A MAGYAR PARLAMENT NYELVE, A SZÉLSŐJOBBOLDALI KOMMUNIKÁCIÓS STRATÉGIA ÉS AZ ÁTÉRTELMEZETT SZABADSÁG

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2021.06.22.

Széchenyi István azt mondta, hogy nyelvében él a nemzet. Mi arra voltunk kíváncsiak, a legnagyobb magyar mondása mennyire igaz mai parlamentünkre. Kálmán László nyelvésztől kértünk útbaigazítást, akitől megtudtuk, hogy a pedofília és a másság összemosása nem nyelvi kérdés, hanem olyan tudatos kommunikációs stratégia, amit a szélsőjobboldal évtizedek óta követ a világ számos pontján. Nem olyan, mint az „újbeszél” (nem arról van szó, hogy meglevő kifejezéseket új használattal ruháznak fel), hanem olyan, mint például a goebbelsi propaganda régesrég bevált receptje. A 2010 óta uralkodó Fidesz-rezsim propagandájában azonban számos példa van az „újbeszél” jelenségére is, mint például a szabadság és a nemzeti szavunk átértelmezése. Míg a szabadság manapság a kormánynak a jogállamiságtól és a nemzetközi közösségtől, ezen belül az európai, euro-atlanti szövetségesektől való függetlenségére, a nemzeti szavunk gyakorlatilag a Fidesz-rezsim által hirdetett bezárkózás, „szuverenizmus” ideológiájára utal.

– A mai magyar parlament mennyire „él a nyelvében”? Például amikor a Fidesz-KDNP – orosz mintára – összemossa a homoszexualitást és a transzneműséget a pedofil bűnelkövetőkkel. Vagy ez már a „duplagondol” és az „újbeszél” világa?

– A pedofília és a szexuális másság összemosása nem nyelvi kérdés, hanem olyan tudatos kommunikációs stratégia, amit a szélsőjobboldal legalább évtizedek óta követ a világ számos pontján. Azzal élnek vissza, hogy az egyszerűbben gondolkodó emberek (különösen azok, akik nincsenek érintve) nem szoktak belegondolni abba, hogy mekkora különbség van aközött, amikor valaki a saját szexuális identitásának megfelelően keresi a boldogságot anélkül, hogy ezt bárki mással szembeni erőszak vagy visszaélés kísérné, és aközött, amikor (sokszor akármilyen eredetű hatalmi helyzetével visszaélve) másokat szexuális célra kihasznál. Ez tehát nem olyan, mint az „újbeszél” (nem arról van szó, hogy meglevő kifejezéseket új használattal ruháznak fel), hanem olyan, mint például a goebbelsi propaganda régesrég bevált receptje. (Amit egyébként még sokkal régebbre is visszavezethetünk, akár a boszorkányüldözések koráig.) Egy valamilyen szempontból a társadalom többségétől eltérő csoportot könnyen lehet úgy „tematizálni”, hogy az eltéréseiket a naiv népesség szemében bűnös és kártékony tevékenységekhez kötik. Például a „boszorkánynak” kikiáltottak életmódját (akik valószínűleg kissé excentrikus, esetleg csak egyedülálló, családot nem alapító személyek voltak) a sátánnal való cimborálással kötik össze, vagy a náci Németországban a zsidókat, akár jómódúak, akár koldusszegények voltak, össze lehetett kapcsolni valamilyen bűnös és káros tevékenységgel. (Eszerint, ahogy a fennmaradt régi náci propagandából is kiderül, ha jómódúak voltak, akkor a szegény német népet sanyargatták, ha szegények, akkor viszont betegségeket terjesztettek és bűnös életmódot folytattak). Ugyanilyen legyártott legenda, hogy a melegek, transzneműek stb. megrontják a fiatalságot...

ITT OLVASHATÓ