Szerző: HEGYI IVÁN
2021.07.23.
Manapság Magyarországon alapérték a cinizmus, attól már meg sem rezdül az ember. Vagy csak azt hiszi. Mert a vélt immunitás ellenére egyenesen beleborongtam abba, amit Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke volt szíves említeni a most kezdődő nyári játékok megrendezéséről: „A kockázat nulla.”
Máris javaslom őt Kásler Miklós-, Szijjártó Péter- vagy Varga Judit-díjra a nehéz kereszttel.
A Guardian című mértékadó brit lap így kommentált: „Félelmetes ötlet.” Amikor e cikket gépelem a laptopba, a dél-afrikai küldöttség három tagjáról derült ki Japánban, hogy koronavírusos. Az olimpiai futballtornára érkező játékosok közül Thabiso Monyane, az Orlando Pirates jobbhátvédje, valamint Kamohelo Mahlatsi, a Moroka Swallows támadó középpályása csatlakozott Mario Masha videóelemzőhöz, aki szintén pozitív mintát adott. A NOB-é a negatív minta. Orvosszakértők májusban közölték, hogy Tokióban száz alá kell esnie a napi fertőzési aránynak, hogy a város biztonságosan megrendezhesse az olimpiát. Egy hete 1300 új esetet jelentettek, január óta a legtöbbet.
Az Olimpiai Charta előírja: a NOB-nak szavatolnia kell a sportolók egészségét, és meg kell teremtenie a biztonságos sportolás lehetőségét.
Bachon kívül van olyan ember, aki szerint ez sikerült?
Újabban már a szervezők is elismerik, képtelenség teljesen távol tartani a vírust a játékoktól. Az olimpia nem nézettebb a futball-világbajnokságnál, de a résztvevők tekintetében sokkal nagyobb tömeget mozgat meg, mint a vb. A sportolók létszáma nagyjából 11 ezer, az edzők, bírák, riporterek, egyéb hivatalos személyek hada ennek a hétszeresét is elérheti. Városnyi ember érkezik egy országba, ahol a népesség kevesebb mint húsz százalékát oltották be (kétszer) eddig, s a 126 millió lakos harmadát kitevő hatvanöt éven felüliek még egyetlen injekciót sem kaptak. Az Asahi Simbun című, milliós példányszámban megjelenő japán lap az olimpia törlésére szólított fel, a közvélemény-kutatások szerint Japán polgárainak csaknem hetven százaléka ellenezte, hogy a játékokat megrendezzék.
Az ázsiai ország nem mondhatta fel a szerződést, mert ha egyoldalúan eláll az olimpia megtartásától, akkor a veszteségek nagyrészt a helyi szervezőbizottságra, azaz a rendező nemzetre hárulnak. A vendéglátói költségek pedig csillagászatiak. Amikor (2013-ban) a házigazdai tiszt a szokásos pályázat útján Tokióé lett, a felkelő nap hazája 7,3 milliárd dolláros kiadással kalkulált. Az összeg 2021-re csaknem a négyszeresére, 26 milliárdra nőtt; ehhez fogható ráfordítás még nem volt az olimpiák történetében. E páratlan mennyiségű summából öt és fél milliárd dollár származik szponzoroktól, a többi közpénz. Érthető, ha a Covidtól amúgy is rémült japánok egyáltalán nem lelkesednek az eseményért, amely nemcsak a veszedelem szempontjából lesz kivételes, hanem azért is, mert zárt kapuk mögött rendezik.
Hogy minek?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.