Szerző: ÉS
2021.06.11.
Hegel és a művészet
I N T E R J Ú
Beszélgetés Geert Mak holland történésszel
K R I T I K A
(Somody Péter: „sietni akarsz, de látod, hogy lassú vagy”, Művészetek Háza Veszprém / Csikász Galéria, megtekinthető július 3-ig.)
(Klimó Károly festményeinek kamarakiállítása, Vass László Gyűjtemény, Művészetek Háza, Veszprém, megtekinthető július 31-ig.)...
Wagner István: Barokk „ideáltájak”
(Johann Jakob Hartmann, Oberes Belvedere, Bécs. Megtekinthető augusztus 29-ig.)
Stőhr Lóránt: Érzékek sivataga
(Kocsis Ágnes: Éden)
A világjárvány okozta bezártság tapasztalata intenzíven rezonált a filmre. Fél év megfosztottság után számomra a mozi élménye Éva eufóriáját idézte fel, amikor űrruhájától megszabadulva szinte pőrén kiteszi magát a természeti világ totális érzéki tapasztalatának. Az Éden gondosan kimunkált audiovizuális kompozíciója a moziban mérhetetlen érzéki gyönyört okoz, és mozgásba tartja a képzeletet – s ez, szó mi szó, a film megítélését is maga felé hajlítja...
Rákai Zsuzsanna: Inkább frisset
(Iván Tímea, Fejérvári Zoltán, Szabó Péter – Bartók Emlékház, június 6.)
Nemcsak arról van itt szó, hogy a több mint egy éve tartó és állandóan új erőt gyűjtő járványhelyzet lényegében lenullázta a hangversenyéletet, bár ez is igaz, hanem sokkal inkább arról, hogy amikor majd egyszer újra lehet kezdeni (talán már az ősszel), érdemes volna megpróbálni átformálni az egészet. A nagyzenekari és szólóestek látványos sorozatai természetesen fontos és jelentős élmények, de nagyszerű lenne, ha ezek társasági esemény jellege mellett sokkal több kamarazenét (és bármiféle alternatív klasszikus zenei programot) lehetne hallani sokkal több helyszínen és időpontban, ha általában véve természetesebbé válhatna, hogy az emberek életében zene szól...
Molnár Zsófia: Mint a (tíz-)parancsolat
(Shakespeare: Lear király, Katona József Színház, május 29.)
A látvány persze fontos, de nem az a lényeg, hanem a szereposztás, az alakítások, hiszen Zsámbéki színpadán kivételesen ahány színész, annyi játékstílus – és belegondolva, különös módon éppen ez adja az előadás igazságát, teszi érvényessé ezt a történetet itt és most, ez a töredezett, sokszínű egység. A vendégként hívott Hegedűs D. Gézánál nehéz lenne jobb Leart találni a mai magyar színházban: gyönyörűen hozza annak eldöntetlenségét, hogy valóban megbomlik-e ez az elme dühödt tehetetlenségében, vagy az öregkori agylágyulás teszi, hogy képtelen értelmezni eleve ostoba kérdésére a válaszokat, amitől az egész maga képzelte – külön, más – világ borul...
Grecsó Krisztián: Partizánok vagy patrióták
(Partizán kontra „Patrióta”)
Akiben mocorog bármi, nem akarja az önsajnálatát adófizetői milliókkal kezelni, akit izgatja, hol él, az használni akarja a hagyományt, tanulni belőle, az érteni szeretné a siker okát, nem megbosszulni a sikeres emberen, hogy él. Friderikusz nem lehetne Vitray nélkül, Kadarkai Endre meg Gulyás Márton nem lehetne Friderikusz nélkül. Szerteágazó, gazdag hatástörténetek futottak a magyar tévézés történetében, amíg a közszolgálat össze nem omlott. Hiszen addig a kereskedelmi narratíva is más helyzetekbe kényszerült, és talán ma is más lenne a népbutítás jellege és aránya, ha lenne mihez képest: lennének normák, alapok, létezne még olyan, hogy magyar (tévés) mozgókép hagyomány...
Fáy Miklós: Ellenőrizhető
(Marta Argerich – The Legendary 1965 Recording – Warner, 2021)
A két lemez megjelenése között 53 év telt el, ez éppen olyan nagy szám, mint nyolcvanévesnek lenni, nem példátlan, de döbbenetes, és Argerich esetében szó sincs valamiféle megengedő félmosolyról, mint akár Horowitznál, hogy persze nem úgy játszik, mint valaha, de akkor is ő az, nagy idők nagy tanúja, nagy név vagy a jelenben élő múlt. A jelenben élő jelen...
Csengery Kristóf: Múlt és jelen
(Jörg Widmann és a Budapesti Fesztiválzenekar. Budapest Music Center, június 5.)
