Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2021.06.22.
Kelet-Európa populista politikusairól cikkez a New York Times. A lap szerint népszerűtlenségük nem a járványra adott válaszlépésekből, hanem megosztó politikájukból adódik. Magyarországon ez oda vezetett, hogy Orbán Viktor miniszterelnök egyesült ellenzékkel áll szembe.
Apró problémába futnak bele kelet-európai populista vezetők: a népszerűtlenségbe – írja a New York Times. A ljubljanai keltezésű cikk Szlovénia, Magyarország és Lengyelország első számú emberéről megállapítja: az elitellenes harag hullámán jutottak hatalomra, most azonban ellenállásba ütköznek, részben a világjárványra adott válaszaik, részben keménykezű politikájuk következtében. A kelet-európai jobboldali populista hullám, amelyet 2016-ban Donald Trump meglepetésszerű győzelme emelt a magasba, a lap szerint nem azért tört meg, mert Trump tavaly novemberben választási vereséget szenvedett, hanem mert ezek a vezetők nem túlzottan népszerűek. A koronavírus miatti lezárások és az egészségügyi válsághelyzetre adott botladozó válaszlépések politikai színezetre tekintet nélkül más vezetők népszerűségét is rontják, ám ebben az esetben az is szerepet játszik, hogy a társadalomnak egyre inkább elege van a populista vezetők megosztó taktikájából.
Magyarországon ez oda vezetett, hogy Orbán Viktor miniszterelnök olyan egyesült ellenzékkel találja magát szemben, amelynek a New York Times szerint nem is lehet megállapítani a jellegét. Lengyelországban a mélységesen konzervatív kormány meglepő váltással baloldali gazdaságpolitikát kezdett megvalósítani, hogy visszanyerje támogatottságát. Szlovéniában pedig a keményen jobbos kormánypárt és annak Trumpért rajongó miniszterelnöke katasztrofális módon vergődik a közvélemény-kutatásokon.
A térség „nem populáris populistái’ közül talán a legveszélyeztetettebb helyzetben Janez Janša szlovén kormányfő lehet a New York Times szerint. A pártja által vezetett koalíciós kormánynak tavaly még 65 százalékos volt az elfgadottsági mutatója, ami azóta 26 százalékra olvadt. Szövetségesei menekülnek, és a miniszterelnök nemrég alig élte túl az ellene irányuló bizalmatlansági és vádemelési eljárást. Orbán csodálójaként megpróbálta térdre kényszeríteni a hírmédiát, de az egyetlen olyan tévéállomás, amely következetesen támogatja őt, a részben magyar alapítású Nova24TV, többnyire egy százalékos nézettséget sem ér el.
A New York-i lap megszólaltatja Slavoj Žižek ünnepelt filozófust, aki „mérsékelten konzervatív marxistaként” határozza meg önmagát, és aki Melania Trump mellett egyike a kevés számú külföldön is ismert szlovéneknek. Szerinte korai lenne leírni Janšát, Orbánt vagy a lengyel Jarosław Kaczyńskit – miközben hármójukat „a gonosz új tengelyének” tekinti. Žižek szerint a nacionalista populisták legfőbb ereje ellenfeleik szétszórtságában rejlik. Ezen ellenfelek legtöbbjét „túlzott mértékű moralizmus” hatja át, és olyan ügyekre összpontosít, amelyek nem érdeklik a választókat - ahelyett, hogy a gazdasági aggályokat fogalmaznák meg. „Rémisztő a baloldal impotenciája” – fogalmaz.
Magyarországgal kapcsolatban a cikk kitér arra, hogy lakosságarányosan az országban volt Peru után a második legtöbb COVID-haláleset. Ezután megállapítja: az olyan vezetőek számára, mint Janša vagy Orbán, a legnagyobb veszélyt az jelenti, ha az egymással veszekedő ellenfelek végre egységesen lépnek fel.
Trump veresége rosszkedvet okozott a populista vezetők körében – írja a New York Times. Idézi ugyanakkor Ivan Krasztevet, egy bécsi intézet szakértőjét is, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy az amerikai politika fordulatai kevésbé relevánsak Kelet-Európában, mint Benjamin Netanjahu bukása. Izrael ugyanis Krasztev szerint „az európai nacionalisták álma” – abban az értelemben, hogy „etnikai demokrácia”, erős gazdasággal, ütőképes hadsereggel, annak a képességnek a birtokában, hogy ellenálljon külső nyomásnak. A Netanjahu ellen összeállt „negatív koalíció” mélyen megrázta Európa jobboldali populista vezetőit, mert számukra Izrael volt a minta – állítja Ivan Krasztev.
A New York Times cikke arról is megemlékezik, hogy Orbán áprilisban hasonlóan gondolkodó politikusokat látott vendégül Budapesten, azzal a céllal, hogy elősegítsék a keresztény értékekre alapozott újjászületést, de csak ketten jelentek meg: Matteo Salvini, Olaszország halványuló fényű szélsőjobboldali csillaga, valamint Mateusz Morawiecki, Lengyelország állandő nehézségekkel küzdő miniszterelnöke. A budapesti találkozó az európai jobboldali populizmus erejét lett volna hivatott jelezni, de inkább kétségbeesett kísérlet volt annak leplezésére, hogy hanyatlóban vannak – vélekedett az amerikai lapnak adott értékelésében Krekó Péter, a Political Capital igazgatója.
A New York Times szerint Orbán, szembesülve annak az eshetőségével, hogy elveszti a jövő évi választást, olyan témák előhozásával igyekszik felpörgetni a bázisát, mint az LMBTQ-jogok, illetve a migráció.
A 80 százalékos átoltottság a minimum
Nagyon kevés időm maradt, de a koronavírus-témakörben legalább jelzésszerűen felhívom a figyelmet arra, hogy a bécsi Kurier a minap interjút közölt Peter Hackerrel, az osztrák főváros egészségügyi tanácsosával, aki határozottan azt az álláspontot képviseli – a tudomány megállapításaira hivatkozva – hogy a nyájimmunitáshoz a lakosság legalább 80 százalékának az átoltottságára van szükség, és szerinte ez a cél reálisan el is érhető. Hacker szerint amíg ez nem valósul meg, addig túlságosan merész lépés az éjszakai vendéglátóhelyek megnyitása. Az egészségügyi tanácsos az interjúban hangsúlyozta a PCR-tesztek tömeges alkalmazásának a fontosságát, és hibának tartotta, hogy a kormányzat engedélyezte minőségi tanúsítványok nélküli gyorstesztek piacra kerülését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.