Szerző: HAJDU MIKLÓS
2021.07.29.
Amikor a politika ráveti magát valamilyen vitás társadalmi kérdésre, legyen szó az abortuszról, a halálbüntetésről, a klímaváltozásról vagy az LMBTQ-jogokról, általában két különböző folyamat indul be. Egyik oldalról a pártok elkötelezett támogatói, látva a politikusok jelzését, alkalmozkodnak saját oldaluk pozíciójához, akár saját korábbi nézeteiket is felülbírálva. Azoknál viszont, akik párthoz vagy politikai oldalhoz kevésbé kötődnek, de fontosnak tartják a vita központjába terelt ügyet, akár a pártválasztást is meghatározhatják ezek a kérdések. A politikusok tehát, ha jól ítélik meg a helyzetet és képesek meghatározni a közéleti témákat, akkor az ilyen ideológiai törésvonalak mélyítésével növelhetik saját táboruk elkötelezettségét, és akár új szavazókat is szerezhetnek.
A magyarországihoz számos kérdésben nagy hasonlóságot mutató lengyel kormánypárt a tavaly nyári elnökválasztáson sikeresen használta fel a homofóbkártyát. Andrzej Duda szinte kizárólag a lengyel iskolákban a diákokra leselkedő LMBTQ-ideológia rémképével kampányolt a varsói polgármester Rafal Trzaskowski ellen. Ennek egy szűk győzelem lett a jutalma 2020 nyarán. De nem is ez volt az első alkalom, hogy Lengyelországban valaki sikeresen lovagolta volna meg a melegellenességet, 2005-ben Kazimierz Marcinkiewicz lengyel kormányfőjelölt természetellenesnek nevezte a homoszexualitást, majd e kijelentését követően közel egy évig volt az ország miniszterelnöke...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.