Szerző: BRÜCKNER GERGELY
2021.06.09.
A One Road – One Belt (egy út – egy övezet) kínai geopolitikai kezdeményezés nem váltotta be a hozzá fűzött kínai reményeket, inkább csak néhány autoriter államban lehetett azt eladni, hogy a helyi kormányzat fizessen azért, hogy kínai cégek kínai haszonra építsenek utat, kikötőt, vasutat, egyetemet. A Fudan Egyetem itthon is felerősítette a kételyeket.
A hírekben minden nap szembesülhetünk azzal, hogy rendkívül erős harc zajlik a világban a gazdasági, a katonai, de akár a kulturális vagy vallási befolyásért. Folyamatosan látjuk az amerikai–kínai háborút (technológiában, szabadalomvédelemben, vámokban, kereskedelemben), de gyakoriak a nyugat-európai vagy amerikai konfliktusok is például Oroszországgal (szankciók, energetikai csaták, hekkelések, olykor még novicsok idegméreg is előkerül). Európai vagy legalábbis Európa nyugati fele is olykor bekapcsolódik az amerikaiak diktálta Kína elleni lépésekhez is.
Van azonban a világnak egy csomó bizonytalan régiója, Afrika, Közel-Kelet, Dél-Amerika, illetve a közelünkben a Nyugat-Balkán és akár a mi térségünk, vagyis Kelet-Európa is, ahol a csata nem dőlt el. Ezek olyan helyek, ahol egyszerre bukkan fel a sokféle hatalom gazdasági érdekérvényesítő ereje, nálunk is sok a nyugati működő tőke, de itt van az orosz gáz és a nukleáris technológia, a kínai források és projektek. A csatának olykor része az is, hogy ki szállítson vakcinát vagy fegyvert, és visszatérő témát jelentenek a nagy infrastrukturális beruházások projektgazdái vagy az ehhez nyújtott hitelek.
Mielőtt rátérnénk konkrétan az ügyekre, érdemes abba is belegondolni, hogy mikor tudja egy korrupt hivatalnok vagy egy saját zsebre dolgozó politikus a legnagyobb egyéni hasznot, járadékot levadászni?
Természetesen akkor, ha rövid ideig tartó regnálása (például egy parlamenti ciklus) alatt a legnagyobb előnyt biztosítja annak, akinek kedvezni akar. Egy gazdasági miniszter csak ideiglenesen vezetheti az adott ország gazdaságát, de nagyon hosszú távú döntéseket is hozhat atomerőműről, 15 évig tartó gázszállításról vagy egy 20 éves infrastrukturális hitelről. A gazdaság irányításához óhatatlanul kellenek hosszabb kihatású szerződések is, de ha ezek nagyon nem a társadalom érdekeit szolgálják, akkor hatványozottan károsak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.