KIS MAGYAR KLÍMAKATASZTRÓFA – KÉT ÉV ALATT A VÍZ 44 SZÁZALÉKA ELTŰNT A VELENCEI-TÓBÓL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2021.07.09.

A nyár eleji halpusztulás csak látványos tünete egy sokkal súlyosabb problémának: a Velencei-tóban idén alig van víz. A felmelegedés tönkreteszi a tavat, amit hosszú idő óta példátlan vízhiány sújt, de a hiányzó csapadék pótlására nincs gyors és egyszerű megoldás. A rossz hangulatot fokozza, hogy Gárdonyban az önkormányzat mintha hadat üzent volna a szabadstrandoknak, a tó körül egyre több a kerítéssel elzárt partszakasz, és Agárdon partfal-rekonstrukció címen betonfallal vágták el a partot a víztől. Egy éppen kiszáradó tó mellett elég nehéz azonosulni azzal az érvvel, hogy ez a hullámzástól véd.

Legalább haldögök nincsenek, állapíthatja meg az ember a Velencei-tóban állva egy még mindig elviselhetetlenül meleg nyári estén. A víz selymes és langyos, és pont derékig ér, hosszan lehet befelé gyalogolni anélkül, hogy jelentősen mélyülne. A Velencei-tó persze soha nem túl mély, de most tényleg ijesztően kevés benne a víz. Annyira kevés, hogy el lehet képzelni, milyen lenne, ha teljesen kiszáradna, ahogy a hagyomány szerint utoljára 1866-ban történt, amikor huszárok gyakorlatoztak a szikkadt, poros mederben Velence és Sukoró között. Bár az egyes leírásokban szereplő teljes kiszáradás valószínűleg túlzás, vannak arra utaló jelek, hogy a mélyebb részeken még akkor is maradhatott némi víz. Az persze egészen más tó volt. Sokkal nagyobb, mint a mai, mert hozzá tartozott az akkoriban Nádas-tónak nevezett Dinnyési-fertő. Partjai teljesen kiépítetlenek voltak, olyan nádrengeteg övezte mindenhol, mint manapság a madárrezervátum területén. Nem is keltett semmiféle rémületet a tó kiszáradásának lehetősége, a környező parasztfalvak népe inkább azon gondolkodott, nem lenne-e érdemes lecsapolni az egészet, és hasznos termőföldet nyerni a helyén...

ITT OLVASHATÓ