Szerző: PAPP JÓZSEF
2021.07.14.
Az Európai Unió nettó befizető tagállamai sok pénzt áldoznak arra, hogy a 2004-ben és azóta csatlakozott egykori szocialista országok behozzák lemaradásukat, gazdaságuk felzárkózhasson, társadalomépítésükben pedig kövessék a nyugati civilizáció alapértékeit. 17 év tapasztalatai alapján azt mondhatjuk, hogy ez a nemes szándék igencsak ellentmondásosan valósult meg: az uniós támogatások allokációjában a korrupció kiirthatatlanul jelen van, a pénzek jelentős hányadát ellopják, a liberális demokráciát a kedvezményezett országok vezetőinek egy része pedig nyíltan gyalázza, és a nettó befizető országok által biztosított forrásokból az illiberális demokrácia felépítését tűzte ki célul. Ami persze fából vaskarika, a jogállamiságra épülő rendszer megtagadása.
Hogyan lehetséges mindez? Úgy, hogy a támogatások elosztására kialakított mechanizmus rossz, a liberális piacgazdaság logikájával teljességgel összeegyeztethetetlen. Profitorientált vállalkozásnak ingyen pénzt adni az maga az eredendő bűn. Igazságosan és jól soha nem lehet csinálni és megindokolhatatlan, hogy miért kap támogatást az egyik, és miért nem a másik.
Az ingyen pénz osztása megrontja az osztót és a pályázót egyaránt, még a legszigorúbb szabályok mellett is a korrupció táptalajául szolgál. A szocialista tervgazdasági redisztribúció – amelynek központi eleme volt a dotációk és szubvenciók osztogatása – alacsony hatékonyságát résztvevőként átélve igazán megdöbbentem, amikor megértettem, hogy az uniós támogatások allokációja is analóg módon valósul meg. Már 2009-ben felvetettem, sokkal helyesebb volna, ha az uniós forrásokat az újonnan csatlakozott országok a maastrichti kritériumok teljesítésére – leginkább az államadósság törlesztésére – fordíthatnák ahelyett, hogy hatékonyságra képtelen, politikaközeli vállalkozásokat hizlalnának fel belőlük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.