Szerző: SIMONOVITS ANDRÁS
2021.07.02.
Bokros Lajos az ÉS 2021. június 11-i számában megjelent Az újjáépítés csiszolatlan sarokkövei III. részében a nyugdíjreformról is kifejtette véleményét. A szerző egész életpályája iránt érzett minden megbecsülésem ellenére elégedetlen vagyok a cikkel. Megelőlegezve a mondanivalómat: Bokros elképzelései túl általánosak, és még így is pontatlanok; csiszolatlanok, de nem sarokkövek.
A kiindulást helyesnek tartom: a modern államban szükség van kötelező nyugdíjrendszerre, amelynek jelentős része tb-rendszer. A járulékfizetési fegyelmet megerősíti, ha a járulékfizetés és a nyugdíj között szoros kapcsolat van, és ezt elvben megerősítheti egy kötelező magánnyugdíjrendszer bevonása is.
A jelenlegi magyar rezsim önkényuralom, amely megakadályozza, de legalábbis nagyon megnehezíti, hogy értelmes vitákat folytassunk a nyugdíjrendszerről. Például a 2012 óta érvényes Alaptörvény abszurd módon megtiltja a kötelező magánnyugdíjrendszer (a II. pillér) újbóli bevezetését.
Bokros leghangsúlyosabb kifogása a jelenlegi nyugdíjrendszerrel szemben az, hogy már a nevében sem társadalombiztosítás. Hozzáteszi: azzal, hogy az Orbán-kormány a korábbi munkáltatói tb-járulékot 2011-ben szociális hozzájárulási adóvá (szocho) keresztelte át, megszüntette a járulékok és a járadékok között korábban fennálló szoros kapcsolatot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.