Szerző: MAJTÉNYI LÁSZLÓ
2021.08.19.
A Pegasus drága móka, ezért minden bizonnyal csak a jéghegy csúcsa, és idén nem csak miatta döntött rekordot a megfigyelés engedélyezésében az igazságügyi kormányzat.
A demokratikus rendszerek titkosszolgálatainak küldetése, hogy a demokratikus társadalmi rend és az országlakosok biztonságát pártpolitikától mentesen védjék. A törvény ezt nálunk is előírja, de kivételek lettünk, már nem így működnek, párturalom szolgálatába szegődtek.
Továbbá a nemzetbiztonsági szolgálatok minden demokráciában független bírói ellenőrzés alatt állnak, kivéve nálunk.
Az ombudsmanok a titkosszolgálatok elleni panaszokat, habár döntési kompetencia nélkül, de erős vizsgálati jogosultságok birtokában vizsgálják ki, kivéve nálunk.
A parlamentek folyamatosan működő nemzetbiztonsági bizottságainak legfontosabb feladata a nemzetbiztonsági szolgálatok rendszeres alkotmányos és jogi ellenőrzése, ezt a munkát másutt el is végzik, de a kormánypárt obstrukciója miatt, kivéve nálunk.
A nemzetbiztonsági bizottságok egyéni panaszokat is kivizsgálnak, kivéve nálunk.
A Pegasushoz mérhető súlyú ügyekben a parlamentek rendszerint jelentős ellenzéki részvétellel, eseti vizsgálóbizottságokat hoznak létre, kivéve nálunk.
Bármennyire hihetetlen ez itt, az Európai Unió államaiban a politikai hatalomtól teljesen független (!) adatvédelmi hatóságok működnek, amelyek kifejezett kötelessége (!), hogy a személyes adatok védelmét a nemzetbiztonsági szolgálatokkal szemben hatósági működéssel is ellássák. Ezt mindenütt meg is teszik, kivéve nálunk.
Azokban a demokratikus társadalmakban ahol a végrehajtó hatalomtól független a köztársasági elnök, erkölcsi autoritására támaszkodva, a demokrácia fundamentumait veszélyeztető, a Pegasushoz hasonló ügyekben, demokratikus elkötelezettségétől vezetve rendszerint megszólal, kivéve nálunk.
Noha igaz az az állítás, hogy Orbánék jogkorlátozásokkal, jogi homállyal, gumiszabályokkal az intézményi jogvédelmét jórészt felszámolták, és megnehezítették az állampolgári jogérvényesítést, de az már nem igaz, hogy „Magyarországon egyetlen ember sincs, akit törvényes körülmények között ne lehetne megfigyelni, lehallgatni” (Pintér Sándor, 2016).7 E mondat még dicstelenebb, ugyancsak hazug párja Pintér nemrégiben adott válasza a Pegasus-ügyről kérdező újságírónak. Eszerint ő maga államtitkot sértene, az újságírót pedig „mint felbújtót felelősségre kellene vonni, mert engem egy államtitok megsértésére próbál rávenni”.8 Ha valaki hallott valamit harangozni a sajtószabadságról, ezt elsőre szimpla ostobaságnak minősítené. Valójában nem az, hanem a félelemkeltő diktatúra hangja. E műnemben világos beszéd.
Pusztító önfeladás, a szabadságunk feladása, ha átvesszük az autoriter rendőrzsargont. Másik nyelvet kell keresnünk, és azon megszólalni. A valóság az, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság, az ombudsman, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság és a bíróságok működésére vonatkozólag ma is léteznek a jogállamira erősen emlékeztető szabályok, csak éppen törvénysértően nem működtetik a jogvédelmet szolgáló törvényi felhatalmazásokat és kötelezéseket.
Az államgép rohad, valami bűzlik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.