SZIJJÁRTÓ A MARSON

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.07.01.

Szijjártó Péter, ősmagyar honfitársat el kellene küldeni egy kis űrutazásra. Nem túl közel, de igazán messze sem, csak a Marsra, hogy ott leülvén egy stokira visszatekinthessen a Föld nevű bolygóra, amelyet túl szűknek talál ahhoz, hogy azon emberek szivárvány színű zászlóval rohangásszanak, mert ez zavarja az ő kényes kis orrát. Szijjártó, ősmagyar honfitárs onnan a stokiról láthatná a Föld nevű bolygót kis fénylő pöttyként, és rádöbbenne arra, hogy ami miatt ő habzik, az teljességgel érdektelen, hangja nem hallatszik, csak látszik a fehér tajték a száján.

De ez a kép azt is megmutatná neki, hogy a bazi nagy Magyarország, Felcsút, a vezére, minden eszméje és minden habzása mennyire és totálisan pitiáner, hogy éppen ezért ő röhejes, és szégyellni való ősmagyar honfitárs. De ezen a ponton szembe kellene néznie Istennel, a végtelennel és saját jelentéktelenségével, de úgyannyira, hogy Szijjártó Péter zokogna ott a stokiján a Marson, mert ősmagyar keresztényként Istennel soha nem találkozott. Nem tudja, eszik vagy isszák. Mert a futsalpályán ilyen ismeretek nincsenek, csak a labda pufogása és a taraj lobogása.

És ott, a Marson kellene rádöbbennie arra, hogy ő voltaképp a nagy egészet nézve nincs, nem volt és nem is lesz, létezése értelmetlen. Az, hogy ő nagyköveteket rendelget be, rikácsol és visít, kozmikus szemmel totálisan mindegy. Szijjártó, ősmagyar polgártárs egy véletlen villanás, tükörkép a falon, még akkor is, ha mást képzel, másképpen érez, úgy véli, van árnyéka a porban, de még az sincs. Nem ment el az eszem, csak próbálom értelmezni azt, ami Szijjártó, ősmagyar polgártárs szájából kijön ezekben a forró napokban, ahogy lovagol mintegy a szivárványon, ami tünemény maga is csak káprázat...

ITT OLVASHATÓ