TÉZISEK EGY (SZÉLSŐ)JOBB EURÓPÁRÓL

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: BALÁZS PÉTER
2021.07.09.

...A hét tézis egy másik mesebeli számra redukálható: valójában három lényeges politikai szándék köré csoportosul. Az első két tézisből olvasható ki az általánosabb érvényű alapüzenet: az integráció további fejlődését, kivált az ún. mélyülését sürgősen meg kell állítani. Az első tézis tartalmazza a diagnózist: „Brüsszelben birodalom épül”, a második megadja a választ: a „mind szorosabb unió” célkitűzését az első adandó alkalommal ki kell iktatni az európai uniós szerződésből. Mármost a birodalmi vád könnyen cáfolható: attól, hogy nagy és terjeszkedik, az EU még nem teljesíti a birodalmak számos követelményét. Legfőképpen hiányzik egy mindenkinél erősebb központi hatalom. Az EU centrumát ténylegesen két-három nagy tagállam és az uniós csúcsintézmények képviselik, lépéseikhez azonban mindenkor meg kell szerezniük a tagállamok kritikus tömegének támogatását, mind darabra, mind súlyra. Az alapszerződésben szereplő ún. kettős többség közismerten az országok 55 és a lakosság 65 százalékát köti ki a minősített többség kritériumaként. Egyebekben az EU éppen azokkal az eszközökkel nem rendelkezik, amelyek a birodalmak gerincét alkotják: közös hadsereggel, külügyekkel és pénzügyekkel. Az első kettő a szervezet születésének körülményei miatt teljesen hiányzik. Utólagos pótlásukra történtek ugyan kísérletek, de a nemzeti haderők kezdettől fogva a NATO vezénylete alatt sorakoznak (kivéve a később csatlakozott semlegeseket), a közös külpolitika pedig a kormányközi együttműködés gyerekcipőjében totyog. A pénzügyeket illetően a tagállamok nagy többsége megalkotta és használja az euróövezet monetáris rendszerét, ámde fiskális támasz nélkül, ami egy valódi birodalomban elképzelhetetlen lenne.

A második politikai törekvést a következő négy tézis (3–6.) csokra képviseli: hogyan képzelné Orbán az unió intézményeinek felépítését és működését. Gyorsan kiderül, hogy valójában azokat az uniós szerveket szeretné átformálni, amelyekkel tengelyt akasztott. Az Európai Bizottságot a harmadik tézis megvádolja, hogy „a Soros-hálózatok és az amerikai demokraták irányítják kívülről”, ami – ha igaz lenne – valószínűleg másoknak is feltűnt volna, mindenekelőtt az Európa önállóságán őrködő, befolyásos német–francia párosnak. A Bizottság további bűne Orbán szerint, hogy jelentéseket készít a jogállamiság teljesüléséről, ehhez civil szervezetek véleményére támaszkodik, ahelyett hogy magukat a tagállami kormányokat hagyná szóhoz jutni, hadd minősítsék önmagukat. A negyedik tézis ugyanezt a témát folytatja: a Bizottság „kioktat, fenyeget, kényszerít, büntet” – vagyis teszi a dolgát, őrködik az unió szabályszerű működésén a tagállamok által megszabott módon és eszközökkel. Az ötödik tézis nyilvánvalóan az Európai Bíróságot veszi célba, habár név szerint nem említi, ám az az intézmény, amely a javaslat szerint a tagországok alkotmánybíróságaiból állna össze, az uniós jog értelmezését vonná ki a közösségi szférából és tolná át a belpolitikai meghatározottságú nemzeti alkotmánybíróságok hatáskörébe. A hatodik tézis hasonlóan okoskodik az Európai Parlamentet illetően: közvetlenül választott képviselők helyett a nemzeti parlamentek tagjait kellene ide delegálni, mint hajdanán (1979 előtt). A miniszterelnök téziseinek az intézményi rész a törzsanyaga: az Európai Uniót lefokozná egy klasszikus kormányközi szervezet szintjére. Elképzelése szerint az EU úgy működnék, mint például az Európa Tanács, amelynek Parlamenti Közgyűlésébe a nemzeti képviselők ruccannak át évente négyszer egy-egy hétre.

A harmadik politikai kívánságot a záró hetedik tézis tartalmazza, amely Szerbia felvételét ajánlja. Ez a lépés kívánatos lenne, kivált a vele szomszédos tagállamok szemszögéből, de csak úgy, ha az ország teljesíti az EU belépési követelményeit. Egyébként itt is kilóg a lóláb, mivel semmilyen más tagjelöltet nem említ, holott további nyugat-balkáni országok állnak még sorba, és a keleti szomszédok uniós közeledési kilátásai sem közömbösek Magyarország számára. Ám az üzenet itt csupán arról szól, hogy ha Aleksandar Vučić is ott ülne az uniós kormányfői tanácskozásokon, akkor a lengyel Mateusz Morawiecki és a szlovén Janez Janša mellett még egy barát sorakozna fel Orbán oldalán. Ne felejtsük el hozzátenni, hogy új tag felvételéhez is a tagállamok egyhangú szavazata szükséges, ami Szerbia esetében még messze nem adott.

A szorosan vett intézményi vonatkozásokon túl az Európai Bizottságot kárhoztató negyedik tézis még egy fontos üzenetet adott postára (nem először Orbán szájából): „a gazdaság területén külön-külön nagyobb sikereket érnénk el, mint együtt”. Politikai tekintetben az Európai Unió kétségkívül hagy kívánnivalót, például a vezető posztokra való kiválasztás demokratikus átláthatósága vagy a tagállamokba csatornázott uniós alapok célszerű felhasználása stb. tekintetében, de ha valamiben tényleges eredményeket tud felmutatni, az a gazdálkodási térség bővítése és szabályainak egységesítése, ez pedig annál nagyobb skálahozadékot eredményez, minél többen csinálják. Magyarország szemszögéből az „egyedül többre mennénk” akkor lenne igaz, ha sok, nálunk fejletlenebb tagállam kapaszkodna ránk és szívná el a forrásainkat saját fejlesztési céljaikra. Ez azonban csak a nettó befizető országokra – például Németországra, Svédországra, Hollandiára – vonatkozóan helytálló, a forrásaikat felhasználók között pedig hazánk is ott sorakozik. Miránk az orbáni víziónak éppenséggel az ellenkezője vonatkozik: akkor tudunk előrehaladni, ha ebben mások – nálunk tehetősebbek – is segítenek, ennek elődleges eszköze pedig az Európai Unió.

A hét tézis mint Európa-politikai vázlat nem csupán megállítaná az integrációs folyamatot, hanem visszarepítené a kezdetek kormányközi keretei közé...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉS 2021/27. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

AZ ÉS 2021/27. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)