EGYRE TÖBB FORGATÓKÖNYV SZÁMOL AGRESSZÍV ZÖLD FORDULATTAL AZ ENERGIAPIACON

QUBIT
Szerző: KECSKEMÉTI ISTVÁN
2021.07.06.

Az energiapiaci szereplők az utóbbi években egyre több figyelmet szentelnek annak a kérdésnek, hogy a jövőben milyen kihívásokat jelentenek a megújuló energiahordozók. Ez a folyamat tovább erősödött a koronavírus-járvány során, miután a döntéshozók a zöld beruházások támogatásában jelölték ki a kilábalás módját. Ennek megfelelően számos olajipari cég frissítette a stratégiai célkitűzéseit, és az energetikával foglalkozó elemzőcégek is elkezdtek agresszívabb energiaátmenettel számoló forgatókönyveket készíteni.

Ezek összehasonlítása azonban nem triviális feladat. Nem lehet egyszerűen két elemzést levenni a polcról, és összenézni a számokat, mert ez a fajta összehasonlítás számos kisebb-nagyobb torzítást tartalmaz, emiatt nem almát hasonlítanánk almához.

Az eltérések elsődleges forrása lehet, hogy a különböző szereplők még véletlenül sem ugyanabban a mértékegységben adják meg az adatokat, és más konverziós számokat használnak. Erre példa, hogy az olajkeresletet a legtöbb esetben millió hordóban adják meg, de a konvenciókkal ellentétben az IPCC and IRENA mégis exajoule-ban számol. Hasonló probléma, hogy a különböző elemzések eltérő energiatartalmat feltételeznek a különböző energiahordozókra, emiatt az energiaegységből tömegbe való átváltások is okozhatnak torzításokat. Ezeken felül problémát okozhat az olyan biomasszák elszámolása, amik nem jelennek meg a piacon (például a gyűjtött fa), és eltérések lehetnek a régiók definiálásában, a termékek csoportosításában is.

A fenti eltérések áthidalásában hasznos segítséget nyújtanak a Resources for the Future elemzései, ahol harmonizálva tudjuk összehasonlítani a különböző hosszú távú világképeket. A piaci gyakorlat az, hogy egy szervezet általában több lehetséges forgatókönyvet létrehoz, ami különböző szabályozói és piaci feltételezésekre épít, hogy megjelenítsék a bizonytalanságot az alappálya körül.

Ha összehasonlítjuk a különböző forgatókönyveket, azt látjuk, hogy nincs teljes konszenzus abban, mennyi energiára lesz szükségünk két évtized múlva. A jövőbeni energiafogyasztást növeli a feltételezett globális népesség- és jövedelembővülés, amit az energiahatékonyság növekedése és a fogyasztói viselkedés megváltozása tud ellensúlyozni. A legtöbb elemzés alapján az energiafogyasztás még két évtized múlva is legalább a mainak megfelelő nagyságrendnyi, vagy annál is magasabb lesz, tehát az a mögöttes feltételezés, hogy a múltbeli fogyasztási igény nem változik drasztikusan, és az energiahatékonyság csak részben tudja csökkenteni a nagyobb létszám és GDP miatti energiaigényt. Az energiafogyasztás növekedését várják tehát jellemzően a vizsgált szcenáriókban, így legalább a változás előjelében egyetértés mutatkozik, még ha a mértékében nem is. Abban még kisebb az egyetértés, hogy ezt az igényt milyen energiamixszel fogjuk kielégíteni. A legnagyobb eltérés abban van a forgatókönyvek között, hogy ki milyen gyorsan látja megvalósíthatónak a fosszilis energiaforrások kivezetését...

ITT OLVASHATÓ