Szerző: MELLÁR TAMÁS
2021.07.16.
Immáron harmadik hónapja, hogy öt százalék felett van a fogyasztói árak éves növekedési üteme hazánkban, és ezzel az Európai Unió legmagasabb inflációjú országa címet is tartósan birtokoljuk. Az infláció az árak általános emelkedését jelenti, vagyis nemcsak egy-két termék időleges áremelkedését, hanem széles körre kiterjedő és tartós tendencia meglétét jelzi. Maga az elnevezés a felfújásból, felfúvódásból ered, és arra utal, hogy nem tényleges növekedés történt, a dolgok valójában nem váltak hirtelen nagyobbá, csak éppen felfúvódtak, mint a luftballon, amikor levegővel vagy gázzal töltik meg. És ebből következően igen sérülékennyé lesz, mert könnyen le is ereszthet, vagy ami még ennél is rosszabb, ki is durranhat.
Az Orbán-kormánynak nagy szerencséje volt a 2010-es indulásnál, mert akkor a világgazdaságban éppen egy nagy deflációs (árszínvonal-csökkenő) szakasz indult: a 2008–2009-es válság okozta visszaesés miatt az árak sokkal inkább csökkentek, mint hogy növekedtek volna. Ebben a kedvező világgazdasági klímában könnyű volt a kamatokat csökkenteni, és egyidejűleg alacsonyan tartani az inflációt. Most azonban, a vírus okozta válság után, egészen más világgazdasági körülmények alakultak ki. Ennek taglalására e helyütt nem térünk ki, csak azt hangsúlyozzuk, hogy nem lehet deflációs szakaszra számítani. Tehát most Orbánéknak saját erőből kellene megfékezni az egyre inkább elszabaduló inflációt.
Hogy nagy a baj, és igen komoly realitása van az árszínvonal-emelkedés tartós fennmaradásának, azt az MNB is elismerte, többek között azzal is, hogy véget vetett az alacsony kamatláb időszakának, elindítva egy kamatemelési szakaszt. A jegybank elnöke, Matolcsy György pedig komoly kritikát fogalmazott meg a kormány gazdaságpolitikájával szemben, megemlítve azt is, hogy túlfűtötté vált a magyar gazdaság.
De nézzük sorjában, hogyan is kerültünk ide...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.