Szerző: ÉS
2021.07.16.
I N T E R J Ú
Beszélgetés René van Hell holland nagykövettel
K R I T I K A
(Tatabányai Múzeum)
Tóth Ádám: A lassú korrózió természete
(Csákány István kiállítása a szentendrei MűvészetMalomban augusztus 8-ig látogatható. Kurátor: Bodonyi Emőke)
Stőhr Lóránt: Pár korty boldogság
(Thomas Vinterberg: Még egy kört mindenkinek)
Thomas Vinterberg a Dogma-kiáltvány szerzőtársaként és első számú alkotása, a Születésnap rendezőjeként tört be a nemzetközi filmvilágba, ám jobb-rosszabb művészfilmek sora után a Még egy kört mindenkinek vált eddigi életműve szakmailag leginkább elismert filmjévé, amely megnyerte a legfontosabb kategóriákat a tavalyi Európa Filmdíjon, és az Oscar-díj versenyében is a legjobb ötig jutott. Ami csak azért szomorú, mert a szórakoztató, de sekélyes középfajú dráma az életközepi válságról mondja fel a közhelyeket anélkül, hogy bármilyen eredeti művészi gondolattal megzavarná a vacsora melletti baráti beszélgetéseket.Tovább
Rákai Zsuzsanna: Határhelyzet
(Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Madaras Gergely – Martonvásár, július 10.)
Nem mintha a maradandó zenei benyomások felkeltése idegen törekvés lenne a nyári sorozatokat rendező Nemzeti Filharmonikusoktól, inkább csak arról van szó, hogy a kezdeményezés elsődlegesen nem ezért indult évtizedekkel ezelőtt. Ezek a hangversenyek mindig is inkább számítottak szociális eseményeknek, mint zenei produkcióknak, és a Beethoven alkotói személyiségéhez kötődő, ismert kulturális elbeszélések rituális ismétlése kezdettől fogva legalább olyan fontos volt, mint a műsorra tűzött kompozíciók egyedi és egyszeri megszólaltatása.Tovább
Gergics Enikő: Halálösztön, életigen
(Beckett: A játszma vége, Caragiale–Mohácsi testvérek: Farsang, avagy ez is mekkora egy tahó! – Weöres Sándor Színház, Szombathely)
Az ürességből, ciklikus szenvedésből a végső befejezésbe vonszolódó előadásban nem a szöveg héjának abszurd nihilizmusa dominál, úgy tűnik, Zsótér Sándor rendezése inkább annak óvatos felrepesztésével az alatta húzódó egzisztenciális szorongást és abban a mélyen emberit igyekszik feltárni.Tovább
Fáy Miklós: Giga B
(Beethoven, Brahms: Violin Concertos – Canary, 2021)
Száguld a CD-n is, de nagyon élvezetesen száguld, az ember nem a rohanást érzékeli, csak a repülést, nincsenek többé-kevésbé lefogott hangok, minden nagyon artikulált, kerek, kifejező – csak gyors. Aki nem bírja ezt a tempót, annak jut alternatíva, készült egy klasszikusabb felfogású lemez is Abbado vezényletével – ez igazibbnak hat. Nemcsak Shaham miatt, de a számomra egyébként ismeretlen zenekar, a The Knights és a karmester Eric Jacobsen miatt is.Tovább
Végső Zoltán: A zenébe vetett hit
(Rick Beato Youtube-csatornája)
A magyar zsurnálkritikus állandóan birkózik azzal, hogyan kerülje ki a zenei nyelvezetet, nehogy megbántsa az olvasót, hogy mondjuk a modális hangsorok ismeretét adottnak veszi. Beato egyenrangú partnernek tekinti a nézőt, miközben megmutatja, hogyan lehet harmóniai funkciókról magától értetődően beszélni, támpontot is ad, ha esetleg hallásunkat treníroznánk, és közben felfesti a pop-rock kultúrtörténetét egy olyan zenei tablóra, amelyben azért megemlékezik a nyolcvanéves Martha Argerichről, ahol az értékekről tényleg tudjuk, miért értékek. Ez az ember újra kitalálta magát, nyitottan tekint a világra, ha valami számára új, pillanatokon belül felveszi a fonalat. Beato adásai lekötnek, számít, amit mond, miközben a művészetbe, a szakmánkba vetett hit pozitív üzenete ad bátorítást, nem csak zenészeknek.Tovább
Siba Antal: Rendezni végre
(Riportfilm Jakab Péter sajtótájékoztatójáról és annak utóéletéről, vasarnap.hu)
