Szerző: ZSUPPÁN ANDRÁS
2021.06.25.
Idén tavasszal véget ért a Club Aliga harminc éve tartó Csipkerózsika-álma: az egykori pártüdülő épületeinek többségét elbontották. A terület tulajdonosa, az Appeninn Nyrt. egyelőre csak csepegteti az információkat arról, hogy a kormányzati támogatású nagy turisztikai fejlesztés hogyan alakítja át a különleges múltú területet. Az értékes épületállomány megmaradt részének jövője elég bizonytalannak látszik, a strandot viszont szabadon tartanák. Aliga kivételesen izgalmas és fontos helyszíne volt a 20. századi magyar történelemnek, nemcsak a szocializmus, hanem az azt megelőző korszakok miatt is: kevesen tudják, hogy a löszfal tövében már Rákosi és Kádár előtt is az ország egyik legkülönlegesebb üdülőhelye rejtőzött. Ahogy annyi mást, végül ezt sem sikerül az utókornak megőrizni.
Mindig ugyanazt a hibát követjük el, ez jár a fejemben, ahogy a leszakadt álmennyezetet, a feltépett parkettát, a ledöntött térelválasztó falat nézem Kádár villájában, Balatonaligán. Abban a házban állok, ahol Magyarország legnagyobb hatalmú embere pihent másfél évtizeden keresztül minden nyáron: ott a hálószobája, a fürdőszoba, ahol reggelenként a tükörbe nézve fogat mosott, a terasz, ahonnan a tavat nézte, a közelben a kis mesterséges sziget, ahova kiült horgászni. Kádár harminc évvel a halála után már történelem, ahogy Rákosi és Horthy is az, és még inkább az lesz ötven év múlva, ez a ház pedig a történelem tanúja, de a villa állapotát látva alig hihető, hogy ötven év múlva a falak még állni fognak. Ha pedig valami csoda folytán mégis megmenekülne, eredeti kontextusából kiszakítva nem fog már a történelemről mesélni, hiszen körülötte az egykori pártüdülő többi épületének helyén csak sivár pusztaság van. Az üres terület nyilvánvalóan új luxusvillákra vár, melyek elfedik majd a most kínosnak érzett, felejtésre ítélt múltat: ez a tabula rasa, az újabb teljes újrakezdés pillanata.
Idén tavasszal véget ért a hosszúra nyúlt átmeneti állapot a Club Aliga történetében, ami a rendszerváltással kezdődött. A pontot a NER teszi ki a pártüdülő történetének végére: a kormányzati támogatással, kiemelt projektként megvalósuló óriásfejlesztés a régi épületek nagy részének bontásával elkezdődött. Club Aliga különös hely volt az elmúlt évtizedekben, a Balaton legjobban őrzött titka, ahol a magaspart árnyékában, az egyre jobban elburjánzó növényzet és az egyre málladozóbb épületek közt megállt, vagy legalábbis lelassult az idő. Érezni lehetett még a szocializmus levegőjét, ha nem is a maga valójában, de mégis csak izgalmas időutazást kínálva egy olyan világba, ami mára szinte nyom nélkül eltűnt mindenhol. Ez a hangulat még idén is átélhető az egykori Elnöki villa oszlopos tornácán állva, vagy az Étterem/Konferenciaközpont földszinti termében, ahol tépett vörös függönyöket cibál a szél, vagy a fedett kertmozi sárga széksorai közt – de ezek már csak az utolsó szigetek a bontás tengerében. Aliga elvarázsolt retró világát, amit szerencsére sok blogbejegyzés, cikk, videó és fotósorozat megörökített, eddig sem valamiféle tudatos döntés tartotta fenn, hanem a régóta tervezett turisztikai fejlesztés folyamatos csúszása. Most már azonban, hogy a NER tőkeereje megérkezett, az átalakulás nem csúszik tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.