Szerző: BORBÉLY ANDRÁS
2021.07.29.
A kapitalista munkaforma, a társadalmi munka elidegenedett formája azt hozza magával, hogy az ember munkatevékenysége és személyisége között megszűnik a bensőséges kapcsolat lehetősége: nem a munkában valósítjuk meg önmagunkat, hanem ott, ahol szabaddá válunk a munkától.[1]
A polgári társadalom klasszikus képlete, mely a modern ember társadalmi állapotát az állampolgár (citoyen) és a magánember (bourgeois) elválasztásában, a személy életfunkcióiba beírt belső ellentmondással fejezi ki, munka és személyiség elválasztását úgy tükrözi vissza, mintha a szabadság a privát oldalhoz tartozna, vagyis mintha a szabadság magánemberi minőségemben illetne meg.
Kant még tudta, hogy az ész nyilvános használata az, aminek szabadnak kell lennie, míg az ész privát használata kötött. De ez egyszerűen nem fér ma az egyetemi hallgatók fejébe, mert számukra a nyilvánosság a kiszolgáltatottság és a szimbolikus uralom területe, a szabadság pedig csak a nyilvános politikai funkcióktól elválasztott önazonosságban, autenticitásban, intimitásban, önkifejezésben, önmegvalósításban lelhető fel, vagyis minél távolabb bármifajta nyilvános politikától, bármifajta közügytől.
Megérzésükben van igazság...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.