A riporter ezen a ponton elérkezettnek látta az időt, hogy aktív legyen, harckészültségbe helyezte magát. Valami olyat kérdezett, hogy Jakab, aki mindig is a munkások védelmében lépett fel, hogyan ragadtathatta el magát annyira, hogy egy munkással így beszéljen. Ez a kérdés fölveti azt a további kérdést, hogy aki szimpatizál a munkásokkal, az nem emelheti meg a hangját, ha egy munkás gázolná el, legföljebb akkor, ha egy könyvelő vagy bármilyen foglalkozású értelmiségi.Tovább
Kész Orsolya: Asszonyok, lányok élete
Alice Munro: A Jupiter holdjai. Fordította Elekes Dóra. Park Könyvkiadó, Budapest, 335 oldal, 4500 Ft
Munro írásaiban nem történnek világrengető események, a kötet elbeszéléseiben az a rendkívüli, hogy akár egy mondatban össze is foglalhatnánk a cselekményüket, mert annyi az egész, hogy: egy idősotthonba új lakó érkezik (Mrs. Cross and Mrs. Kidd), négy szabadszájú unokanővér egy családi találkozón történetekkel szórakoztatja egymást (Chaddeley-k és Flemingek); egy baráti látogatás alkalmával mindenki elbeszél a másik mellett (Valerie vacsorája). Munro azonban iszonyatosan jól tud mesélni, a kötetben az az egyik legizgalmasabb, hogyan csinál látszólag mellékes eseményekből és jelentéktelen figurákból bámulatos belső történeteket és szerethető karaktereket.
Az elbeszélések nagyrésze több, egymáshoz lazán kapcsolódó helyzetből, és/vagy szikár, letisztult nyelven előadott félmondatos jellemrajzokból indul ki: Munro először az aprólékosan és sűrűn kidolgozott felületeket mutatja, egy túlméretezett brosst, egy tupírozott frizurát, hogy aztán mozdulatról mozdulatra hatoljon le szereplői traumáihoz, önmaga előtt is rejtegetett titkaihoz, és tapintatosan hozza felszínre a tagadás vagy a felejtés rétegei alól.Tovább
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább
Konkoly Dániel: Ex libris
Juhász Tibor: Amire telik
Krasznahorkai László: Herscht 07769
Gáspár András: Ezüst félhold blues
Zalán Tibor: Papírváros 4. (szétszaggatva)
Csepeli György: Egy „javíthatatlan pesszimista”
Ladányi János: Lassú elszakadás. Önéletrajzi töredékek. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2021, 81 oldal (+ képmellékletek), 2800 Ft
Ladányi könyve a hiányról szól, melyet a szemtanú hitelességével ad elő, aki még tudja, látja, amit az utána jövők már nem tudnak, nem látnak, mert mire megérkeztek, a múltból már nem maradt sem emlék, sem varázslat. Érzékletes portrékat olvashatunk a családról, melynek mindkét ága asszimiláns, jómódú zsidó felmenőkig vezet, akik útjai a Monarchia prosperáló, felívelő időszakában Újpesten keresztezték egymást. Megismerjük az élhetetlen Ervin bácsit, a magas rangú vezérkari tisztet, aki a szarajevói merénylet idején éppen a trónörököst szállító autó mögötti járművet vezette. Rajta is túltett Gyuri bácsi, aki ha kicsinyt becsípett, a kávéházi dorbézolást megunva, lóháton ülve, pisztollyal lövöldözött az Árpád úton. Az anyai ágon a nagymama sokáig nem értette meg, hogy nem egy elszegényedett, de még mindig elég gazdag nagykereskedő lánya, hanem egy, a nagykereskedők mércéjével mérve szegény ügyvéd felesége.Tovább
Váradi Róbert: A nivelláció diszkrét baja
Alexis de Tocqueville: A demokratikus despotizmus. Ádám Péter válogatásában, fordításában és előszavával. Qadmon Kiadó, Budapest, 2020, 220 oldal, 3270 Ft
