EGY ÓVODÁS NAPLÓJA 23. – TIMPANON

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.06.06.

Aszonta az Ibojnéni a tennap, hogy ünneplősbe jöjjünk, mer ünnepülünk a tavaly fölállított timpanoni emlékműné, amit a Béla bácsi éppittett, akit azóta se láttam. Eltűnt a Béla bácsi a nagy járványba, nem hallottuk, hogy ojtakozott volna, se azt, hogy nem, senki nem tudja, mi van a Béla bácsival. De az emlékező timpanoni oszlop ott áll, lóg rajta a zászló, egy kicsit koszos, egy kicsit szakatt, de a miénk. Összetartozunk nemzetileg, aszonta az Ibojnéni, azért kell ünneplősbe jönni, hogy itt lesz megin a papbácsi celebrálódni, meg a képviselő bácsi is, aki labdát szok hozni meg vinni minket migráncsnézőbe.

Az apu is morgott az ünneplős miatt, az anyu is, hogy minek ez ennek a szegény gyereknek, hagynák őt játszani nyugottan, de ezt az apunak mondta csak sugva, hogy én azér büszkén és szépen menjek timpanont ünnepelni, de nem tudom az mi is. Tavaly, amikor a Béla bácsi állíttotta föl a rudat, valami csók a Magyarországról meséltek, meg tragédia, meg ilyenek, kíváncsi vagyok most mi lesz, sirunk-e vagy zokogunk majd nagyon, hogy vesszen timpanon. A Pityu rövidnadrágba jött, pedig hideg is van, a Kisböske meg már a reggelit kereste, ahogyan bejött a zoviba, mindig azt keresi, mit neki timpanon, enni akar egyfolytába.

De most nem kapott, mert az Ibojnéni reggeli helyett bekapcsolta a rádiót, ahol a miniszteri bácsi beszélt, a zelnökúr, minielnök. Ilyen furcsa volt a hangja neki, mintha valami fazék alól jönne, határozott meg túlozott, néha aszt monta, baloldalgyurcsány, semmit nem értettem, a Pityu turta az orát, a Kisböske meg szipogott, hogyő éhes, az Ibojnéni meg monta neki, hogy csönd legyen, mer nem hallja a miniszteri bácsit a fazék alól. A dadus mérges volt, az ajtóba állt, hogy mikor jön a képviselő meg a papbácsi, de asztán egyik se jött, mer fontossabb dolguk akadt, ugyhogy kimentünk a homokozóhoz, hogy akkor most ünnepülünk, de csak álltunk ott kukán.

Az Ibojnéninek kellett volna mondani valamit, hogy nem jött a képviselő meg a a papbácsi, de csak állt ott, elkeszte, hogy timpanon, de nem tutta befejezni. Aszonta az Ibojnéni még, hogy nemzet, meghogy haza, asztán meg nemzeti, meg megint, hogy haza. Átunk ott, unatkosztunk, a zászló szakattan lógott, asztán aszonta az Ibojnéni, hogy énekejjük el a himnuszot, de nem tuttuk elénekeni, meg ő se. Próbát valamit, de csak ilyen recsegés jött a torkából meg sipolás, a Pityu turta az orát, amikor az Ibojnénit lekakáta egy madár, hogy fröccsent neki a vállán, és akkor esírta magát meg nekiát vonaglani, hogy a dadus bevezette meg leűtette, hogy nyugoggyá meg Iboj...

ITT OLVASHATÓ