Szerző: Hintalovon Alapítvány
2021.
2020 a legtöbb ember számára egyet jelentett a koronavírussal. A globális járvány felforgatta a hétköznapokat. Megváltozott az, ahogy a családok, gyerekek dolgoznak, tanulnak, ahogy a szabadidejüket töltik, amennyit látják egymást. Felértékelődött az internet, az orvosi ellátás, az anyagi biztonság szerepe és az is, ahogyan egymással bánnak az emberek, akár otthon, akár az online térben. Fokozott figyelem övezte a jogalkotást és a kormányzati döntéshozatalt, ezzel együtt pedig megnőtt a jelentősége a bennük való bizalomnak és a felelősségtudatnak.
A járvány során a bőrünkön éreztük annak következményét, hogy milyen védelemhez, támogatáshoz jutunk hozzá, és mennyire figyelnek oda a véleményünkre. Más szóval, megtapasztaltuk azt, hogy milyen fontos szerepe van a jogaink érvényesülésének.
A gyermekjogok érvényesülése is a hétköznapi helyzetekben mutatkozik meg. Nem a civilek „gumicsontja”, de nem is csupán a rendőrök, bírók, hivatali ügyben eljárók számára releváns kérdés. A gyermekjogok az állam ígérete arra, hogy a 18 éven aluli gyerekek biztonságos, támogató környezetben nőhetnek fel, és biztosítja azokat a feltételeket, amik az egészséges fejlődésükhöz, önmaguk kibontakoztatásához szükségesek.
Mennyire valósult ez meg 2020-ban? Mit hozott ez a rendkívüli év egy első osztályos tanulónak vagy egy szegénységben élő gyereknek a digitális oktatás során? Min ment keresztül az a fiatal, akit az interneten zaklattak, és visszaéltek a képeivel? Mivel találkozott egy identitását kereső kamasz, vagy hogyan dőlt el egy családjából kikerült csecsemő sorsa? Amikor ezekről beszélünk, a gyerekek jogairól és azok érvényesüléséről beszélünk.
Idén ötödik alkalommal készítünk összefoglalót az előző év legfontosabb gyermekjogi eseményeiről. A gyermekjogi szemlélet átfogó áttekintést enged a 18 évnél fiatalabbak helyzetéről, melyet a jelentésben a jogszabályok, intézkedések, elérhető statisztikai adatok, programok mentén vizsgálunk, figyelembe véve, hogy mire reagált a média és a társadalom. Ezek módszeres áttekintése után 2020-ban 3 visszatérő vagy jelentős téma hangosodott ki: a koronavírus, a kirekesztés, valamint a szexuális visszaélés és kizsákmányolás kérdése.
Maszkok mögé bújtunk, de a webkamerákon és a közösségi médián keresztül nagyobb betekintést adtunk a magánéletünkbe. A családok több időt töltöttek együtt, de a járvány rendkívül megszűrte a társas kapcsolatokat, és az így megváltozott közelség és távolság új kihívásokat állított mindenki elé. A segélyvonalak forgalma megduplázódott, nőtt az alkoholfogyasztás és a függőségek a gyerekek és a családok körében is. Láthatóvá váltak az ellátórendszer és a jogi szabályozás hiányosságai, a járvány miatt pedig nem csupán új nehézségekkel, korábban nem létező élethelyzetekkel néztünk szembe, hanem a már meglévő társadalmi problémák és egyenlőtlenségek is felerősödtek. A hátrányos helyzetű családokra óriási súly nehezedett, melyeken a bővülő családtámogatások alig változtattak. A járvánnyal érzékenyek lettünk olyan kérdések iránt is, amelyek nem kaptak elég figyelmet, többek között az adatvédelem és a digitális biztonság, az álhírekkel szembeni védekezés, a tanár-, orvos-, pszichológushiány tekintetében. Megtapasztaltuk a megfelelő tájékoztatás, az érintettekkel történő egyeztetések fontosságát, az együttműködés és az alulról jövő kezdeményezések szükségességét. Nyilvánvaló lett a kiszolgáltatottságunk és egymásrautaltságunk, ami lendületet adott a társadalmi felelősségvállalásnak és együttműködésnek is. Összefogás indult a digitális eszközökkel való ellátásért, a családon belüli erőszak ellen, és a magukra maradt tanárok, családok együttműködtek a gyerekek érdekében. Egyszerre voltunk jobban egyedül és együtt, egy új sorsközösség alakult közöttünk. A bezártságban pedig átértékelődött a szabadság fontossága
Ebben a környezetben éltek a gyerekek. Így töltötték az életük felét, negyedét, nyolcadát és azokat a szenzitív hónapokat, fontos eseményeket, amelyek az életben egyszeriek és megismételhetetlenek. Nemcsak olyan rítusok maradtak el vagy alakultak át, mint egy ballagás vagy szülinapi buli, de fájó lemaradást okozott, hogy sok fogyatékossággal élő gyerek nem jutott hozzá a fejlesztéshez, vagy hogy a hátrányos helyzetű gyerekeknél csak illúzió maradt a digitális oktatás. A lakásokba beköltöztek az iskolák, amelyek szeptembertől az új Nemzeti alaptanterv szerint tanítottak, és amik a gyerekek kétharmada szerint kevésbé tisztelték a szabadidejüket.
