCIÁT - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI LAPSZEMLÉJE

NÉPSZAVA
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2021.08.09.


Guardian


A tekintélyelvű Magyarországnak hízelegve Tucker Carlson a „Tegyük újra naggyá Amerikát”-gondolkodást erősíti a tengerentúlon. A Fox News műsorvezetője ömlengve dicsérte Orbán Viktort, ám ez aggályokat vet fel az USA demokráciájának jövője kapcsán. A két szereplő a közös interjúban olyasmikről beszélt, mint a család, a határok és a kereszténydemokrácia harca a balos liberalizmus ellen. A bírálók szerint azonban amit kifejtettek, az vázlat volt a tekintélyelvű, etnikai nacionalizmus megteremtéséhez az Egyesült Államokban.

A televízió esti politikai főműsora öt napon át ajánlotta az USÁ-nak a magyar modellt. Trump bázisát célozta meg, amelyet nem érdekel, hogy a volt elnök négy éven hadakozott a demokratikus intézmények ellen, ami azután a Capitolium elleni támadásban csúcsosodott ki. Úgy tűnik, hogy az amerikai szélsőjobbnak lett egy vezérlő csillaga Európában – mondja a Demokratikus Kongresszusi Kampánybizottság egyik szakértője.

Carlson és Orbán furcsa párt alkottak. Az egyik Kína heves bírálója, ugyanakkor összeesküvés elméleteket terjeszt a koronavakcinákról. A másik kormányánál nincs Peking barátabb a földrészen, viszont erősen nyomatta az oltásokat. Steve Bannon egykor úgy jellemezte, hogy megelőzte Trumpot. Az ok: a fehér, keresztény nacionalizmus hirdetése és a bevándorlás reflexszerű elutasítása. Azon felül nagy híve a lakosságcsere-elméletnek, az etnikai tisztaságot szorgalmazza és több gyerek vállalására ösztökéli a magyar családokat.

Orbán vezetési stílusa abban is nagyon emlékeztet Trumpéra, hogy ő szintén azt a demagóg állítást követi, miszerint rajta kívül senki más nem képes megoldani a bajokat. Már megkaparintotta a sajtó nagyjából 90 százalékát, aláásta a bíróságok függetlenségét és még inkább beleszól a választási rendszerbe. Carlson szerint azonban az elnyomó rendszert ért nyugati bírálatok mögött csupán liberális propaganda van. Csodálatával nem áll egyedül az amerikai jobboldali véleményformálók között.

Ezzel szemben Krekó Péter szerint Magyarország az iskolapéldája annak, miként bonthatják le a demokráciát, amibe beletartozik, hogy a vezetőt még választás útján is csak nagy nehezen lehet elmozdítani tisztségéből. A folyamat lépésről lépésre ment végbe, ami figyelmeztetés az Államoknak. Annál is inkább, mert Trump ugyanebbe az irányba halad, még most is.

Krekó hibrid rezsimnek minősíti azt, ami Magyarországon van, de hozzáteszi, hogy ha bizonyos alrendszereket is nézünk, mint pl. az állami média hírszolgáltatását, akkor az már a sötét diktatúrákat idézi. Mert nincs ugyan cenzúra és a bírálókat nem vetik börtönbe, de a hatalom enélkül is érvényesítni tudja akaratát. A szakértő a nagy leckének azt tartja, hogy kirajzolódik, mi van akkor, ha meggyengül az intézményi rendszer és emiatt a hatalom jóformán megingathatatlanná válik, miután már nincsenek fékek és ellensúlyok. Képzeljük el, hogy mit csinált volna Trump, ha ő is simán át tudott volna lépni az alkotmányon, ahogy azt a Fidesz tette!

The American Conservative


Az amerikai jobboldal egyik közismert szószólója úgy látja, hogy a konzervatívoknak igenis oda kell figyelniük Magyarországra. Rod Dreher, aki a Fidesz-kormánytól kapott jó háromhónapos ösztöndíj után most tért haza, igen fontosnak nevezi, hogy a Fox News politikai magazinjának egyhetes budapesti vendégeskedése vitatott ugyan, de ráírányítja sok amerikai jobboldali figyelmét az országra. Vagy azért, mert korábban soha nem hallott róla, vagy pedig mert csak annyi jutott el hozzá, hogy az fasiszta. Ez utóbbit azonban Krekó Péterre hivatkozva cáfolja, akivel szombaton a pódiumon vitáztak a Mathias Corvinus Collegium esztergomi rendezvényén.

Azt is kifejti, hogy Magyarországot és Orbánt lehet támadni, de ezt senki se csinálja rosszhiszeműen vagy simán megalapozatlanul. Így személyes tapasztalatai alapján tagadja, hogy bárki félne hangosan elmondani a véleményét a magyar kormányról. Hallani ugyan esetekről, amikor az illető jobban járt volna, ha tartja a száját, de az elemző ezeket az eseteket nem tekinti tipikusnak. Ugyanakkor szerinte Amerikában igenis elhallgattatnak embereket, ott félni kell, ha valaki szembefordul a hatalommal. Ám ezzel a konzervatív politikusok sajnálatos módon nem törődnek. Kivételt leginkább Trump jelentett, de ő is inkább csak beszélt, és keveset tett ez ügyben.

