Szerző: ÉS
2021.08.13.
Kiváló barátaim, nemkülönben általam ritkamód tisztelt ellenzéki politikusok úgy vélik, hogy a magyar kormány „az országot”, „a társadalmat”, „minket” fosztott meg attól a bizonyos hetvenhétmilliárd forinttól, mert nem volt hajlandó elfogadni, hogy az Ökotárs Alapítvány legyen a norvég Civil Alap programoperátora.
Árnyalnom kell a képet. A magyar kormány, pontosabban az uralmi elit számára a Nyugatról érkező, vissza nem térítendő pénz olyan, mint némely országoknak a kőolaj vagy a földgáz: Isten, Allah vagy a természet ajándéka, amiből lehet pompázatosan építkezni (például sportlétesítményeket), és lehet az államgépezet működtetésével alattvalói belenyugvást, sőt rajongást vásárolni – de amellett a fönt említett elitnek az is elsőrendű célja, hogy saját magát gazdagítsa, ezért ellenőriznie kell a pénz beáramlását és elosztásának csatornáit. Póriasan: lenyúlni, amit tud.Tovább
Huszár Ágnes: Padlóra kerül a közoktatás?
Szűcs R. Gábor: Hétköznapi humanizmus
A másság és a bevándorlás kezelése Dániában
Közreadja: Agárdi Péter: Dokumentumok Lukács György „rehabilitálásáért” (1966−1967)
Élete során közismerten sok konfliktusa volt Lukács Györgynek saját pártjával, a kommunista ideológiát hirdető KMP-vel, MKP-val, MDP-vel és MSZMP-vel. Az ellene irányuló támadások, rágalomhadjáratok, „perek”, kirekesztések a filozófus egzisztenciáját, tudományos munkáját, írásai nyilvánosságát és olykor életét is (1941, 1956−1957) fenyegették. A többszöri rehabilitációs kísérletek közül, amelyek a kommunista mozgalommal 1918 decembere óta kialakult együttműködését érintették, végül a legutolsó s eredményes „perújrafelvétel” 1967-ben, négy évvel a halála előtt realizálódott. Ambrus János, Kalmár Melinda, Lengyel András, Mesterházi Miklós, Ripp Zoltán, Standeisky Éva, Sziklai László, Urbán Károly, Zoltai Dénes és mások, legutóbb pedig Kardos András (Az etika partizánja, ÉS, 2021/23., június 4.) foglalkozott e viszonnyal. Jóllehet néhány levél, illetve dokumentum napvilágot látott erről a történetről, ez idáig alig volt ismert az 1967-es rehabilitáció közvetlen előzménye, amely az 1956 után élesen Lukács-ellenes MSZMP-vezetők, mindenekelőtt Kádár János véleményét is korrekcióra késztette. Lukács György Az esztétikum sajátossága című monográfiájának nemzetközi sikere és magyar nyelvű megjelenése, valamint több publikációja nyomán két irodalomtörténész, Király István és Pándi Pál − akiknek irodalomesztétikai nézeteire is erősen hatott Lukács − hosszabb beszélgetéseket kezdeményezett Lukáccsal. Ezt követően tájékoztatták erről az őket előzetesen „mozgósító” pártvezetést, és elindították párttagsága helyreállításának politikai folyamatát. Mostanáig – tudomásom szerint – nem volt ismert a két dokumentum; a pártbeli döntés írott szövege igen, de az érthetőség érdekében ezt is közlöm.
A dokumentumokat Aczél György, Király István, Pándi Pál hagyatékából, illetve a Politikatörténeti Intézettől az Országos Levéltár MOL gyűjteményébe átvitt, digitálisan elérhető adatbázisból adom közre. Köszönöm, hogy Aczél György, Király István, Pándi Pál örökösei hozzájárultak a publikációhoz, és hogy Kántás Balázs hozzásegített a levéltár online adatbázisában való eligazodáshoz.
