MAGYAR SORS KÁRPÁTALJÁN (16.-17. RÉSZ) — HÁROM ÉV SZIBÉRIA KÖZEPÉN

KANADAI MAGYAR HÍRLAP
Szerző: KULCSÁR ZOLTÁN
2021.06.12.

Mikor bevonultam, sejtettem, hogy nehéz évekre számíthatok, de ami rám várt felülmúlta az elképzeléseimet. Először is nem közölték velem, hová visznek. Tíz napig utaztunk a vonaton, mikor megérkeztünk Szibéria közepére, Uszojle-Szibirszkoje városába, nem messze Irkutszktól. A hőmérséklet mínusz 35 fok lehetett. Mivel ilyen hidegre nem számítottunk sokunk nem is volt kellően felöltözve, emlékszem, simléderes sapkám nem védte a füleimet a csikorgó hidegtől, állandóan dörzsölnöm kellett őket.

Érkezésünk előtt a városban felszámoltak egy Gulág tábort, amelyben téglagyárat működtettek. Ez a gyár nagyon elavult technikával termelt, óriási hőségben kellett a forró téglákat kipakolni, majd a nyers téglákat bepakolni, ezért a helybeliek nem voltak hajlandóak itt munkát vállalni. Hogy ne álljon a termelés, a mi katonai építési alakulatunkat azzal a céllal hozták a városba, hogy biztosítva legyen a munkaerő. Én jobban jártam, mert engem építési feladatokkal bíztak meg, így nem a gyárban kellett dolgoznom. Voltam én kőműves, építésvezető, műszaki rajzoló és földmunkás is, amikor 2-3 méteres mélységben, télen a befagyott föld alatt alagutakat kellet kivájni, amikben nagyméretű csövekből vízvezetéket kellett kiépíteni. Mivel semmilyen gépek nem álltak rendelkezésre, mindent kézi munkával kellett megoldani, és ez bizony a téli időszakban, 30-40 fokos hidegben nem volt könnyű dolog. Ha a hőmérő mínusz 50- fokot, vagy annál hidegebbet mutatott, akkor leállították a munkát.

December 24-én megrendítő látomásom volt. Éppen felváltva alagutat ástunk a 2-3 méteres mélységben. Mondanom sem kell, szomorú kedvvel végeztem a munkát, hiszen az otthoni szentestékre gondoltam, önkéntelenül összehasonlítva a mostani helyzetemmel. Ekkor egyszer csak tisztán hallhatóan felcsendült a „Mennyből az angyal” és a rokonaimat láttam egy feldíszített karácsonyfa mellett. Felzendült a „Csendes éj”, majd a látomás lassan tovatűnt. Ez az élmény erőt öntött belém, megértettem, nem vagyok egyedül és mindig segítséget fogok kapni a megfelelő időben, ha rá vagyok szorulva – és ez valóban így is lett. Ezután mindig sokkal könnyebben tudtam kezelni a nehéz helyzeteket...

ITT OLVASHATÓ 

A korábbi fejeztek az alábbi linkekre kattintva olvashatók

1. Boldog békeidők Ugocsa vármegyében

2. A Nagy háborúban és az összeomlás után

3. Kisebbségben a Csehszlovák Köztársaságban

4-5. Találkozás a lengyel-szovjet határon az éhínség elől menekülőkkel / Öt hónap a Podkárpátszka Rusz és Kárpátszka Ukrajna autonómiában

6-7. Egy komikus tragikus sorsa Egy nap a Kárpátszaja Ukrajna államban. Újra az anyaországban -sajnos csak nagyon rövid időre

8-9-10. Sötét napok jöttek, Egy hithű igaz kommunista, Gyere Laci fiam, mert megfagysz!

11-12-13. Magyar sors Kárpatalján, A szovjet megszállás kezdete és a francia kém

14-15. Élet a szovjet paradicsomban 15. Tanulmányaim és munkába állásom