A KULTÚRA MEGSZÁLLÓI, VAGY MEGSZÁLLOTTJAI?

NÉPSZAVA / SZÉP SZÓ
Szerző: SIFTER JÓZSEF
2021.07.04.

Ha megkérdeznénk a közvéleményt, hogy a kérdésben szereplő állítások közül melyik jellemzi leginkább a regnáló hatalmat, akkor feltételezhető, hogy pártszimpátiával beazonosítható válaszokat kapnánk.


Véleményem szerint nem csak az egyik vagy a másik, hanem mindkét állítás igaz. A hatalom birtokosai megszállottan próbálják belakni a kultúra intézményeit, "teret a keresztény-konzervatív kultúrának” jelszóval. Hogy a megszállottság hány képviselőnél párosul a minőségi kultúra fogyasztásával, arra vonatkozóan nincsenek adatok. Az azonban már nem csak gyanítható, hogy a lázas térfoglalás nem (vagy nem csak) az „élményjószágok” habzsolásának a szándékával történik.
Valósággá vált Kerényi Imre „Most mi jövünk!” kijelentése. Elhangzása idején még nem tudtuk - csak sejtettük - kik azok a mi, most már tudjuk, mert láthatóvá váltak. Úgy haladnak előre a térfoglalásban, mint kés a vajban. Megtehetik? Meg, 11 éve övék a hatalom, övék az ország. Maguknak építik és egyben rombolják, az európai és benne a hazai adófizetők pénzéből. Ajánlanánk figyelmükbe - de minek - Gáncs Péter (a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke) egyik megnyilatkozását, miszerint: „azok tudtak a magyar népnek a javára tenni, akik tudták azt, hogy nem övék az ország, és azok tették tönkre a történelem során, akik azt hitték, övék az ország.”

Nincs a kultúrának, a kulturális életnek olyan szelete amire ne tették volna rá a kezüket. Ott vannak mindenhol, ami művészet, irodalom, színház, zene, képzőművészet, film és ahol a kulturális életben alkotók képzése folyik. Már a könnyűzene "megreformálásába” is belevágtak. Temérdek pénzt fordítottak és fordítanak kulturális beruházásokra. Ezen beruházásoknál (rekonstrukció, felújítás, állagmegóvás) szinte mindig megsokszorozódnak a költségek. A közvélemény presztízsberuházásnak tarja a ma már nagyrészt megvalósult Hauszmann Programot, a Liget Projektet, amelyek egyébként tömény ideológiáról, hamis emlékezetpolitikáról szólnak.

Két beruházás közt sem tétlenkednek. Megszüntették a kultúra területén dolgozók közalkalmazotti státuszát, ami a munkahely, gyakrabban a közalkalmazotti státusszal járó kedvezmények elvesztésének a kockázatával is járt. Drasztikusan csökkentették az államilag finanszírozott azon felsőoktatási szakokra jelentkező hallgatók létszámát, amelyeken - összefoglaló néven - kulturális szakemberképzés folyik. Bevezették a kulturális közmunkás státuszt, az erre jelentkezőket gyorstalpalón képezték ki azokra a munkákra, amelyeket jobb időkben a népművelők, közművelődési szakemberek, vagy andragógus diplomával rendelkezők végeztek. És még dicsekedtek is, hogy milyen nagy rájuk az igény. Persze, hogy az! Az állam biztosította a bérüket és nem a kivéreztetett ellenzéki önkormányzatok költségvetését terhelte az említett diplomás szakemberek foglalkoztatása...

ITT OLVASHATÓ