Szerző: STUMPF ANDRÁS
2021.06.11.
Gumicsontot nem rágunk, olyat nem is kínálunk fel olvasóinknak – a Válasz Online immár két és fél éves története során mindig tartottuk magunkat a „kezdőrúgás” pillanatában tett ígéretünkhöz. Tartjuk most is, amikor mégis ejtünk néhány szót a hét gumicsontjáról, a nemzetközi visszhangot keltő focis térdeplőbotrányról. Aki esetleg nem követte volna: a magyar-ír barátságos mérkőzés elején az írek letérdeltek a mindenféle kirekesztés ellen, a magyarok meg nem térdeltek le, a magyar drukkerek aztán kifütyülték a térdeplő íreket, mire az írek kiakadtak a „döbbenetes rasszizmuson”, hogy végül, ahogy annak lennie kell, a magyar miniszterelnök mondja meg a tutit: a fütyülő drukkereknek volt igazuk, hiszen magyar ember nem térdel. (Kivéve három, a miniszterelnök által pontosan körülírt esetben.)
Nem csupán azért érdemes szót vesztegetni most minderre, mert a történetben sűrűsödik mindaz, ami a hisztérikus progresszívek és a rájuk kihegyezett, szintén hisztérikus reakciósok világszintűvé vált gumicsontmarási küzdelmeiben nevetséges. Hanem épp azért, mert ezzel az egyszerű példával könnyedén szemléltethetjük, hogy bár politikailag nagyon hasznos tud lenni, társadalmilag miért nonszensz ez az egész. Főleg pedig azért, mert kivételesen zsebünkben van a bölcsek köve: bizony lehetséges megtartani önazonosságunkat anélkül is, hogy másét elvitatnánk.
Ez pedig jóval túlmutat a napi hírrágcsán. Kezdjük tehát!
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.