MÁRVÁNYI PÉTER: SOKÁIG NEM TUDTÁK, HOGY CIGÁNYOKAT IS GYILKOLTAK MEG A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN

168 ÓRA
Szerző: BÁNHÍDI EMESE
2021.08.02.

Márványi Péter újságíró volt az, aki itthon elsők között írt a roma holokausztról. Interjú.

Márványi Péter újságíró, későbbi rádiós szerkesztő-műsorvezető és tudósító, még diák korában közölt riportot 1975-ben egy Várpalotán történt roma tömeggyilkosságról. Amennyire tudjuk, ez volt az első esett, hogy egy ilyen tragédia a nagy nyilvánosság elé került, abban a korszakban, amikor a roma holokauszt tényei egyáltalán nem voltak ismertek. A második világháború idején csaknem húsz településen történt hasonló, azóta ezeket már nagyrészt felkutatták a civilek és roma szervezetek. Ami közös ezekben a történetekben az, hogy ezeket nem a németek, nem az SS követte el, hanem magyarok.

Kikkel találkozott, és miket meséltek a túlélők, hozzátartozók?

Igazából ez nem a »hagyományos« értelemben vett roma holokausztról szól, nem azokról, akiket haláltáborokba vittek, hanem azokról, akiket itt, Magyarország területén gyilkoltak meg a második világháború során tömegestül. Amikor ez a cikk készült, akkor még a roma holokauszt sem létezett a közbeszédben. Egyáltalán, a magyar népesség túlnyomó része azt sem tudta, vagy legalábbis nem beszéltek róla, hogy a cigányok gyakorlatilag ugyanolyan elbírálás alá estek a háború idején, – illetve a nyilasuralom alatt – mint a zsidók. Egyszerűen nem tudtak arról, hogy cigányokat is öltek meg a második világháborúban, pedig a számuk tetemes.

Az én nyomozómunkám onnan indult, hogy még középiskolás koromban nagyon jó barátságba kerültem Daróczi Ágnessel, akivel úgy ismerkedtem meg, hogy láttam őt a Ki mit tud?-ban fellépni versmondóként, és annyira megérintett a személyisége, az őszinte indulatai, a kedvessége, a szépsége, hogy egyszerűen bejelentkeztem nála a következő Ki mit tud? adás idején, volt lehetőségem arra, hogy bejussak az adás helyszínére, és ott megismerkedtünk. Ebből barátság alakult ki, az ő révén jutottam el Choli Daróczi József költőhöz, aki akkor Újpalotán volt tanító. Vele készült az első megjelent riportom. Majd találkoztam Bari Károllyal is, akivel évekkel később, már rádiósként egyórás interjút készíthettem. Ágnes későbbi férje, Bársony János adta az ötletet – mondhatni szinte a feladatot – és az ehhez szükséges információkat, hogy legyen végre valamiféle nyílt, sok ember számára elérhető nyoma annak, mi minden történt a cigányokkal a második világháború idején. Én sem tudtam korábban minderről...

ITT OLVASHATÓ