Mindig érdekes olyan karmester vezénylését figyelni, aki zeneszerző. Másképp nyúlnak a művekhez. Többségük a dirigálás manuális részét unortodox módon értelmezi – így tesz Widmann is, nem sokat törődve ütéstechnikával, és nem használva pálcát. Ugyanakkor egyfelől a zene belső tartalma, logikája, másfelől mélyről fölfakadó indulati töltése nagyon is érvényesül muzsikálásában. A Fesztiválzenekar, amely a teljes koncerten tudása legjavát adva, lelkesen és magas színvonalon játszott, kitűnő produkciót nyújtott Jörg Widmann vezetésével...
Károlyi Csaba: „Embernek látszó paraméterek”
Keresztury Tibor: Hűlt helyem. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 224 oldal, 4499 Ft
Most azonban az elbeszélő nem a háttérben áll többé, hanem előlép, és tényleg ő lesz a főhős. Régről ismerős szereplői most csak árnyalják az ő sorsát. Saját magát kell tehát immár éleslátóan megfigyelnie. A kíméletlen narrátor, aki eddig is reflektált magára, és nemcsak szereplőit, hanem önmagát is ironikusan szemlélte, most az eddigieknél is nehezebb feladatot kap. Azt a munkát kell önmagán elvégeznie, amit idáig alakjain végzett el. „Hősöm” – mondja a szerzői narrátor magáról, hogy aztán az énelbeszélést az egyes szám harmadik személyű narrációval merészen váltogatva fókuszáljon saját személyére. (...) A megfigyelő ezúttal saját szociális, egzisztenciális, sőt egészségügyi, mi több, halálközeli helyzetét vizsgálja meg, és nem panaszkodik, sőt kifejezetten nem nyafog. Lássuk hát, uramisten, mire megy ez az igazán szerethető megfigyelő-figura a jól kimunkált elbeszélésmóddal. Ha eddig kizárólag a megfigyelteknek igényelt részvétet és szeretetet, hogyan oldja meg most azt, amikor maga a megfigyelt? Ha megoldjuk az irodalmi, szakmai kihívást, akkor a személyes életünk megoldásához is közelebb kerülhetünk. Ennek a reménye érződik a sorok mögött. Ez a regény tétje...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Lapis József: Ex libris
Iveta Merglová: Ema elvan
Tóbiás Krisztián: A mikulás rakétája
Szabó Imola Julianna: Holtak aranya, holdak ezüstje
feLugossy László–Puha Ferenc: Ez már babám a szubmélység – Híd-avatás
Konkoly Dániel: A nyelv húsa
Sztercey Szabolcs: Plüssbolygó. Hervay könyvek 4. Erdélyi Híradó Kiadó–Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár–Budapest, 2021, 76 oldal, 2000 Ft
A Plüssbolygó tehát nem mozdul el jelentősen az előző kötet beszédmódjától, de ez nem is baj, hiszen helyenként úgy tűnik, hogy A nyelvtani közép által feldobott labdákat csapja le, vagy a kötet tematikájánál maradva inkább: amit A nyelvtani közép kihord, azt a Plüssbolygó szüli meg...
I R O D A L O M
Hartay Csaba: Nem is kell
Hartay Csaba: Tizenkettő után
Hartay Csaba: Önfeledt
Hartay Csaba: Tavak várnak
Szív Ernő: Most akkor elmondom, hogyan múlt el a járvány
Különben tavaly is ezt hozott a nyár, jó adag megkönnyebbülést, langyos hullámok, égen kószáló felhők és forró lángosok formájában visszatértek az álmok. Zoli, a vendéglős akkor még újra tudott indítani. Idén Zoliból több lesz, nem nyitnak újra, hiánycikk lesz a vasalt keresztpánt az ötkilós lakattal, hát istenem, miért nem helyezkedtek jobban, kisbolttal a nemzeti sztráda mellett?! Te tiszta hülye vagy. Nyár, haverok, afta...
Hegedűs Judit Krisztina: Apa
Próbáljatok meg írni egy „esszét” – mondta fontoskodva az irodalomtanárom a gimiben, vagy csak én akartam ezt rögzíteni magamnak, azért, hogy az emlékeim még egy kicsit velem maradjanak, bár úgyis mindegy, vagy ha a pszichiáterem, akit én magamban csak Marilynnek hívok, mert nagyon szeretne rá hasonlítani, smink, haj oké is, kivéve a plusz harminc évet és harminc kilót, a műmosolya és a műfigyelme mögül, amit próbál rám fordítani, de közben érzem, hogy halálosan un engem, csak az a rohadt pénz ne kéne annyira, nem lesz így miből megvenni a férjének a svájci aranyórát, ezért próbál rám fókuszálni, de az ülés közben néha elkalandozik, saját maga sokkal jobban érdekli, és ezt már nehezen leplezi, időnként felvillanyozva belém fojtja a szót, elkezd mesélni arról, hogy ő fiatal korában mennyire szép volt és szexis, de még tíz évvel ezelőtt is, elég volt, ha reggel kilépett az utcára a házból, indult a munkába, pedig akkor már negyven is elmúlt, ami köztudottan a nőknél az az időszak, amikor mintha elkezdene beburkolni minket egy láthatatlanná tévő köpeny, mondjuk ami volt a Harry Potter már nem tudom hanyadik részében, szóval ő, a pszichiáter még akkor is bomba nő volt azért, derékig érő, szőke, hullámos hajjal (...)
