Szerző: KLANICZAY PÉTER
2021.06.04.
Az észak-olaszországi Lombardia tartomány roppant nagy múltú történelmi városa, Brescia feletti dombon a többször átépült erőd 1849-ben – s minő véletlen: pont a mi Haynau tábornokunk által vezényelve – gyászos szerepet játszott a helyi hazafiak ellenállásának letörésében. Ezért talán joggal utálhatnák a helyiek és kifogásolhatnák mai használatát (közpark, múzeum és kulturális központ), valamint az odavezető zegzugos utak sem teszik átláthatóvá (hiszen egy erődről van szó). Emiatt jobb megközelítésére és kihasználására derék építészek és tájtervezők mindenféle bontásokkal tehetnék egyszerűbbé a turisztikai látványosságok iránt fogékony siserahad vonulási útját. Azt hiszem, megköveznék nemcsak a tervezőket, hanem a nagy attrakciót ígérő élménycentrum és közönségvonzó desztináció kiötlőit is.
De akkor mi van idehaza? Sajnos valami egészen más. Van ugyan egy erőd a város felett, amely az elmúlt hetven évben mindig műemléki besorolást kapott, s abból is a legmagasabbat, vagyis jelenleg kiemelten védett műemlék. Persze ez azon túl, hogy rögzítették a környezeti hatástanulmányban is (Juglans Nigra Mérnöki Iroda Kft., Székesfehérvár), nem sokat jelent, hiszen azt írják, hogy a bontásokkal a terület átjárhatóbb és élhetőbb lesz, valamint hogy az ezáltal előidézett környezeti és tájesztétikai károk nem lesznek jelentősek. A műemléki kárról nem beszélnek, mert valószínűleg nem is értik/érzik. A vonatkozó jogszabályokat nem idézik, pedig a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. tv. (továbbiakban: Kötv.) 43. § (5b) bekezdése kimondja, hogy a műemlék egésze nem bontható le. Másrészt – mint ahogy az (5c) bekezdés rögzíti – bizonyos részei is csak abban az esetben bonthatóak, ha későbbi, utólagos, az eredetit eldeformáló részektől való megszabadítása okán, az eredeti részek helyreállítása érdekében történik, valamint „a beavatkozás a méltó használat érdekében, az általános védelmet, illetve a műemlékké nyilvánítást megalapozó műemléki értékek helyreállíthatatlan sérelme nélkül megvalósítható”. Az eddig megismert látványtervekből, valamint az építtetői előterjesztésből és egyéb sajtóhírekből kivehetően a budapesti citadella vonatkozásában nem ez történik. Az erőd bizonyos szakaszai, amelyek semmiben nem különböznek a többitől, mégis – úgy tűnik – áldozatul esnek az új koncepciónak. Dél felől az emlékmű mögött hatalmas nyiladék tátong az erőt és zártságot, vagyis az erőd lényegét tükröző falazaton, hogy utat nyisson egy kényelmes lépcsőnek a belső felé (az erőd nem pont ennek elkerülését kellene hogy szimbolizálja? Ez lenne a méltó használati indok?). Továbbá a nyugati fejépülethez csatlakozó falakon is hatalmas hiányok vannak mindkét oldalon, amire az egykori felszabadító seregek is áhítoztak volna Buda várának visszafoglalása idején, 1686-ban. Valamint a fejépület központi szakasza is értéktelenné vált hirtelen, és transzparens üvegdobozformát öltött. Sebaj, ha kell, majd visszaépítjük, hiszen ebben már jó gyakorlata van a kormánynak. S így a helyreállíthatatlan sérelem nem is létezik. Habár még nem tudjuk, hogy melyek a műemlékké nyilvánítást megalapozó műemléki értékek, hiszen „kiemelten védett műemléknél” védett az egész építmény a telkével együtt – a tavalyi törvénymódosítás szerint. De a javaslat alapján mintha már nem is erőd lenne a citadella, hanem valami kulissza, esetleg filmdíszlet (mint a Pilisben felhúzott második egri vár). Akkor most tisztázzuk: műemlék a Citadella, vagyis első osztályú meg kiemelten védett, vagy mi a csuda? De akkor miért nem védett minden eredeti és a később épült értékes részek minden eleme? No persze műemléki környezet meg világörökség is. Ezt így már senki sem érti. Pedig a 2003-ban készült műemléki tudományos dokumentáció (Hild–Ybl Alapítvány, Rostás Péter művészettörténész) több oldalon ismertetett, alapos és – legalábbis eddig kötelezően – betartandó helyreállítási javaslatot is tartalmaz (a kulturális örökség védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 68/2018 korm. rendelet kimondja, a hatóság az engedélyezés során ellenőrzi, hogy a tervezett kialakítás megfelel-e az építéstörténeti dokumentációnak). Ennek lényeges pontja többek között, hogy az erőd zárt jellegének megtartása érdekében még a diszkó és a szálló miatt később nyitott bejáratokat is meg kell szüntetni, és a 60-as évekbeli átalakítások legnívósabb elemét, az ÉNy-i oldalon az emeleti cellák helyére készült panoráma üvegfalat meg kell őrizni. Akkor miről is van szó? Végképp nem érthető az egész. De talán pont ezért van ez az immár lassan 10 éve tartó örökös ködösítés a műemlékek törvényi szabályozása körül, hogy senki ne értsen semmit, és mindent el lehessen követni annak kárára. Pedig a nemzeti vagyon kezelésével megbízott MNV Zrt. a vagyonkezelői szerződésben részletesen felhívta a leendő vagyonkezelő, a Várkapitányság Zrt., s az általa megalapítandó Citadella Kft. figyelmét, hogy az egész terület védettségét szem előtt tartva, az erre vonatkozó jogszabályok maximális betartásával kezelheti és hasznosíthatja a Citadellát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.