Szerző: MILLEI ILONA
2021.08.26.
Civilizációs válságról akkor beszélhetünk, ha egy társadalom önbecsülése, méltóságérzete megbicsaklik, helyiértéke kérdésessé válik, tagjainak egymás iránti szolidaritása megszűnik. A zsidó-keresztény és görög-latin eredetű európai civilizáció továbbra is egyetemes emberi értékeket őriz és fejez ki, a civilizáció normája továbbra is a szabadság, az egyenlőség, a testvériség történelmileg kialakult, elért fogalmán méretik. Minderről Radnóti Sándorral beszélgettünk. A Széchenyi-díjas esztétával, filozófussal arról is szót ejtettünk, Magyarországon van-e civilizációs válság.
– Mikor beszélhetünk civilizációs válságról?
– Civilizációs válságról valamilyen értelemben mindig beszélhetünk. Egy szó magyarázatát gyakran megkönnyíti az eredetére vetett pillantás. A civis latinul polgárt jelent, s mindenütt, ahol az emberek letelepedtek, városokat építettek, kialakult valamiféle civilizáció, polgárosulás, amely megkülönböztette magát a barbároktól és a barbárságtól. A civilizáció veszélybe kerül, valahányszor összeütközik a barbársággal (s nagyjából erről szól a történelem), de veszélybe kerül akkor is, ha belső tartása, önmagába vetett hite megroppan, s a polgárok barbarizálódnak, vagy – Kavafisz, a nagy görög költő híres versére utalva – elkezdenek a barbárokra várni. Civilizációs válságról inkább az utóbbi esetben beszélhetünk, tehát ha egy társadalom önbecsülése, méltóságérzete megbicsaklik, helyi értéke kérdésessé válik, tagjainak egymás iránti szolidaritása megszűnik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.