Egressy Zoltán: Kettesével a lépcsőn
Támaszkodott az öreg, a korlátnak feszítette a hátát. Láthatóan készült valamire egy ideje. Amikor újdonsült veje egy pillanatra végre magára maradt, gyorsan elnyomta a cigijét és odasúrlódott mellé.
– Ha így van, most már így van – kezdte.
– Mire gondol? – Ervin rühellte az apósát, és ezt egy ideje már nem is próbálta titkolni. Úgy érezte, túl sokat nyelt az elmúlt hónapok során, megjegyzés megjegyzést követett az öreg részéről, főleg azóta durvult el a dolog, amióta tudomást szerzett az esküvőről. Illetőleg, amikor világossá vált számára, hogy nem tudja megakadályozni az egybekelést. Nemrég konkrétan elhangzott a szájából, ráadásul a vőlegény füle hallatára, hogy nem ilyen férjet képzelt el a lányának. És ugyanannak az eszmefuttatásnak a keretében nem sokkal később az, hogy Szonja nyugodtan keresgélhetett volna még tovább. Huszonhét éves, semmi oka sietségre...
Vajda Pierre: Első szerelem
Culi minden környékbeli suhancba szerelmes volt, és időről időre randevúzott is némelyikkel. Ezek az esetek többségükben kudarcba fulladt kísérletek voltak, nem sikerült hosszan tartó kapcsolatba bonyolódnia. A kínlódás, a sírásba torkolló, ágyra borulós, zokogással végződő jelenetek tanúskodtak arról, hogy nem könnyű a kezdő nőknek. Mindenről tudtam, minden apró részlet fontos volt, hogy a haja megfelelő magasságba van-e tupírozva, hogy a szandáljából kivillanó lábkörmök opálos lakkszíne vagy a vérvörös körmök a hódítóbbak. Semmi nem kerülhette el a figyelmemet, és állást kellett foglalnom, de nem volt elég igenelni, bólogatni, hanem érvelnem kellett, és mindezt kíméletes diplomáciai érzékkel...
Beck Tamás: Roham
Utcánkban Karcsi az egyetlen, aki nem a mennyország állampolgára. Hogy miért nem keresztelték meg őt annak idején, nem tartja számon a kollektív emlékezet. Egyszer egy kereskedelmi tévécsatornától forgatócsoport érkezett Karcsihoz, hogy meginterjúvolják a fura szerzetet, a kerítésnél beljebb azonban nem jutottak. Karcsi kutyája, Betyár vicsorogva tartotta távol gazdájától a lelkes kompániát. Rátenyerelni a kapucsengőre nem lett volna tanácsos. A statikusok által évekkel korábban életveszélyessé nyilvánított házban zavartalanul üzemel egy bögrecsárda, börtöntetkós vendégek duhajkodnak önfeledten odabenn. Karcos, savanyú homoki borát méri cimboráinak Karcsi, úgyszólván fillérekért. Feketét viszont kérésre se főz. A kávé pokolba való, zsörtölődik olykor, hiszen az ördög sohasem alszik!
Demény Péter: A lassú síző
Láng Orsolya: Pályamatricák. Útirajz. Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2020, 184 oldal, 3500 Ft
Hosszan is siklik le a könyv: az első három fejezet Szatmárról, Marosvásárhelyről és Homoródalmásról szól, a szerző gyermek- és ifjúkorának három kiemelt városáról, olyan helyekről tehát, melyekről nem feltétlenül kell beszámolnia egy „útirajznak”, ahogy az alcím jellemzi a könyvet. Innen is látszik, hogy legalább annyira belső útirajz ez, mint külső, hiszen még akár azon is meglepődhetnénk, hogy Konstanca is ide kerül – a negyedik fejezet címe rá is játszik a meglepődésre: Egy romániai Bukarestben. Csak az után kísérjük külföldre, hogy előbb jól körülnézünk az otthonában, onnan megyünk Portóba, Koszovóba, Brać szigetére (Horvátország), Isztambulba, Makaóba és végül Goethingenbe...
