2021. augusztus 14., szombat

AZ ÉS 2021/32. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2021.08.13.


 E U I L L E T O N

Orcsik Roland: Szabadságterápia

I N T E R J Ú

Demény Péter: „Most nagyobb a köd”
Beszélgetés Smaranda Enache marosvásárhelyi jogvédővel

K R I T I K A

A hét könyvei


A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Tovább

Kész Orsolya: Hisz ön a kísértetekben?

Düledék palota. Klasszikus rémtörténetek. Válogatta, szerkesztette Sárközy Bence. Helikon Kiadó, Budapest, 2021, 408 oldal, 3999 Ft

A kötetből szépen kirajzolódik, hogy már a klasszikus horrornak sem az erőszakos jelenetek halmozása volt a legfontosabb eszköze, a kiváltani kívánt hatást (katarzis, borzongás) a következetesen végigvitt cselekményszál végkifejlete vagy a transzgresszió határsértő mozzanatai, alakzatai hozták meg (ami a Düledék palotában leggyakrabban az életre kelt élettelennel való találkozás, vagy az élő és a tárgy határainak elmosódásából keletkező feszültségből következik). A kötet válogatásai közül is azok a darabok a máig legizgalmasabbak és legérvényesebbek, ahol a szubjektumra vonatkozó és az ismeretelméleti kérdések felfejtésének a szándéka válik a cselekmény katalizátorává, vagy amelyek valamilyen módon az érzékelés működésének leírására szolgálnak.Tovább

Váncsa István: Ex libris

Rényi Pál Dániel: Győzelmi kényszer
Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai
Csányi Vilmos: Drága barátaim, kedves majmok
Szabó Taylor Tibor: Ridegtartás

Kelemen Ágnes Katalin: Sok rossz érv egy jó ügy mellett


Bryan Caplan és Zach Weinersmith: Szabad a pálya. Vajon mit mond a tudomány a bevándorlásról? Fordította Ürögdi Barbara, Sarkadi Zsuzsanna és Kun Dániel. Wunderlich Production Kft., Budapest, 2021, 284 oldal, 4500 Ft

Sajnos a könyv a továbbiakban sem veszi figyelembe a klímaváltozást és a gazdaság növekedésének határait. Annak középpontba állításával, hogy a nyitott határok kedveznének a gazdasági termelékenységnek és növekedésnek, Caplan inkább aláássa, mintsem szolgálja a nyitott határok eszméjét. Pedig meggyőző érv lehetett volna a nyitott határok mellett, hogy nagyrészt éppen a gazdag országok gazdasági tevékenysége felelős azokért a folyamatokért, amelyek a klímaváltozás menekültjeit elűzik hazájukból, ezzel fokozva a globális migrációt.Tovább

Hegedűs Claudia: Fregoli-vágyak

Joseph O’Connor: Árnyjáték. Fordította Falcsik Mari. Helikon Könyvkiadó, Budapest, 2020, 427 oldal, 4499 Ft

A kortárs ír szerző polifonikus technikával szerkesztett regénye azokra a sorsdöntő évekre fókuszál, amikor Bram Stoker és a kor két briliáns színészegyénisége – a közönségkedvenc Ellen Terry, illetve a viktoriánus éra legnagyobb Shakespeare-előadója, Henry Irving – között élethosszig tartó bensőséges kapcsolat alakult ki. Az O’Connor-mű alaptónusát ennek a szerelmi-baráti háromszögnek a lelki hullámzása adja, de a sokszólamú narratíva alkalmazása egyértelmű főhajtás Bram Stoker remekműve előtt. Az Árnyjáték – hasonlóan a Drakula (Dracula, 1897) nyelvezetéhez – naplórészletek, levelek és korabeli újsághírek szövegeiből építkezik.Tovább

Konkoly Dániel: Ki írja a verset?

