„DRÁGÁM, ÉN A MAI NAPIG ÁTMÁSZOK VELED, HA ODA MERSZ JÖNNI” – INTERJÚ LAKATOSNÉ JUTKA AKTIVISTÁVAL, AKI 30 ÉV UTÁN KÖLTÖZHETETT LAKÁSBA

MÉRCE
Szerző: BERNÁTH LACKÓ
2021.06.19.

Lakatosné Jutkával, a Város Mindenkié aktivistájával abból az alkalomból készítettünk interjút, hogy 30 év utcán, illetve kunyhóban lakás után végre saját albérletbe költözhetett. Jutkát tíz éve ismerem, és soha nála kitartóbb, elkötelezettebb aktivistát nem láttam még, igazi példakép számomra és sokunk számára. Nem könnyű újságírói szerepben maradnom, de igyekszem fókuszálni. Megérkezem a társasházhoz, ahol lakik. Veszek egy nagy levegőt. Becsöngetek.

Mérce: El tudod mondani, hogy hogyan kezdődött a történet, aminek az lett a vége, hogy lett egy lakásod?

Lakatosné Jutka: Tudni kell, hogy én 30 éve élek hajléktalanként, 23 évet laktunk a férjemmel szívességi segítséggel egy zöldövezeti külterületen. Csak hát az az igazság, hogy bibik lettek a házasságunkban. A férjem egyre többet ivott, egyre durvább volt velem, a bordámat és a szegycsontomat is eltörte. Ennél az utolsó esetnél (mert nem ez volt az első) azt mondtam, hogy „na, most elég!” – miközben már egy előző házasságban 17 évig tűrtem a családon belüli erőszakot, és azt hiszem, hogy az a legnagyobb gond, hogy megöregedtem. És nem tőle félek, ezt tudni kell. De nem akarok úgy élni, hogy azon idegeskedjek, hogy milyen állapotban jön haza, hogy aláz meg – mert éktelen ordenáré, kocsis módon tud velem beszélni, miközben 30 éve vagyok a felesége, és kitartottam jóban-rosszban mellette, rákos betegen, a börtönévei alatt. Tényleg maximálisan mindig, mindenben számíthatott rám. Az egész lakókörnyezetünk tudja, hogy én voltam az, aki fönn tudta tartani a legnehezebb anyagi helyzetben is a családiasságot. Belefáradtam. Sok volt. Megalázott, megvert, és azt mondtam, hogy elég...

ITT OLVASHATÓ