Szántai Márk: Variációk a szegénységre
Juhász Tibor: Amire telik. Scolar Live sorozat, Scolar Kiadó, Budapest, 2021, 68 oldal, 1790 Ft
Ha Juhász munkáit olvassuk, megkerülhetetlenül eszünkbe juthat két jelentős szerző(előd): Oravecz Imre és Tar Sándor. Oravecz lírájának egy-egy darabja nem csupán azért citálható, mert a szerző maga is Oravecz-részletet választ mottónak, amivel valamelyest már irányítja is önnön értelmezését, és nem is csupán a tematikus rokonság, a pusztulás- és veszteségtapasztalat színre vitele alkotja a közös nevezőt. A szikár, mindent akkurátusan leltározó és rögzítő prózaversforma, valamint a szövegek működésmódja, befogadástechnikája az, ami teret adhat a további kapcsolatkeresésnek.Tovább
Radics Viktória: Szépen kivezet
Az ÉS könyve júniusban – Nádas Péter: Rokon lelkek. Válogatott esszék, III. kötet, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 472 oldal, 4999 Ft
Evvel a könyvével Nádas felpiszkálja a szendergő intellektuális fantáziát. Labirintusba kerülünk, amelyben ő ilyen meg olyan gondolati struktúrákat, kettősségeket, hármasokat vagy kristályos szerkezeteket alkot. Ezekből nem lesz vörös fonál, ellenben sok színes könyvjelző, aláhúzás, csillagozás. Nádas Péter az esszéisztikájában kifejlesztett egy kifejezetten irodalmi gondolkodást, mely attól irodalmi (s nem irodalmias), hogy sok tudásformát – mondjuk: történelmi, pszichológiai, filozófiai, etikai, ökológiai, művészetelméleti, fényképészeti tudáselemeket és szálakat – sző s fon össze, miáltal szépen kiviláglik, hogy ebben a nadrágszíjparcellák gyanánt szakterületekre szabdalt tudásvilágban az irodalom, az irodalmi gondolkodás funkciója a finom kézzel való összesodrás, ezeknek a tudásdarabkáknak és szálacskáknak a tandorisan egzisztencialista összedolgozása. (Naná, hogy Tandori is megjelenik a verebeivel a rokonlelkiségi dimenzióban, mely átnyúlik a Hádészba – más szóval a halál nem akadály.) Megtaláljuk-e az időket átszelő közöset, valamit, ami még eligazít a világvége felé vezető úton?
Juhász Tibor: Amire telik. Scolar Live sorozat, Scolar Kiadó, Budapest, 2021, 68 oldal, 1790 Ft
Ha Juhász munkáit olvassuk, megkerülhetetlenül eszünkbe juthat két jelentős szerző(előd): Oravecz Imre és Tar Sándor. Oravecz lírájának egy-egy darabja nem csupán azért citálható, mert a szerző maga is Oravecz-részletet választ mottónak, amivel valamelyest már irányítja is önnön értelmezését, és nem is csupán a tematikus rokonság, a pusztulás- és veszteségtapasztalat színre vitele alkotja a közös nevezőt. A szikár, mindent akkurátusan leltározó és rögzítő prózaversforma, valamint a szövegek működésmódja, befogadástechnikája az, ami teret adhat a további kapcsolatkeresésnek.Tovább
Radics Viktória: Szépen kivezet
Az ÉS könyve júniusban – Nádas Péter: Rokon lelkek. Válogatott esszék, III. kötet, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 472 oldal, 4999 Ft
Evvel a könyvével Nádas felpiszkálja a szendergő intellektuális fantáziát. Labirintusba kerülünk, amelyben ő ilyen meg olyan gondolati struktúrákat, kettősségeket, hármasokat vagy kristályos szerkezeteket alkot. Ezekből nem lesz vörös fonál, ellenben sok színes könyvjelző, aláhúzás, csillagozás. Nádas Péter az esszéisztikájában kifejlesztett egy kifejezetten irodalmi gondolkodást, mely attól irodalmi (s nem irodalmias), hogy sok tudásformát – mondjuk: történelmi, pszichológiai, filozófiai, etikai, ökológiai, művészetelméleti, fényképészeti tudáselemeket és szálakat – sző s fon össze, miáltal szépen kiviláglik, hogy ebben a nadrágszíjparcellák gyanánt szakterületekre szabdalt tudásvilágban az irodalom, az irodalmi gondolkodás funkciója a finom kézzel való összesodrás, ezeknek a tudásdarabkáknak és szálacskáknak a tandorisan egzisztencialista összedolgozása. (Naná, hogy Tandori is megjelenik a verebeivel a rokonlelkiségi dimenzióban, mely átnyúlik a Hádészba – más szóval a halál nem akadály.) Megtaláljuk-e az időket átszelő közöset, valamit, ami még eligazít a világvége felé vezető úton?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.