„EGY BŐRÖNDÖN KEZDTEM A DOBOLÁST” – INTERJÚ SOLTI JÁNOSSAL

BEATKORSZAK BLOG
Szerző: beatkorSzaki
2021.07.12.

Ha valakire egyáltalán nem igaz a dobos szarkasztikus definíciója, miszerint a zenész legjobb barátja, az Solti János. Hogy a Generálon, az LGT-n, a Hobo Blues Banden túl megszámolni sem lehet, hány magyar és nemzetközi produkcióhoz adta tudását rocktól, poptól, funkon, dzsesszen át akár rock and rollig, az elég sokat elárul a személyiségéről. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz tanszakán Kovács Gyula tanítványaként végzett dobos minden jó zenei impulzust képes magába szívni, aztán pedig kivételesen karakteres ízt hozzátenni a végleges produkcióhoz.

Úgy tudom, hogy eredetileg nem is dobosnak készültél, hanem hegedülni tanultál.

Tudod, én mindig zenét tanultam. Zenei óvodába jártam, aztán zenei általánosba Kőbányán, ahol a kórus mellett hangszert is kellett választani.

Otthon volt valamilyen hangszer vagy zenélt valaki még a családban?

Nem, senki. A papám szeretett énekelni a fürdőszobában. A hegedülést aztán hanyagolni kezdtem, mert annál kevesebbet gyakoroltam, hogy jó hegedűs legyek. Viszont ment a szokásos bandázás az ismerős fiúk és lányok között és ekkor jött az ötlet, hogy alapítsunk zenekart. Zenélni még nem tudtunk, de focizni igen, ezért pénzben játszottunk, hogy összeszedjük a cucc árát.

Viszont a dobfelszerelés köztudomásúlag elég költségigényes.

Hát, a határ a csillagos ég. Én például egy bőröndön kezdtem el dobolni...

ITT OLVASHATÓ