Családi gyökerei ellenére Tocqueville üdvözölte ugyan a demokratizálódás elkerülhetetlen térnyerését (amit ráadásul a Gondviselés elkerülhetetlen eseményének tartott), tisztában volt az előző korok arisztokratikus társadalmainak súlyos igazságtalanságaival, mégis fájlalta mindazt, amit végleg elveszni érzékelt: a káosz veszélyével szemben a kiszámíthatóságot, stabilitást; az egyenlő, de személytelen emberi kapcsolatok helyett az egyenlőtlen (és persze igazságtalan), de meghitt, bensőséges kötelékeket úr és szolga között. Keserűen állapította meg azt az antropológiai igazságot, miszerint az emberek zöme hajlamosabb többre értékelni az egyenlőséget a szabadságnál. Hiszen: „A politikai szabadságot csak nagy erőfeszítések árán veheti birtokba az ember, csakis akkor élvezhetjük, ha előzőleg nem kevés áldozatot hozunk érte” (85.). „A politikai szabadság elvesztéséhez azonban annyi is elég, hogy hagyjuk kicsúszni a kezünkből – és máris odalesz.” (84.)Tovább
Visy Beatrix: Leszbosz szigetén. Éltem Én. Is
Babiczky Tibor: Szapphó-paradigma, Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 80 oldal, 3500 Ft
A kötet legsikerültebb darabjai a férfi-nő dichotómiát próbálják felülírni a megszólalók nemi identitásának elbizonytalanításával, váltásaival, kiemelve a nyelv, a hang mindkét nem számára adott egyenrangúságát, a bármilyen irányultságú (szerelmi) vágy univerzalitását és természetességét. „Mindet, mit elmondani itt lehetne, / mondani férfi vagy női szavakkal, / nyelvem falta fel, vagy a titkos isten / mondja meséjét.” E kötet erénye mindenképpen az, hogy erre az éppen ismét aktuális gondolatra irányítja a figyelmet, nő és férfi androgün egységére, a női(es) és férfi(as) jelleg képlékeny határaira, s a művészet mindkettőt magába olvasztó, mindkettőnek helyet adó egyetemességére. Ez tán az igazi Szapphó-paradigma.Tovább
Benedek Szabolcs: Nem játék
Csillag Péter: Oldalvonal. Jaffa Kiadó, Budapest, 2021, 232 oldal, 3499 Ft
Ahogyan az előző kettő, úgy ez a kötet is hosszabb-rövidebb történetekből épül föl, tényszerűen szólva cikkekből, amelyek eredeti változatai megjelentek lapok (jelen esetben a Nemzeti Sport) hasábjain, a könyvbe illesztéshez azonban természetesen az ilyenkor szokásos szerkesztésen és egységesítésen mentek keresztül. Már amennyire szükséges volt. Csillag Péter ugyanis olvasmányosan, szellemesen, sallangoktól és zsargonoktól mentesen ír. És ami ugyancsak fontos: könnyedén, mégis pontosan, egyszerűen, ugyanakkor stílusosan. Nagyjából úgy, ahogy a legkiválóbb futballisták, a játék (?) igazi mesterei szokták rúgni a labdát.Tovább
Benczi Boglárka: Fakanállal írni
Dragomán György: Főzőskönyv. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 448 oldal, 4999 Ft
Meggyőződésem, hogy a családi fészek a konyha köré épül. Azok az illatok és ízek, amelyekkel gyerekként találkozunk, többnyire a nagymamák konyháiban, soha többé nem érhetők el, a nagymamák magukkal viszik. Ezekre az élményekre már csak emlékezni lehet, és halálunkig próbálkozni hasonló élményeket szerezni, míg idő közben mi is nagymamák, nagypapák leszünk, és utódaink számára a mi konyhánk lesz az origó. Így van ez jól. És ha hiányzik az illat, az íz, fel lehet bontani az utolsó lekvárt a nagyi készletéből, bele lehet szippantani, bele lehet nyúlni az ujjunkkal és lehet mosolyogni, emlékezni rá. Örülni neki.
Alice Munro: A Jupiter holdjai. Fordította Elekes Dóra. Park Könyvkiadó, Budapest, 335 oldal, 4500 Ft
Munro írásaiban nem történnek világrengető események, a kötet elbeszéléseiben az a rendkívüli, hogy akár egy mondatban össze is foglalhatnánk a cselekményüket, mert annyi az egész, hogy: egy idősotthonba új lakó érkezik (Mrs. Cross and Mrs. Kidd), négy szabadszájú unokanővér egy családi találkozón történetekkel szórakoztatja egymást (Chaddeley-k és Flemingek); egy baráti látogatás alkalmával mindenki elbeszél a másik mellett (Valerie vacsorája). Munro azonban iszonyatosan jól tud mesélni, a kötetben az az egyik legizgalmasabb, hogyan csinál látszólag mellékes eseményekből és jelentéktelen figurákból bámulatos belső történeteket és szerethető karaktereket.