Orbán pár napja törvényt hozott, hogy száműzze a szemét LMBT-ideológiát az iskolákból. Vagyis képes keményen fellépni, hogy távol tartsa a közgondolkodástól a holdkóros politikai korrektséget. Ha a társadalom ezzel nem ért egyet, leválthatja. De itt az idő, hogy az amerikai konzervatívok Magyarországra vessék vigyázó tekintetüket és megnézzék, mit tanulhatnak tőle.

Dreher elismeri, hogy nagy gond a korrupció, ám talál enyhítő körülményeket. Pl. hogy a jelenség történelmi örökség. Ugyanakkor idéz egy taxisofőrt, aki azt mondta: elege van abból, hogy a Fidesz szemet huny a vesztegetések fölött, mégis rá fog szavazni, mert nem bízik abban, hogy az ellenzék megfelelően vezeti majd az országot. Márpedig az újságíró lépten-nyomon ezt hallotta Pesten. De a nyugati politikai korrektséget még rombolóbbnak tartja.

Egyébiránt pedig ostobának nevezi, amiért bírálják Carlson, miután az nagyra becsüli Orbánt. Mint írja, sokan úgy ítélik el Magyarországot, hogy közben nem tudják: ami nem tetszik nekik benne, az nagyon is létezik Amerikában. Viszont ami számít, az az, hogy a magyar miniszterelnök fontosnak tartja a szuverenitás, a hagyományok, az életmód és az erkölcsi konzervativizmus védelmét. Merthogy azt az EU, a globalisták és a progresszivisták folyamatosan támadják. A hatalom határozottan pc-ellenes és nem kér a nyugatot elárasztó kulturális forradalomból.

A magyarok nem az unió, hanem az ellen vannak, hogy Brüsszel túllép a mandátumán és balos kulturális forradalmat igyekszik rákényszeríteni az országra. A magyar példa azért fontos, mert megvilágítja, hogy csakis az állam képes megvédeni az embereket és az intézményeket azoktól, akik a puha tekintélyelvűséget nyomatják. Miközben a baloldal már foglyul ejtette az amerikai intézményeket.

Project Syndicate

A volt spanyol külügyminiszter attól fél, hogy hatalmas űr marad Európában Merkel távoztával, hiányozni fog a kiegyensúlyozó képessége. A konzervatív Ana Palacio, aki volt a Világbank alelnöke, jelenleg pedig a Georgetown Egyetem vendégprofesszora, rámutat, hogy a német politikusnak köszönhetően a földrészen idáig nem mélyültek el a törésvonalak, soha nem következett be földrengés.

Pedig van bőven ellentét a tagok között, elég csak az alapszerződés 2-as paragrafusát említeni, benne olyan elvekkel, mint az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállam és az emberi jogok tisztelete. Értelmezésük ügyében főként Magyarországgal és Lengyelországgal támadt vita. Orbán Viktor támadást indított a jogállam ellen, bontja le a polgári szabadságjogokat és lényegesen kiterjeszti a végrehajtó hatalmat. Varsó pedig követi a példát.

Az EU persze ellenlépéseket tesz, de a mérlege ezen a területen nem túlzottan meggyőző. Felmerült, hogy a két országtól megvonják a gazdasági segélycsomag rájuk eső részét, de nagyon úgy látszik, hogy von der Leyen inkább abban bízik: mind a Fidesz, mint a PiS veszít majd a választáson. De ne legyen tévedés, Berlin réges-rég érvényt tudott volna szerezni az alapnormáknak, ha akarta volna, de inkább tétlen maradt. Nem fékezte meg az illiberális hatalmakat.

Nagy kérdés ugyanakkor, hogy a következő német kancellár képes/hajlandó lesz-e átvenni a problémamegoldó szerepkört. Még akkor is, ha a Merkel-féle halogatás, a nyílt kiállás elmaradása bátorította a jogsértőket és az autokratákat. Ám az új berlini vezető alatt az uniónak hozzá kell látnia, hogy kemény döntéseket hozzon, kezdve mindjárt azzal, hogy mi legyen az erős emberekkel az unión belül és kívül.

Politico

Végveszélybe került a világ egyik legrégebbi, ha nem a legrégebbi újságja, az osztrák Wiener Zeitung, amely tegnap ünnepelte 318. születésnapját. Nem illik bele ugyanis Kurz kancellár médiakoncepciójába, azaz nem fényezi eléggé a politikust. Márpedig emiatt kieshet a lap évi 20 millió eurós költségvetésének oroszlánrészét kitevő állami támogatás. A WZ évtizedek óta állami tulajdonban van és hivatalos közlönyként is szolgál. Olvasótábora az iskolázottabb rétegekből kerül ki, igaz, nem nagy.

A hatalom arra hivatkozik, hogy az uniós előírások értelmében digitálisan kell célba juttatni a közérdekű információkat. Kurz hozzátette: nem a köztársaság feladata, hogy fenntartson egy napilapot. A közpénzeket inkább a bulvársajtóhoz irányítja, mert azt sokan forgatják és nem győzi hozsannázni a miniszterelnököt. Egyes bírálók úgy vélik, hogy Ausztria az orbanizálódás kezdeténél tart, és hatalom ugyanúgy kézbe akarja kaparintani a médiát, ahogy az Magyarországon történt. Ezek a vélemények jócskán megtépázták a politikus tekintélyét Európában.

Az újság túlélése rövidtávon leginkább azon múlik, hogy mi lesz a kormányfővel, mivel hamis tanúzás miatt vizsgálat folyik ellene.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.