Szerző: SZALAI ANNA
2021.07.29.
Perzsel a nap. A délegyházi Napsugár utcát borító murvájából fehér port kever a szellő. Fát elvétve látni. A hetven házas utca és az Újtelepnek nevezett környéke mind az elmúlt években épült. A lakók zömében fiatal házasok, gyakorta 2-3-4 gyerekkel, sok évre eladósodva, csok-kal gúzsba kötve. Ők a hol „gyüttmentként”, hol „percemberként” emlegetett betelepülők, akik lassanként többen vannak, mint az őslakosok.
„Nekik kellene kapát, kaszát ragadni, azután döntsék fel a városházát. Mi az, hogy eladják nekik a telket, meg a házat, azután meg bányát nyitnak rájuk” – háborog egy idősebb asszony a telep szélén lévő Árok utcában. Körötte egy fa árnyékába szorulva, egymás szavát toldva mesélik az „újtelepiek” a történteket. Egy a közös bennük: nem akarnak több bányát a falu körül.
A keskeny aszfaltcsík túloldalán, a lakóházaktól alig 50-100 méterre nyílna az új bánya. A kitermelés miatt szálló por a környezetvédelmi engedélyezési eljáráshoz benyújtott térkép szerint megállna az úton, a zajhatár viszont még a hivatalos papírok szerint is legalább négy-öt házzal beljebb húzódik.
„A papír mindent elbír”, legyint Tóthné Purthál Györgyi, az Összefogás a délegyházi kavicsbányák ellen nevű civil tömörülés vezetője, aki már sok éve küzd a környékbeli már régóta működő bányák ellen.
– A környezetvédelmi engedélyben megszabják a bányaüzemeltetés feltételeit, de senki nem ellenőrzi. A bányavállalkozók azt tesznek, amit akarnak. Csak egy példa: elméletileg kizárólag reggel hattól este tízig dolgozhatnának, de ha a cég folyamatos munkarendet ír elő és a munkaügyi hatóságnak ez megfelel, akkor termelhetnek éjjel és hétvégén is – magyarázza a sertéstelepet működtető Tóthné, aki a saját 16 hektárja mellé mástól is bérel földet, így 54 hektáron gazdálkodik Délegyháza szélén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.