A történeti dokumentumok közléséhez általában nem szükséges alkalmat, netalán ürügyet találni, de ez a mostani publikáció egybeesik Lukács György halála 50., Király István születése 100. és Pándi Pál születése 95. évfordulójával. Ugyanakkor a Lukács és szellemi öröksége elleni direkt és indirekt – olykor egyenesen útszéli hangvételű – konzervatív és szélsőjobboldali „vádemelések” most is folytatódnak hazánkban, miközben ismertsége és nemzetközi tekintélye az egész világon nő. Tovább
Élete során közismerten sok konfliktusa volt Lukács Györgynek saját pártjával, a kommunista ideológiát hirdető KMP-vel, MKP-val, MDP-vel és MSZMP-vel. Az ellene irányuló támadások, rágalomhadjáratok, „perek”, kirekesztések a filozófus egzisztenciáját, tudományos munkáját, írásai nyilvánosságát és olykor életét is (1941, 1956−1957) fenyegették. A többszöri rehabilitációs kísérletek közül, amelyek a kommunista mozgalommal 1918 decembere óta kialakult együttműködését érintették, végül a legutolsó s eredményes „perújrafelvétel” 1967-ben, négy évvel a halála előtt realizálódott. Ambrus János, Kalmár Melinda, Lengyel András, Mesterházi Miklós, Ripp Zoltán, Standeisky Éva, Sziklai László, Urbán Károly, Zoltai Dénes és mások, legutóbb pedig Kardos András (Az etika partizánja, ÉS, 2021/23., június 4.) foglalkozott e viszonnyal. Jóllehet néhány levél, illetve dokumentum napvilágot látott erről a történetről, ez idáig alig volt ismert az 1967-es rehabilitáció közvetlen előzménye, amely az 1956 után élesen Lukács-ellenes MSZMP-vezetők, mindenekelőtt Kádár János véleményét is korrekcióra késztette. Lukács György Az esztétikum sajátossága című monográfiájának nemzetközi sikere és magyar nyelvű megjelenése, valamint több publikációja nyomán két irodalomtörténész, Király István és Pándi Pál − akiknek irodalomesztétikai nézeteire is erősen hatott Lukács − hosszabb beszélgetéseket kezdeményezett Lukáccsal. Ezt követően tájékoztatták erről az őket előzetesen „mozgósító” pártvezetést, és elindították párttagsága helyreállításának politikai folyamatát. Mostanáig – tudomásom szerint – nem volt ismert a két dokumentum; a pártbeli döntés írott szövege igen, de az érthetőség érdekében ezt is közlöm.
A dokumentumokat Aczél György, Király István, Pándi Pál hagyatékából, illetve a Politikatörténeti Intézettől az Országos Levéltár MOL gyűjteményébe átvitt, digitálisan elérhető adatbázisból adom közre. Köszönöm, hogy Aczél György, Király István, Pándi Pál örökösei hozzájárultak a publikációhoz, és hogy Kántás Balázs hozzásegített a levéltár online adatbázisában való eligazodáshoz.
A történeti dokumentumok közléséhez általában nem szükséges alkalmat, netalán ürügyet találni, de ez a mostani publikáció egybeesik Lukács György halála 50., Király István születése 100. és Pándi Pál születése 95. évfordulójával. Ugyanakkor a Lukács és szellemi öröksége elleni direkt és indirekt – olykor egyenesen útszéli hangvételű – konzervatív és szélsőjobboldali „vádemelések” most is folytatódnak hazánkban, miközben ismertsége és nemzetközi tekintélye az egész világon nő. Tovább
Rózsa Péter György–Szentpéteri Nagy Richard: Az alkotmányozás útjai
Kiutak az Alaptörvényből
Molnár Erzsébet: Dinnyék
Anonymus krónikás: A párhuzamakció
Száz éve született Hanák Péter történész
Magyar László András: Igazságtalan-e a világ?
Böcskei Balázs: „Új halál született”
Sziklai László emlékének
Avar János: Társutasok
Theodore-tól Tuckerig
Dobozi István: Kuba belső blokádja
Kuba a külső, amerikai gazdasági blokádnál sokkal jobban szenved a „belső blokádtól”, a vállalkozói szabadságot és az egyéni kezdeményezéseket elfojtó központi korlátozásoktól.
Kiutak az Alaptörvényből
Molnár Erzsébet: Dinnyék
Anonymus krónikás: A párhuzamakció
Száz éve született Hanák Péter történész
Magyar László András: Igazságtalan-e a világ?
Böcskei Balázs: „Új halál született”
Sziklai László emlékének
Avar János: Társutasok
Theodore-tól Tuckerig
Dobozi István: Kuba belső blokádja
Kuba a külső, amerikai gazdasági blokádnál sokkal jobban szenved a „belső blokádtól”, a vállalkozói szabadságot és az egyéni kezdeményezéseket elfojtó központi korlátozásoktól.
V I S S Z H A N G
Király G. István: Szőlőt a garázsra
Bojti Ferenc: A teendőkről
P Á R A T L A N
ivi: GYEPLŐ A LOVAK KÖZÖTT
aha: KÖLTÉSZET ÉS VALÓSÁG
- iTi -: BEHÁLÓZVA
-átkai: MESKETE
ICs: SZÁM-OK
msz: NEM A MIÉNK
(celebrálja Nyerges András)
HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.