ÉVTIZEDES TILTÁS UTÁN ÚJRA FÜRÖDHETNEK A DUNÁBAN A FŐVÁROSIAK – DE A PUCCOS VAGY A SZABADSTRAND A JOBB?

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2021.08.06.

A folyóban évtizedek óta tilos volt fürdeni, de most egyszerre két helyen is kipróbálhatjuk, ami a nagyszüleink számára még természetes volt: a Rómain szabadstrand, a Kopaszi-gátnál fizetős plázs nyílt – és ezzel mindjárt az a vita is megjelent a fővárosban, hogy mennyire szabad megengedni a természetes vízpartok kisajátítását, használatuk korlátozását. A hosszú szünet után az első lépések elég bátortalanok, de a Dunában fürdeni jó, és számos helyen lehetne lehetőséget biztosítani rá.

A Dunában fürödni egészen más, mint a Balatonban vagy a Velencei-tóban: a folyó gyorsan mélyül, a sodrása erős, a víz a legnagyobb kánikulában sem melegszik fel igazán. A parttól alig szabad eltávolodni, mert a Duna a legjobb úszóval is elbánik, az áramlatok pedig kiszámíthatatlanok. Ezzel együtt a dunai fürdés nagyszerű dolog, és a budapestiek soha nem is mondtak le róla, csak éppen közel ötven éve ehhez vonatra vagy buszra kellett ülniük. Budapest Duna-strandjai a Dunakanyarban vannak, ahol szinte minden településen bemehetünk a folyóba: Gödön, Horányban, Surányban, Verőcén, Nagymaroson, Dunabogdányban, Dömösön, Zebegényben is van strand. Sőt: ezeknek a településeknek egy része kifejezetten fürdőhelyként jött létre a 20. század elején, vagy vált faluból a fővárosiak nyaralótelepévé. Budapest határain belül viszont az elmúlt ötven évben mindenhol tilos volt a fürdés, a város az összes hagyományos Duna-strandját elvesztette. Mondhatnánk, hogy kínál helyette bőven más lehetőséget: világhírű török- és gyógyfürdőket, vagy éppen fúrt kutas, medencés strandokat, amelyek némelyike közvetlenül a Duna mellett van, mint a Dagály vagy a Palatinus, mégis kerítés zárja el a parttól. A szabad vízi fürdés azonban olyan élmény, amit nem lehet ezekhez hasonlítani. Többek közt ez a magyarázata a Római-part fénykora iránti erős nosztalgiának, hiszen a főváros hagyományos strandjai közül ez volt a legfontosabb, és ez maradt fenn legtovább.

Idén végre nemcsak napozni, lángost enni és kavicsot dobálni lehet a Duna partján Budapesten, hanem fürdeni is, mégpedig mindjárt két helyen: a Római-parti plázson és a Sho Beachnek nevezett strandon a Kopaszi-gátnál. Ezzel mindjárt két eltérő modell is megjelent, amit jól ismerhetünk a tavak mellől: az ingyenes, olcsó, kevés szolgáltatással rendelkező, de mindenki számára hozzáférhető szabadstrand és a magasabb színvonalon kiépített, belépődíjas változat. Teoretikusan nem kérdés, hogy melyik a szerethetőbb, és hogy melyik a követendő modell: a Római strand létrejötte mögött több éves, példaértékű civil munka, önszerveződés áll, ami az előző városvezetés által tíz éven át tervezett, a fövenyes partot tönkretevő mobilgát elleni küzdelemből nőtt ki. A Sho Beach viszont egy nagyszabású ingatlanfejlesztés puccos-felvágós mellékterméke, a város hagyományos panorámájába magát beleerőszakoló felhőkarcoló tövében. A természetes vizek partjainak lezárásával egyébként is nagyon csínján kell bánni, mert könnyen előállhat olyan helyzet, mint a Velencei-tó déli oldalán vagy a Balaton egyes szakaszainál: a magánérdek kisajátítja az egész partot, a vizet néhány rövid partsáv kivételével kerítések mögé zárják, az megközelíthetetlenné válik. Ezt nem szabad megengedni a Dunánál, ahol a Dunakanyarban is csak a szabadstrandnak van hagyománya, a 2018-2019-ben elfogadott Duna-parti Építési Szabályzat (DÉSZ) pedig a fővárosban mindenhol garantálja a folyó lehető legszélesebb hozzáférhetőségét...

ITT OLVASHATÓ