Az elbeszélések nagyrésze több, egymáshoz lazán kapcsolódó helyzetből, és/vagy szikár, letisztult nyelven előadott félmondatos jellemrajzokból indul ki: Munro először az aprólékosan és sűrűn kidolgozott felületeket mutatja, egy túlméretezett brosst, egy tupírozott frizurát, hogy aztán mozdulatról mozdulatra hatoljon le szereplői traumáihoz, önmaga előtt is rejtegetett titkaihoz, és tapintatosan hozza felszínre a tagadás vagy a felejtés rétegei alól.Tovább
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább
Konkoly Dániel: Ex libris
Juhász Tibor: Amire telik
Krasznahorkai László: Herscht 07769
Gáspár András: Ezüst félhold blues
Zalán Tibor: Papírváros 4. (szétszaggatva)
Csepeli György: Egy „javíthatatlan pesszimista”
Ladányi János: Lassú elszakadás. Önéletrajzi töredékek. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2021, 81 oldal (+ képmellékletek), 2800 Ft
Ladányi könyve a hiányról szól, melyet a szemtanú hitelességével ad elő, aki még tudja, látja, amit az utána jövők már nem tudnak, nem látnak, mert mire megérkeztek, a múltból már nem maradt sem emlék, sem varázslat. Érzékletes portrékat olvashatunk a családról, melynek mindkét ága asszimiláns, jómódú zsidó felmenőkig vezet, akik útjai a Monarchia prosperáló, felívelő időszakában Újpesten keresztezték egymást. Megismerjük az élhetetlen Ervin bácsit, a magas rangú vezérkari tisztet, aki a szarajevói merénylet idején éppen a trónörököst szállító autó mögötti járművet vezette. Rajta is túltett Gyuri bácsi, aki ha kicsinyt becsípett, a kávéházi dorbézolást megunva, lóháton ülve, pisztollyal lövöldözött az Árpád úton. Az anyai ágon a nagymama sokáig nem értette meg, hogy nem egy elszegényedett, de még mindig elég gazdag nagykereskedő lánya, hanem egy, a nagykereskedők mércéjével mérve szegény ügyvéd felesége.Tovább
Váradi Róbert: A nivelláció diszkrét baja
Alexis de Tocqueville: A demokratikus despotizmus. Ádám Péter válogatásában, fordításában és előszavával. Qadmon Kiadó, Budapest, 2020, 220 oldal, 3270 Ft
Családi gyökerei ellenére Tocqueville üdvözölte ugyan a demokratizálódás elkerülhetetlen térnyerését (amit ráadásul a Gondviselés elkerülhetetlen eseményének tartott), tisztában volt az előző korok arisztokratikus társadalmainak súlyos igazságtalanságaival, mégis fájlalta mindazt, amit végleg elveszni érzékelt: a káosz veszélyével szemben a kiszámíthatóságot, stabilitást; az egyenlő, de személytelen emberi kapcsolatok helyett az egyenlőtlen (és persze igazságtalan), de meghitt, bensőséges kötelékeket úr és szolga között. Keserűen állapította meg azt az antropológiai igazságot, miszerint az emberek zöme hajlamosabb többre értékelni az egyenlőséget a szabadságnál. Hiszen: „A politikai szabadságot csak nagy erőfeszítések árán veheti birtokba az ember, csakis akkor élvezhetjük, ha előzőleg nem kevés áldozatot hozunk érte” (85.). „A politikai szabadság elvesztéséhez azonban annyi is elég, hogy hagyjuk kicsúszni a kezünkből – és máris odalesz.” (84.)Tovább
Visy Beatrix: Leszbosz szigetén. Éltem Én. Is
Babiczky Tibor: Szapphó-paradigma, Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 80 oldal, 3500 Ft
A kötet legsikerültebb darabjai a férfi-nő dichotómiát próbálják felülírni a megszólalók nemi identitásának elbizonytalanításával, váltásaival, kiemelve a nyelv, a hang mindkét nem számára adott egyenrangúságát, a bármilyen irányultságú (szerelmi) vágy univerzalitását és természetességét. „Mindet, mit elmondani itt lehetne, / mondani férfi vagy női szavakkal, / nyelvem falta fel, vagy a titkos isten / mondja meséjét.” E kötet erénye mindenképpen az, hogy erre az éppen ismét aktuális gondolatra irányítja a figyelmet, nő és férfi androgün egységére, a női(es) és férfi(as) jelleg képlékeny határaira, s a művészet mindkettőt magába olvasztó, mindkettőnek helyet adó egyetemességére. Ez tán az igazi Szapphó-paradigma.Tovább
