Szerző: NÉMETH PÉTER
2021.08.01.
Nem mondom, Hosszú Katinka szereplése jelentős vitatémát adott, de a háromszoros olimpiai bajnok gyenge teljesítménye inkább fokozta az érdektelenséget. Világossá vált, hogy ez a verseny nem lesz a magyarok legjobb olimpiája, hogy sokan esnek el az érmes helyezésektől, és hogy az egész nem képes magával ragadni bennünket. Persze bízzunk benne, hogy a második hét fordulatot hoz majd, hiszen jönnek a kajak-kenu versenyek, és a vízilabda csapataink is versenyben vannak, lehetnek az aranyért, de az összkép már bizonyára nem tud megváltozni. Tokió nem a mi városunk.
Pedig nagyjából hasonló időket élünk – e téren feltétlenül –, mint az ötvenes években. Az állami vezetésnek hihetetlenül fontos a sport, pontosabban a sportsikerek. Mintha újra az legitimálná a rendszert, hogy milyen eredményeket érünk el a világban, hány világbajnoki címet szerzünk, és hogyan szerepelünk az ötkarikás játékokon. Olyan miniszterelnökünk van, aki kiemelt figyelmet szentel a sportnak, nem ragadt le a labdarúgásnál, más ágakat is szemmel – és pénzzel – tart (el). Orbán Viktor figyelme pedig ragadósnak bizonyult; szinte minden kormánytag rajongóvá, szurkolóvá, jónéhányuk pedig sportvezetővé is vált. Ha tehát innen közelítek a mostani történésekhez, arra a következtetésre kell jutnom: a politika fokozott térhódítása a sport területén, egyáltalán nem hozott pozitív változásokat. Hiába akar minden rendű-rangú politikus is felmutatni saját városában vagy területén egy-egy stadiont, ezzel csak annyit ér el, hogy – a jó sok elköltött, egyesek szerint ellopott – pénzen kívül, legfeljebb a szalagátvágásban jeleskedhet. Egy új birkózócsarnok, vagy egy gigantikus kézilabda-aréna még nem hozza automatikusan a sikereket, mint ahogy a jelentősen megemelt személyi juttatások sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.