Kabai Csaba, Kabai Lóránt, Kabai Zoltán: Horizont. Prae Kiadó, Budapest, 2020, 100 oldal, 2790 Ft

Nem túlzó-e ez a személyesség? Lehet-e, hogy ezekkel a gesztusokkal ellensúlyozza a kötet azt, hogy a borítófülön sejtelmesen mosolygó szerzők (Csaba nem mosolyog, sőt) együtt dolgoztak és nem feltétlenül rendelhetők a versek az egyes nevekhez? Lóránt munkásságától nem is állna messze ez, gondoljunk csak a szerző ismert maszkjára, Spiegelmann Laurára. Persze mindez merő fikció, a szövegek sehol nem utalnak erre, hacsak nem a kötetnyitó vers meggondolkodtató zárlatában: „Önéletrajzi narratívánk / türelmes akvarelljein / lassan szárad a festék – / csontváz szárítókötélen”.Tovább

Schein Gábor: Rettenetes súly

Az ÉS könyve augusztusban – Borbély Szilárd: Kafka fia. Regény. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 224 oldal, 3499 Ft

Borbély Szilárd életművébe Kafka elsősorban nem regényeivel és elbeszéléseivel, hanem levelezésével és élettörténetével épült be. A posztumusz regényben Kafka Borbély Szilárd számára nem csupán egy, az írás által megalkotott személyiség, hanem médium is, amely lehetővé teszi, hogy Kafkát személyként és alakzatként egyszerre használva és megelevenítve önmagáról is beszéljen. Nem csupán az alkati rokonság teszi ezt lehetővé, hanem főként az a veszélyes és gyökerében romantikus vállalkozás, amelynek során az írás elválik az élettől, és helyettesíteni kezdi. Amennyiben az írás gesztus, kiemelheti ugyan az életet az elviselhetetlen valóságból, de a nyelv ahumán ereje annál nagyobb erővel fogja visszavetni a halálba, így a program végső változatában az életnek el kell merülnie a szenvedélyesen előállított, sodró, sötét szövegfolyamban.Tovább

Fenyvesi Ottó: A test mint kulturális metafora


(Self-timer – Ujj Zsuzsi kiállítása. Vár Galéria, Művészetek Háza, Veszprém, látogatható: 2021. szeptember 12-ig)Tovább

Wagner István: Osztrák szobrász világsztárokkal

(Josef Pillhofer – Im Dialog mit Cézanne, Giacometti, Picasso, Rodin… Leopold Museum, Bécs, megtekinthető október 10-ig.) Tovább

Báron György: Pajtamozi

(Rabmadár. Magyar némafilm. Rendező: Sugár Pál és Lázár Lajos. A Nemzeti Filmarchívum bemutatója a Művészetek Völgyében, a kapolcsi Pajta Mozgóban.)

A Pandora szelencéje című Pabst-klasszikuson kívül nem ismerek a korból – de tán az egész mozitörténetből sem – filmet, amely ennyire érzékien jelenítené meg a fojtott, fülledt erotikát. Négy nő és egy férfi története a Rabmadár. A férfi ellenállhatatlan csábító, kisstílű bűnöző – a híres német színész, a később nácivá lett Hans Adalbert Schlettow erős alakításában –, aki kihasználja a varázsától elbódult négy asszonyt. Az ismert német színésznők mellett a megejtett naiv kislány szerepében feltűnik Turay Ida, az idősödő élveteg főnöknőt H. Balla Mariska, a börtönigazgatót a legendás Rákosi Szidi játssza, utóbbinak ez az egyetlen filmszerepe.Tovább

Gergics Enikő: Ideje a meghalásnak

(Márfi Márk: Telik – Egy óra az életedből, Fekete Ádám: A rét, FAQ Színház, THEALTER, 2021. augusztus 4. és 6.)

Látványos az alkotói szándék, ne tudatosan, hanem zsigerileg hassanak: a szorongás anyanyelve az absztrakt. Talán kihúznak ezek a gondosan szerkesztett mondatok valamit a néző tudattalanjából, talán nem, az ilyen előadásról már azt is jó elmondani, hogy a mélyben lappangó nyugtalanság köré húzott héj legalább elég vicces.Tovább

Siba Antal: Még egyszer

(Olimpiai értékelés a televíziókban most és korábban.)

Ma az olimpia politikai szempontú értékelése történik. Mindig így volt ez, most sincs másként: a magyar csapat a mostani olimpián sikeresen szerepelt. Mint csapat valószínűleg a korábbi olimpiákat messze felülmúlóan. Érmeit több sportágban szerezte, mint korábban, több döntőben szerepelt magyar versenyző, mint korábban.Tovább

Végső Zoltán: A jazz nyitott!


