NEMCSAK JÓKAIT ÉS AZ ARANY EMBERT, DE AZ EGÉSZ IRODALOMOKTATÁST ÁT KELL GONDOLNUNK

MÉRCE
Szerző: KŐSZEGHY FERENC, UNGVÁRI SÁRA
2021.07.16.

...Nagyon komoly ellentétek feszülnek ugyanis az irodalomoktatásban már évek óta, viszont mindez már nem üti meg tartósan az ingerküszöböt. Még egy váltás a NAT-ban? A szakmabeliek és érdeklődök már meg sem nyitják a cikket, fel sem háborodnak, legyintünk, pedig nem szabadna. Miközben az interneten Tóth Krisztina kihúzatná a kötelezők közül Az arany embert (és ez ritkán látott élénkséget vált ki az internetes nyilvánosságban), épp megint átalakították a magyar érettségit, a sikeres teljesítéshez egyre több lexikális tudás, és egyre kevesebb valódi készség, olvasási gyakorlat szükséges. Hogy miért? Mert a mostani NAT olyan mennyiségű bemagolandó anyagot ír elő valamiféle erősen megkésett pozitivista felfogásból kiindulva (tünetszerű: Takaró Mihály, a mostani NAT egyik fő alakítója rendszeresen a 20 század elején tevékenykedő Horváth János nevű irodalomtörténészre hivatkozik), hogy egész egyszerűen olvasni, értelmezni tanítani nem marad idő az órákon, és végül ehhez kellett igazítani a kimenetet is.

A NAT, tehát a központi szabályozás önmagában nem káros elképzelés, sőt. Szükséges eleme egy olyan rendszernek, amiben az egyes iskolatípusok az oktatás tartalmát tekintve ugyanazt kínálják, ezzel az iskolák közti szakadékokat áthidalva mindenkinek egyenlő feltételeket és tudást biztosítva, de rugalmasan, az iskolatípusok és diákok igényeihez szabva. Nem szükségszerű tehát, hogy a NAT börtön legyen, de ma mégis inkább ez a helyzet, szerintünk öt alapvető okból.

- A mostani iskolai kánon nem a jelen, a kortárs olvasása felé orientál, hanem alapvetően egy múltba tekintő, onnan önmagát megteremteni vágyó nemzeti identitást körvonalaz, ezáltal az irodalmat halott anyaggá avatja, aminek nincs köze a jelenhez.

- Nem reagál a mai mediális környezetben létrejött olvasási válságra.

- Nem kompetenciaorientált, a lexikális tudást preferálja.

- Irreálisan nagy olvasmánymennyiséget vár el, és kevés szabadságot hagy (választható mű kevés van), továbbá nem diverzifikálja eléggé az olvasmányanyagot.

- A pedagógiai szempontból lehetetlen és értelmetlen utasítások betartását pedig végül az érettségi átalakításával eszközli, azaz a kimeneti követelmények felől éri el (ahelyett, hogy a kimeneti követelményeket egy előnyös munkamódszerhez szabná).

Ezekkel a terhekkel a tanároknak maguknak, segítség nélkül kell megküzdeniük az iskolában, ha ezek ellenében mégis tanítani szeretnének. A helyzet frusztrációt generál. Arató László, Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesülete és számos további szereplő ezeket a problémákat már számtalanszor jelezte, számos helyen írtak róluk. A cél, hogy értő olvasást tanítsunk, egyre távolibbnak tűnik, mintha a mostani NAT ebben nem is lenne érdekelt. Hatalmas szakadék tátong tehát a tanárok pedagógiai célkitűzései, és a kötelezően betartatott kerettanterv között. A renitens tanárok pedig diákjaik érettségi eredményeivel játszanak...

ITT OLVASHATÓ