2020 és a pandémia versenyfutás volt az idővel, mel - lyel a jogi szabályozás csak próbálta felvenni a ritmust. A járvány a korábbi évekre jellemző tendenciához képest is felpörgette a jogalkotás ütemét. Minden hétre jutott egy kifejezetten gyerekeket érintő jogszabályváltozás – ezek több mint 60%-át a koronavírus-járvány következtében hozták. Nagy részük az oktatásban beálló változásokra reagált, és a veszélyhelyzethez való mielőbbi igazodás igénye sokszor olyan szabályozási környezetet eredményezett, amelyben a gyerekek egyéni szükségletei sérültek. A gyermekotthonokban elrendelt látogatási tilalom, a személyes kapcsolaton alapuló védőnői, gyermekvédelmi, háziorvosi ellátás átalakulása például számos problémát szült, vagy hagyott elfedve.
A pandémia rávilágított, hogy egyes gyermekjogok milyen könnyen konfliktusba kerülnek egymással a krízishelyzetekben. Fokozott érdeklődés övezte az alapjogok szükséges és arányos mértékű korlátozását, például a teljes gyülekezési tilalom elrendelése, a kórházi látogatások korlátozása vagy a menedékkérelmek felfüggesztése kapcsán. Döntő fontosságú lett ebben a helyzetben, hogy megértsük és elősegítsük a Gyermekjogi egyezmény egyik alapelvét, miszerint elsősorban a gyerekek legjobb érdekének kell érvényesülnie az őket érintő kérdésekben. Ahogy az alapvető jogok biztosa megfogalmazta: az egészségügyi veszélyhelyzet nem teheti idézőjelbe a gyerekek jogait. 2020 a korlátozások éve volt, de nem csak azért, mert szabályozták, hogy mikor és hova mehetünk a járvány alatt. Több diszkriminatív rendelkezés is született
Az Alaptörvény 9. módosítása kizárt bizonyos gyerekeket és szülőket az alkotmányos jogi védelem köréből, ami további kirekesztésnek ágyazott meg. Szűkült, hogy mi a család, és hogy milyen önazonosság, milyen értékrendű nevelés védendő, valamint célkeresztbe kerültek az LMBTQI-gyerekek és a nemi nevelés. Megszűnt az önállóan működő Egyenlő Bánásmód Hatóság, és az átszervezése korlátozta a jogérvényesítő lehetőségeket. Elutasította a Parlament az Isztambuli egyezmény ratifikálását, és nehéz helyzetbe kerültek az örökbe fogadni kívánó egyedülállók és az azonos nemű párok.
Mindeközben fontos előrelépések történtek a gyerekek szexuális kizsákmányolása és az erőszak áldozatainak védelme terén. A jogszabályok végre nem elkövetőként, hanem áldozatként tekintenek a prostitúcióban érintett gyerekekre. 20 ezer gyereket érintő, politikailag kényes botrány kellett ahhoz, hogy többet beszéljünk az online visszaélésekről, a felelős közösségimédia-használatról, amitől nem független, hogy az előző évhez képest kétszeresére, 2016 óta hatszorosára nőtt a hatóságok felé jelentett pedofil tartalmak száma. Fejlesztették a kríziskezelő ambulanciákat, a segélyvonalak kapacitásait, lépések történtek a gyereksegítő házakat kialakító Barnahus modell kiterjesztése felé, és kormányzati kampány indult a családok, nők és gyerekek védelmére. Folyamatos vita övezte, mit kell tenni az erőszak megelőzése, kezelése érdekében az iskolában is, bevezették az iskolaőrök intézményét
Szintén a tavalyi év fontos eseménye volt, hogy lezárult az ENSZ felé való jelentéstétel ötéves ciklusa a gyermekjogok hazai helyzetéről. Bár a koronavírus átrajzolta a prioritásokat, a Gyermekjogi Bizottság által Magyarország számára megfogalmazott ajánlások megvalósítására minden nap új esélyünk van.
Az eddig leírtakból is látszik, hogy a 2020-as jelentésben az adatok helyett az intézkedéseké, jogalkotásé a főszerep. A közérdekű adatigénylés „ellátást veszélyeztető” kockázata miatt nehezebb volt adatokhoz jutni, ami nem öncélúan, a jelentés minősége miatt érdekes: az elutasított kérelmeink felvethetik a kérdést, hogy mennyire biztosított az átláthatóságon, bizonyítékon alapuló, koordinált döntéshozatal a minisztériumokban és hivatalos szerveknél.
2020-ban mintha megállt volna az élet, mégis mintha ez adta volna a lendületet ahhoz, hogy régóta várt és a krízishelyzetben kevésbé időszerű változtatások szülessenek. Gyakran lehetett érezni, hogy a családok mellett a gyerekek ügye is ideológiai kérdéssé vált. Érintettségük gyújtópontként szolgált a társadalmi-politikai diskurzusban: ha egy ügyben gyerek is érintett volt, máris belobbant a vita. A gyermekjogok érvényesülését segíti, hogy beszélgessünk, szakmai vitát folytassunk a gyerekekről, a gyereknevelésről és arról, hogy hogyan tudjuk számukra a megfelelő környezetet biztosítani. Szükséges azonban, hogy a politikai-ideológiai narratívával szemben megerősödjön a gyermekjogi szemlélet is. Reményeink szerint ehhez kínál a jelentés megbízható kiindulópontot, szakembereknek és laikusoknak egyaránt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.