(Barabás Lőrinc Quartet: Open – szerzői kiadás, 2021)

Az improvizációkkal teli szerzemények kemények, gördülékenyek és négy nagyszerű zenész egymásra találásának lenyomatai (habár más csapatokból régi ismerősei egymásnak). És ebben az egymásra találásban azt mutatják fel, hogyan lehet régi, ma már hagyománynak tekinthető idiómákhoz hozzányúlni, akár csak azért, hogy a jazz legnagyobbjainak hagyatéka nehogy kövesedésnek induljon. Valahol itt van a jazz lényege és az örök élet záloga.Tovább

Fáy Miklós: Nicola belei

(Baroque – Decca, 2021)

Közben lehet, hogy túlbonyolítom az egészet, nem azért van a B-dúr hegedűversenyből csak az Andante ott, mert így szép a világ, hanem mert mondjuk nem sikerült a két szélső tétel. Lehet, mert az egész lemez egy kicsit rövid, fért volna rá még zene. Meg az album koncepciója is mintha más lett volna, Vivaldi lett volna a töltelék, és Geminiani „La Folia” concerto grossója a fő szám. Talán sietni kellett, hiszen tavaly karácsony előtt készült a felvétel. Talán nem ért rá mindenki, hiszen az alkalomra verbuvált Benedetti Baroque Orchestra ismerős nevekből áll, olyanokból, akik más barokk zenekarok oszlopai, és a karácsonyi időkben oszlopok nélkül düledeztek az épületek.Tovább

Rákai Zsuzsanna: Fehéren-feketén

(Martha Argerich, Theodosia Ntokou, Beethoven – Warner Classics, 2021)

Alapvetően azonban mégis valami elvont és vágyott nyugalom jellemzi a produkciót, napfényes tisztaság és érzelmeken túli béke. Olyan az egész, mintha Beethoven szilárd anyagból akarta volna kifaragni a szépség megfoghatatlan ideáját, és csak most vennénk észre, hogy csakugyan sikerült neki. Olyan, mintha úgy néznénk a napba, hogy közben nem káprázik tőle a szemünk.

R O D A L O M

Selyem Zsuzsa: Nem tudnak elaludni a gyerekek


A szomszédos ország madártani egyesületéből hívták Illést, hogy egy jeladóval felszerelt gólya Kolozsvár szélén két napja nem mozdul. A GPS-koordináták a külváros peremére, a Patarétre vezettek, annak is a Dallas nevű nyomortelepére. A múlt század hatvanas éveitől élnek itt emberek, túl a város peremén, a gyártelepek utáni réten, ahová ipari hulladékot, vasat, rezet, papírt kezdtek lepakolni, de aztán idetornyosult a fogyasztói létezés végtermékeinek, a város kidobott dolgainak, a szétszedett és összeragadt végtelennek a dombja. Az alapító családok hajdanán egy közeli faluból, Dezmérből érkeztek, kunyhókat építettek azokból az anyagokból, amiket itt találtak, volt lovuk és szekerük, azzal vitték a begyűjtőbe az újrahasznosítható anyagokat, kaptak érte valamennyi pénzt, meg tudtak élni anélkül, hogy folyton megfigyelnék őket, egyre többen telepedtek le, a domb is egyre nagyobb volt, alapítványok is jöttek, azzal, hogy segítenek, volt, amelyik segített is, bevezette a folyóvizet, épített pár házat fából, óvodát, de lepapírozni semmit nem lehetett, mert ipari területnek számít a hely. Bármikor eladhatják az egészet egy bioplázának vagy egy bioautógyárnak.Tovább

Szeifert Natália: Mintha lenne valaki a tetőn

Mintha lenne valaki a tetőn – mondtam.

Már fél órája hallgattunk egymás mellett az ágyban. Én olvasást színleltem, tudtam, hogy rosszul, mert mindig elfelejtettem lapozni. Ő nyugodtan feküdt, ahogy mostanában mindig. Nem tettette, hogy alszik, de azt sem lehetett volna biztosan állítani, hogy ébren van. Maga elé nézett, az olvasólámpám fényén túli homályba.

