ELVTÁRSAK, A PRIORITÁSOK!

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2021.08.06.

A postás meghozta Magyarország kormányának a levelét, néhány napja ott hever reklámkiadványok és fotókkal gazdagon illusztrált áruházi értesítők közt az asztalon. Néha odaülök, kibontatlanul odébb tolom. Az ember sokáig képes ragaszkodni butaságot megtestesítő darabokhoz, így van a kormányzati megtévesztést tárgyiasító küldeménnyel is, a kormányfői kézaláírással hitelesített aljas levéllel. Ezekből lesz idővel az irodai szemét, jön a takarítónő, és miután hetek óta látta az asztalon, összekupacolja néhány további postai kacattal, és mondván, ne fogja tovább a port, jó érzékkel kidobja. Magára valamit is adó ember önvédelemből nem idéz a kérdésekből, mert fél, hogy egy váratlan pillanatban pont olyan lesz, mint akik fogalmazták. A végeredményt akár most is kihirdethetnék, hiszen közhiteles ellenőrzés nem lehetséges, jogi relevanciája nincsen, közjogi értelemben nem létezik: Orbán Viktor miniszterelnök és Kovács Zoltán kommunikációs szakalkalmazott hivatkoznak rá majd akkor, amikor jónak látják. Mondanak egy számot, és következtetéseket vonnak le. 

Hanem viszont, ha a Magyar Posta fölső vezetése ilyen gondosan és alaposan felügyeli a kormányzat buta leveleinek kézbesítését, igazán megszervezhetné, hogy az előfizetők hozzájussanak a megrendelt lapjaikhoz, mégpedig a szerződésben vállalt időben. De hát jelentős részük nem jut hozzá. Az ÉS-t például pénteki napokon 18 óráig kellene kézbesíteni, és bár kétségtelen, hogy sok helyen ez sikerül, tény az is, hogy sok helyen meg nem. A Magyar Posta hivatalos közleménye, ahogy e lapszám 12. oldalán is olvasható, hogy „a kézbesítői hálózat átszervezése miatt július 1-től nem reggel, hanem a szerződésben foglaltak szerint a megjelenés napján (akár késő délután) kerül majd az olvasóhoz a lap”. Hát, vagy akkor sem. Vagy hétfőn. Vagy kedden. Vagy kimarad és így tovább. Amúgy ez nyilván nem az ÉS baja csak, hanem az összes hetilapé. Érzékelem a posta munkatársainak erőfeszítéseit, látom a kormányzat ostoba küldeményeivel teletömött táskával szuszogó levélhordó kínlódását, aligha velük van a gond. Olvasom a jogosan panaszkodó előfizetők reklamáló leveleit: „Az nem lehet, hogy a kiadó ne tudna tenni valamit” – a legtöbbnek ez az összegzése. Az a baj, hogy a kiadó valóban nem tud tenni egyebet, mint reklamál, majd, ha már annak sincs eredménye, akkor a posta helyett vagy mellett maga is terjeszteni kezd. Amióta az eszemet tudom, soha nem sikerült megoldani semmilyen helyzetet. Sem a szocializmusban, sem az azt követő évtizedekben. Kis műhelyekben – egyetemeken, kutatóintézetekben, néhány termelőüzemben – igen, de ami az egész rendszer működését illeti, semmi sem sikerült régen sem, ma sem. Az én generációm legnagyobb élménye a problémák megoldatlansága. Ezt látom a hatvanas évek végétől mostanáig. Szomorú összegzés, belátom...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉS 2021/31. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

AZ ÉS 2021/31. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)