OLIMPIA, NACIONALIZMUS, RASSZIZMUS

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: BEREND T. IVÁN
2021.08.27.

Az olimpiák és nemzetközi sportversenyek megfogalmazott célja a nemzetköziség szellemének és a békés, nemes és jóbaráti vetélkedésnek az ápolása. Ez visszanyúlik az ókori görög olimpiai versenyek szellemiségéhez, hiszen az olimpiai játékok idején minden háborúskodást felfüggesztettek, és az egyéni sportolók mérték össze erejüket, tehetségüket. Ennek a szellemiségnek az újraélesztése vezetett a modern olimpiai játékok megújításához a XIX. század végén. Az időpont nem volt véletlen. Azokban az években már vad fegyverkezési verseny folyt, és ellenséges katonai szövetségi táborok formálódtak Európában. A világ, anélkül hogy tudott volna róla, alvajáróként elindult a történelem talán legpusztítóbb világháborúja felé.

Ez ellen, a békés vetélkedés és nemzetközi sportbarátság jegyében élesztette újjá az olimpiai játékokat a francia Pierre de Coubertin. Az olimpiai „hiszekegy” nyomatékkal hangsúlyozta, hogy „az élet legfőbb értelme nem a győzelem, hanem a küzdelem maga”. (Magyar olvasónak ismerősen hangzó gondolat, hiszen Madách Imre Az ember tragédiája 13. színében a Luciferrel vitázó Ádámmal mondatja ki: „az élet küzdelem, / S az ember célja e küzdés maga.”) Napjainkban a békés együttműködés még erőteljesebb hangsúlyozása érdekében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kiegészítette az eredeti olimpiai mottót, „Gyorsabban, magasabbra, erősebben” (Citius, Altius, Fortis), egy fontos új záró szóval: „együtt”. A Bizottság elnöke indoklásként hozzá is tette: „A szolidaritás fűti missziónkat, hogy a sport segítségével tegyük jobbá a világot. Csak akkor mehetünk gyorsabban, akkor törhetünk magasabbra és akkor válhatunk erősebbé, ha szolidárisan összetartunk.”...

ITT OLVASHATÓ

AZ ÉS 2021/34. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

AZ ÉS 2021/34. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)