Tudtam, hogy itt van valahol egy mondat, amelyet ha megtalálnék, megoldódna a helyzetünk. Majdnem azt mondtam, hogy rendbe jönne, de tudom, hogy az lehetetlen. Nem jöhet rendbe, mert az, amit én rendnek képzelek, nincs. Egy egyszerű, tisztázó mondat, kijelentő, természetesen. A tekintetéből, pontosabban, ahogy a felém eső profilját nézem, és ő elnéz mellettem, ebből próbáltam kiolvasni.Tovább

Kun Árpád: Két hang a sötét hálószobában


– Hú, ez valami isteni volt. Neked is?
– Nekem is.
– Néha...
– Néha?
– Előbb ígérd meg, hogy nem bántódsz meg!
– Az attól függ.
– Ha elég laza vagy, akkor szerintem nem. Elég laza vagy?
– Azt majd meglátjuk. Szóval?
– Néha szívesen csinálnám egyszerre több nővel.
– Erről nem álmodozni kell, hanem elmenni egy bordélyba.
– Egyrészt nincs pénzem, másrészt az nem lenne olyan.
– Milyen?
– Hát... önkéntes. Az olyan csinált lenne. Igazából belőled kellene kettő.
– Ez édes.
– Megbántódtál?
– Nem.Tovább

Nagy Lea: Szamárfül

A harmadik emeleten lakunk. Az anyukámmal. Apukám a tizediken. Merthogy már nem szereti az anyát. Meg engem sem. Ezért választ el bennünket hét emelet.

Ülünk a családi ebédnél, minden héten egyszer, hétvégén, összejövünk, annak ellenére, hogy már külön lakunk, apu fent, mi ketten itt lent, ahol most ez a hétvégi ebéd is zajlik éppen. Meleg nyári nap van, csörög apukám telefonja. Anyu, látom, elsápad. Hallom az ismeretlen nő hangját a telefon túlsó végén, fiatal lány hangja, anyukám kitépi apu kezéből a telefont, és franciául kezd káromkodni vele, a lánnyal, dühében, merthogy anyukám francia, félig, mert a nagyapám meg magyar, én még nem tudok franciául, apu is csak kicsit, ezért káromkodik vele, azt hiszem, ezen a nyelven, és így se mi, se a nő nem érti, mit mond anyám, aki dühösen lecsapja a telefont. Látom a fájdalmat a szemében.Tovább

Pallag Zoltán: Hogy körbevegyen az űr

Születésnapom volt aznap, és mivel semmi jobb nem jutott eszembe, délután lementem sétálni a Palotavárosi tavakhoz. Teltek a percek, de a séta valahogy nem akart önmaga lenni. Ha a tó körül keringő kocogók közül valaki odalépett volna hozzám, és megkérdezi, mit csinálok, némi feszengés után azt hazudtam volna, hogy sétálok. Pedig csak imitáltam az egészet. Kétségbeesetten próbáltam felvenni a helyes tempót, egy séta tempóját. A karjaim lengésére koncentráltam, hogy ne tapadjanak mereven a testemhez, de ne is lengjenek ki túlzottan. Nem akartam nevetségessé válni, nem akartam, hogy odajöjjön valaki és megkérdezze, mit csinálok. Próbáltam elbújni a lődörgésben, a nézelődésben. A nádast figyeltem, ahogy borzolja a szél, a sárgára festett tízemeleteseket, amik a délutáni nap fényében még sárgábbnak tűntek. Csikkeket és energiaitalos dobozokat számoltam a szemetesek környékén, a futók öltözékén a fehér csíkokat, a tóparti fákról felszálló madarakat: 12, 4, 12, 4. Valahogy mégis úgy éreztem, hogy nem sikerül a mimikri, nevetségesen nyilvánvaló minden igyekezetem, és még járókelőnek sem vagyok nevezhető, nemhogy sétálónak. Egy séta akarása volt ez, semmi több.Tovább

Gulisio Tímea: Büntetés

Gulisio Tímea: Éjjeli műszak

Gulisio Tímea: A tanár

Gulisio Tímea: Közeli

Gulisio Tímea: Hús

Peer Krisztián: Állandó számok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.