2021. június 8., kedd

KERESZTÉNYSÉG ÉS NEMZET - VÁLTOZATOK A FRANCIA POLITIKAI KATOLICIZMUSRA

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: LUDASSY MÁRIA
2021.06.04.


Az első kategorikus kijelentést a keresztény karitász és a köztársasági/patrióta erények összeegyeztethetetlenségéről Rousseau Társadalmi szerződésében olvashatjuk. „Hibázom, amikor keresztény köztársaságról beszélek, az egyik szó kizárja a másikat. Szelleme túlságosan kedvez a zsarnokságnak, semhogy az valaha is elmulasztaná a maga javára fordítani. Az igazi keresztények rabszolgának születtek, és nem lázonganak” – szerepel A polgári vallásról című zárófejezetben. Ám a belpolitikai belenyugvásnál is súlyosabb következménye van az ellenségeinknek való megbocsátást prédikáló szeretetvallásnak. A pogányok vallási erénynek tekintették a hazájuk ellenségének gyűlöletét, a „minden népekhez” szólni kívánó krisztusi univerzalizmus ezt kizárja. A keresztények számára közömbös a földi haza sorsa, igazi céljuk a nem e világról való ország megszerzése: „végül mit számít, hogy rabok vagyunk vagy szabadok e siralomvölgyben?” Ha a hazánkat leigázó külellenség győz, akkor ez volt Isten akarata, és a barbár győztes Isten ostora, mellyel bűnös népünket sújtja, s ez ellen lázadni bűn, a belenyugvás keresztényi erény.

A polgárháború küszöbén álló genfi polgártársainak sem a kölcsönös megbocsátás keresztényi erkölcsét prédikálja, ellenkezőleg, az ellenség engesztelhetetlen gyűlöletének pogány virtusát. Jézus Krisztus követése „minden ember szeretetét” követeli meg, s nem engedi a köztársaságon belül a „barát/ellenség” közti „kárhozatos különbségtevést”, ahogy a haza külső ellenségeinek kiirtandó idegenként való megjelölését sem. „A kereszténység természeténél fogva egyetemes vallás, amely semmi kizárólagossággal nem bír, semmi lokális elvet nem ismer el, ami inkább megfelelne az egyik vagy a másik nemzetnek. Isteni alkotója minden embert magához ölel határok nélküli emberszeretetében, azért jött, hogy eltörölje a nemzetek közötti határokat, hogy az egész emberi nemet egyesítse a népek testvériségében” (Lettres écrites de la Montagne). Amikor Lengyelország számára készített alkotmánytervezetet, szíve szerint azt javasolta volna, hogy Mózes kíméletlen törvényeit honosítsák meg, melyek „minden idegen vallás vagy szokás ellenében természetes undort keltenek” a zsidó népben, de mivel ez a katolikus lengyelek számára nem lett volna túl népszerű ötlet, azt írta, katolicizmusukat ne az egyetemes emberszeretetet prédikáló Krisztus követéseként, hanem a megszálló protestáns poroszok és ortodox oroszok elleni egyszerre nemzeti és vallási háború eszméjeként éljék meg.

Rousseau riválisai, az enciklopédisták, minden egyházellenességük ellenére az egyetemes emberszeretet keresztény ideájának folytatói, és a történelmi egyházakon éppen ennek elárulását kérik számon. Condorcet Rousseau legnagyobb hatású tanítványával, Robespierre-rel vívta szellemi csatáját életre-halálra – aki nemzeti nevelést, nemzeti vallást és nemzeti érdekből korlátozható személyes szabadságjogokat követelt –, és a Docete omnes gentes! krisztusi parancsának szellemében úgy vélte, hogy az egész emberiségnek, minden egyes nép minden egyes emberének meg kell tanítani az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, ami az amerikai és a francia forradalom új jó híre, Újtestamentuma, szabaddá tevő igazsága...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.