Szerző: KULCSÁR ZOLTÁN
2021.07.03.4
A szovjet érában – a kommunista agymosás elfeledtetésére – számomra a természetjárás volt a legjobb ellenszer. A gyenge életszínvonalat és a külföldi utazások korlátozását nekem a gyönyörű táj ellensúlyozta, ezért gyakran szerveztünk egy-kétnapos, vagy a nyári szabadság idején akár hosszabb túrákat is a Kárpátok hegygerincére és a völgyekbe. Két nagyon tapasztalt természetjáróval is összehozott a sors, akiktől nagyon sokat tanultam, különösen Neumann Pista bácsitól. Ő 12 éves korától járta édesapjával a hegyeket, akit sajnos származása miatt 1944 áprilisában elvittek, és a családjából Pista bácsi mellett, aki munkaszolgálatos volt Erdélyben, csak Ferenc öccse maradt életben. Mindezek ellenére Pista bácsi, aki egy háztartási vegyszergyárnak volt az igazgatója, nem neheztelt a magyarokra, sőt, sokukat felvett magához a gyárba, köztük olyanokat, akik a háború végéig hivatalt viseltek, és ezért nehezen tudtak az új világban elhelyezkedni. A hatóságok már ezt sem nézték jó szemmel, és amikor kitudódott, hogy az öccse Ausztráliában él, azonnal el is távolították a pozíciójából.
Rengeteget jártam vele a Kárpátokban, elcsodálkozva azon, milyen jól kiismeri magát a hegyekben, hiszen akkoriban nem voltak kijelölt turistautak. A legnehezebbek a síléces kirándulásaink voltak a Rona havasra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.