Szerző: CSENGEL KARINA
2021.06.01.
A szorongás mindannyiunk életének része, egy bizonyos szintig kifejezetten hasznos társunk is, hiszen evolúciósan azért nem lépünk az úttestre, ha piros a lámpa, azért nem nyúlunk tűzbe, vagy nem ugrunk le nagy magasságból, mert megtanultuk, hogy mindez veszélyes. Bizonyos szorongásokkal meg kell tanulni élni, sőt van, amikor, kifejezetten jó hatással vannak a teljesítményre, abban az esetben viszont már célzottan érdemes foglalkozni velük, ha hátrányt okoznak.
A koronavírus-járvány globális szorongást idézett elő: félelmet a megbetegedéstől, a haláltól, a munkánk elvesztésétől, szeretteink féltését, magányt, motiválatlanságot. Még hosszasan folytatható a sor, hány fajta szorongás nyomta rá bélyegét az utóbbi egy évünk mindennapjaira. De hogyan élték meg mindezt a gyerekek, akik életkoruk, egyéni igényeik, kondícióik vagy helyzetük miatt alapvetően is sérülékenyebbek, mint a felnőttek? És felhőtlenül örülhetnek-e az élet újraindulásának?
Többek közt ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban osztották meg tapasztalataikat egy online kerekasztal beszélgetésen a kisgyerekeknek és tinédzsereknek ambuláns, fekvőbeteg és nappali kórházi, valamint sürgős ellátást nyújtó Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és az UNICEF Magyarország szakemberei csütörtökön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.