Benedek Szabolcs: Nem játék
Csillag Péter: Oldalvonal. Jaffa Kiadó, Budapest, 2021, 232 oldal, 3499 Ft
Ahogyan az előző kettő, úgy ez a kötet is hosszabb-rövidebb történetekből épül föl, tényszerűen szólva cikkekből, amelyek eredeti változatai megjelentek lapok (jelen esetben a Nemzeti Sport) hasábjain, a könyvbe illesztéshez azonban természetesen az ilyenkor szokásos szerkesztésen és egységesítésen mentek keresztül. Már amennyire szükséges volt. Csillag Péter ugyanis olvasmányosan, szellemesen, sallangoktól és zsargonoktól mentesen ír. És ami ugyancsak fontos: könnyedén, mégis pontosan, egyszerűen, ugyanakkor stílusosan. Nagyjából úgy, ahogy a legkiválóbb futballisták, a játék (?) igazi mesterei szokták rúgni a labdát.Tovább
Benczi Boglárka: Fakanállal írni
Dragomán György: Főzőskönyv. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 448 oldal, 4999 Ft
Meggyőződésem, hogy a családi fészek a konyha köré épül. Azok az illatok és ízek, amelyekkel gyerekként találkozunk, többnyire a nagymamák konyháiban, soha többé nem érhetők el, a nagymamák magukkal viszik. Ezekre az élményekre már csak emlékezni lehet, és halálunkig próbálkozni hasonló élményeket szerezni, míg idő közben mi is nagymamák, nagypapák leszünk, és utódaink számára a mi konyhánk lesz az origó. Így van ez jól. És ha hiányzik az illat, az íz, fel lehet bontani az utolsó lekvárt a nagyi készletéből, bele lehet szippantani, bele lehet nyúlni az ujjunkkal és lehet mosolyogni, emlékezni rá. Örülni neki.
I R O D A L O M
Tábor Ádám: Második hullám
Tábor Ádám: Pándémónia
Falcsik Mari: Két korszakom
Falcsik Mari: Míg testünket
Falcsik Mari: Virradataim
Falcsik Mari: Tíz éve
Falcsik Mari: Nincsenek itt
Falcsik Mari: Földi holmik
Falcsik Mari: Áldásadás apámnak
Selyem Zsuzsa: Madarak voltunk
A gyerekek izegnek-mozognak, a legkisebbet egy hatévesforma kislány cipeli az ölében fel s alá a folyosón az éjszakában. A kupékban, végignyúlva keresztben az üléseken, alszanak a szerencsések. Roxanának is nehéz volt itthon, mondja Bordás Janó. Pedig neki még érettségije is van, szemben vele, aki csak nyolc osztályt végzett, mert kellett menni pénzt keresni. Mindketten Dallasban nőttek fel, és már kicsi koruktól azt tervezték, hogy innen elmennek, mert lesz majd saját lakásuk hideg-meleg vízzel, központi fűtéssel, és majd a gyerekeik szép, tiszta ruhákban járnak iskolába meg a játszótérre, ahol annyi színes mászóka meg hinta van, ők majd ülnek a padon kézen fogva, és gyönyörködnek bennük, mert ügyesek lesznek a gyerekek, és bátrak, és addig tanulnak, ameddig akarnak, hogy még németül is beszélhessenek, spanyolul is, meg olaszul is, az angol persze alap, és senki ne hajtsa majd őket a munkájukban, még ha fizet is értük egészségi biztosítást.Tovább
Kávai Katalin: Hűtlen elhagyás
A pofon elcsattanása után Kornél bement a szobájába, hogy összekapkodjon pár alsóneműt meg az erősítőjét. Mindet begyömöszölte egy sportszatyorba, és szó nélkül elindultak ketten az ajtó felé, küszködve a nagy szatyorral meg a születésnapra kapott basszusgitárral. Kornél anyja közben azt üvöltötte utánuk magából kikelve, hogy be ne tegyék többé az otthonába a lábukat. Az apja öt perccel előtte még úgy ütötte a fiú arcát, olyan rutinosan, mint ahogy egész gyermekkorában tette semmiségekért. Hitt benne, hogy ez a helyes kapcsolatfelvétel.Tovább
