Szerző: BORBÁS BARNA
2021.07.06.
„Lehet, hogy ez pályafutásom legfontosabb cikke” – írta Twitter-oldalán Carl Bergstrom evolúcióbiológus, a Washingtoni Egyetem professzora június végén, amikor megosztotta az USA tudományos akadémiájának folyóiratában, a PNAS-ban megjelent A globális csoportos viselkedés irányítása (Stewardship of global collective behavior) című tanulmányát. Pedig Bergstrom letett már néhány dolgot az asztalra. Valószínűleg minden hírolvasó magyar ember találkozott a „görbelaposítós” járványgrafikonjával az első COVID-hullámából, mellyel bemutatta, mi a különbség a szabadon engedett és a kontrollált vírusterjedés között, valamint társszerzője volt a Calling Bullshit: The Art of Skepticism in a Data-Driven World (Felismerni a süketelést: a kétkedés művészete az adatcunami korában) című, itthon is többször idézett kötetnek, amely beszólt az adatfétistől megszédült, de közben rossz minőségű és szenzációhajhász eredményeket produkáló amerikai tudományos és üzleti elitnek.
De mitől annyira fontos ez a folyóiratcikk, melynek címétől, valljuk be, nem dobjuk félre izgatottan a napozóágyat és a jégkockás mojitót (immár szívószál nélkül)?
Többek között attól, hogy nem annyira tudományos közlés ez, sokkal inkább kiáltványféleség, melyet Carl Bergstrom nem is egyedül, hanem tizenhat másik, a legkülönfélébb területekről érkező tudóssal közösen jegyez. A fizikával, pszichológiával, etikával, ökológiával, elméleti biológiával foglalkozó kutatók állítása egyetlen mondatba sűrítve:
a 7,8 milliárdból ma már 3,6 milliárd lelket elérő közösségi média nemcsak a véleményalkotást befolyásolja, de képes megváltoztatni emberek csoportos viselkedését is. Ezáltal pedig olyan típusú veszélyforrás, amilyen még nem volt a történelemben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.