RÁFÁZUNK, HA AZT A VILÁGOT VESSZÜK TERMÉSZETESNEK, AMIT AZ ELŐZŐ GENERÁCIÓK RÁNK HAGYTAK

QUBIT
Szerző: BODNÁR ZSOLT
2021.08.09.

A generációs amnéziának nevezett jelenség a tudományban és a mindennapokban is jelentkezik: nemcsak a korábban elképzelhetetlen technológiai vívmányokat vesszük készpénznek, hanem azt a hanyatló természetet is, amit az előző nemzedékek ránk hagytak. A kutatók egy megoldást látnak arra, hogy ne váljon visszafordíthatatlanná a helyzet: vissza kell térni a természetbe.

Az egyes generációk közötti különbségek régóta és szüntelenül foglalkoztatják az embereket, legyen szó az okostelefon-függő fiatalokon zsörtölődő szülőkről, a márka célcsoportjának megfejtésére hajtó marketingesekről, a Strauss–Howe-elméletet tanulmányozó szociológusokról vagy épp „a mindent jobban tudó” gőgös fiatalokról elmélkedő Arisztotelészről. A pszichológusok által „Kids these days” (Ezek a mai fiatalok) effektusnak nevezett jelenség legalább az időszámításunk előtti 624. évig, az ókori görögökig visszavezethető az írásos emlékekben, ami arra utal, hogy az elkövetkező generációk hanyatlásáról szóló megállapítások csak egy általános emberi illúzió megnyilvánulásai.

A kutatók szerint ez a jelenség elsősorban annak tudható be, hogy az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy ők maguk is változtak az évek során, ezért az egy vagy több generációval fiatalabbak szokásait és világnézetét is állandónak, örökké tartónak gondolják. Létezik azonban a generációk feledékenységének egy másik típusa is, amelynek már valóban komoly hatása lehet mindenki életére, függetlenül attól, hogy melyik nemzedékhez tartozik: ezt generációs amnéziának nevezik...

ITT OLVASHATÓ