Bozsik Péter: Ádám és Sztálin
Talán a múlt évezred vége felé történt, talán a nyolcvanas évek második felében. Néhai, megboldogult mesterem irodalmi estje után fölmentünk Ádámhoz, a festőhöz. Ám náluk, otthon nem volt semmi szesz, így ósdi Trabantjával elfurikáztunk alkoholos italokat vásárolni. Vodkát, bort, sört. Összedobtuk rá a pénzt. Útközben Ádámnak az a felejthetetlen ötlete támadt, hogy nézzünk be a Fekete Lyuk nevű szórakozóhelyre. Az egészre úgy emlékszem, mintha szellemvasút sínjén gyalogolnék vonagló, tupírozott hajú, tetovált testek között egy végtelen, alig megvilágított, füstös barlangban, amelyben valami pokoli zene szól. Nem tudom már visszaidézni, mennyi időt töltöttünk ott, de mire visszaértünk, a társaság fele már távozott, a másik fele épp készülődött. Kényszeredetten megittak egy-egy italt, és kissé sértődötten elvonultak. Mint akik gazda, vagy inkább vezér nélkül maradtak. Akkori szerelmem és én, a háziak szívélyes invitálására, ott aludtunk. Előtte megittunk mindent, amit vettünk, úgy ájultunk bele az ágyba. Mire fölébredtem, Ádám már a kávéját szürcsölgette, cigarettázott, és egy vastag könyvet olvasott. Olykor hangosan fölröhögött. „Mit olvasol?”, kérdeztem tőle. „Joszif Visszarionovics Sztálin nyelvészeti munkáit – mondta nevetve.Tovább
Tóth Gábor Ákos: Utazásom Eötvössel
– No meg vasút – fújtatott nagyot, miután lehúzta a pohárka szeszt. – Vasút mindenekfelett. Míg délen vígan pöförészhetünk, akár a Balatonnál távolabbi úti célok felé is, mondjuk Abbáziáig, addig az északi parton holmi partizánmunkában készülnek itt-ott pályaszakaszok, s Füredre is csak komppal vagy Veszprémből kocsival lehet eljutni. Márpedig vasút nélkül nem lesz itt idegenforgalom, nekem elhihetik, barátaim.
– Mint ahogy étek nélkül is csak puszta vegetáció lesz a jussunk – harsogott Puteani, s türelmetlen kézlegyintéssel sarkallta gyorsabb munkára alkalmi szakácsunkat, egy kölyökforma halászlegényt.
A fiú, noha látszott rajta, hogy majd eldől a fáradtságtól, lekuporodott és teljes erőből fújni kezdte a parazsat.
– Aztán vigyázz, nehogy megégjen a reggelink – pöffeszkedett az ura. – Mondd csak el szépen az uraknak, hogy miként készül ez a csemege!
– Parancsára – törölte meg a homlokát. – Szóval a megtisztított, sűrűn beirdalt keszegeket sóval, durvára tört piros borssal és pár gerezd zúzott fokhagymával kívül-belül bedörzsöljük. Aztán a keszegeket a maradék félbevágott fokhagymával faszénparázs felett ropogós pirosra sütjük. Ha vendég érkezik, a rostról levéve citromlével meglocsoljuk, s a sült fokhagymákkal együtt, salátával kínáljuk.Tovább
Panajotu Markosz: Párizs – Madrid
Állok a sorban, magam elé meredek. Bettire gondolok. Már Madridban van, vár rám. A csomagok úton, a Pireneusok felett lehetnek, az Air France 13:45-ös járatával adtam fel őket. Már csak én vagyok Párizsban. Az albérlet felszámolva, bútorok eladva, barátok és ismerősök a végsőkig tartó barátságról biztosítva.
Tekintetem az előttem álló morzsa-korpa úr tarkóján. Amíg a boardingra vártunk, velem szemben ült. A kávéhoz elfogyasztott dupla pain aux chocolate morzsái makacsul megragadtak gyapjúpulóvere szálai közt, amin a felállás okozta rázkódás sem tudott különösebben sokat javítani.
Itt hagyjuk Párizst, a várost, ami jó volt hozzánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.