GYURGYÁK JÁNOS: JÖTTÖK TI, ÉS VÉGRE A VÉN HÜLYÉKET KISÖPRITEK

JELEN.ORG
Szerző: BARTHA DIÁNA
2021.06.16.

AZ EGYENSÚLY INTÉZET INTERJÚSOROZATOT KÉSZÍT MEGHATÁROZÓ KÖZÉLETI SZEREPLŐKKEL. EZEK EGYIKÉT GYURGYÁK JÁNOS TÖRTÉNÉSSZEL RÖGZÍTETTÉK, AMELYET ÚJ ROVATUNK, A RENDSZERT VÁLTUNK KERETÉBEN KÖZLÜNK, A MONDANDÓ SÚLYA MIATT, KÉT RÉSZBEN. SOROZATUNKBAN OLYAN SZEMÉLYISÉGEK GONDOLATAIT MUTATJUK BE, AKIK ÉRVÉNYESEKET TUDNAK MONDANI MAGYARORSZÁG JELENÉRŐL ÉS LEHETSÉGES KITÖRÉSI PONTJAIRÓL. AZ INTERJÚ 2. RÉSZE.

Az interjú első része ide kattintva olvasható

Nagyon tetszik ez a gondolat, hogy a történelem képes volt legyőzni a jelent. Nem lehet, hogy a rendszerváltáskor és az azután tanúsított magatartás igazából csak a jól ismert minta ismétlődése? Tehát, hogy az a sok negatív vonás, amelyet felsoroltál a magyar emberekkel kapcsolatban, azért alakulhatott ki, mert ezt a magatartást követjük, ilyen magatartással működünk már legalább két évszázada?

Mostanában egy kötet összeállítása miatt újra Adyban és a századforduló korában merültem el, így határozottan állítom, hogy az első világháborúig sok szempontból mások voltak a magyar társadalom problémái, bár kontinuus jellemzők is vannak szép számmal (pl. uram-bátyám világ). Akkor is volt tehát gond bőséggel (erről ír Ady elég szókimondóan és radikális nyelvezettel), de az akkori magyar társadalmat nem azokkal a jelzőkkel lehetne jellemezni, mint amikkel én a jelenlegi magyar társadalmat föntebb leírtam. Tehát ez a történet, amiről én beszélek, nem két évszázados, hanem csak mintegy 100-105 éves. Az egy modernizáció előtt-alatt álló, rendies-kasztos jellegű társadalom volt, és ez már régen a múlté. A mai szekértáborok nem kasztok szerint különülnek el, hanem politikai ideológiák és történeti tapasztalatok alapján. Már-már azt sem tudom pontosan megmondani, hogy tulajdonképpen mitől is gyűlölik ezek annyira egymást? Mintha süketek párbeszéde folyna ma Magyarországon. És az olyan típusú emberek, mint amilyen például én is vagyok, csak kapkodják a fejüket, hogy mi van itt. Mondok valamit, akkor azt vagy az egyik fogadja el vagy a másik, és rögtön minősítenek, és még jó, ha nem árulást emlegetnek, miközben én határozottan nem tartozom se ide, se oda, de kénytelen vagyok tudomásul venni ezt az őrültséget. Gondolom, sokan vannak így. Megpróbálom mindig ‒ Bocskai Istvánnal szólva ‒ a „dolgot őt magát nézni, csak a mi nemzetünk javát és magunk megmaradását” szem előtt tartani. Ez azonban ebben a közegben nehezen megy. És van itt egy komolyabb kérdés, ami a te nemzedékedre vonatkozik. Oké, rendben van, mi ’89-ben még közel voltunk a betemetett múlthoz, bennünket ezek a vén hülyék még bele tudtak kényszeríteni ebbe a játékba, nem tudtunk egy normális országot összehozni. De ez nem sikerült az utánunk következő nemzedékeknek sem, sem az LMP-seknek, sem a jobbikosoknak, és ‒ legalábbis én így látom ‒ a momentumosoknak is beletört a bicskájuk...

ITT OLVASHATÓ